Szeretünk ujjal mutogatni másokra. Hiszen az könnyű. Pofonegyszerű a főnököt vádolni, hogy szemétláda és nem veszi észre a tehetségünket vagy, hogy kihasznál. Ugyanilyen lazán tudjuk a barátainkat vádolni, hogy visszafognak a fejlődésben, nem támogatnak bennünket eléggé. A szülőket is mindenért lehet okolni, akik miatt lelki terheket, sebeket, rossz emlékeket cipelünk. Mindig van kit hibáztatni a környezetünkben azért, miért nem jutunk előrébb az életben. Csak éppen azt nem okoljuk, aki igazán tehet róla: önmagunkat.

 

beteges halogato 01

Kép: epavarura.com

 

Előbb okoljuk Istent, Jézust, Krisnát, az angyalokat, a törpéket, minthogy szembenézzünk a valósággal, hogy az életünk, a mi kezünkben van. Mi hozzuk a döntéseket. Nekünk van hatalmunk önmagunk felett. Nem a párunknak, aki állítólag visszafog bennünket, aki miatt nem vállalhattuk el álmaink állását vagy nem mehetünk el a világkörüli útra, amit mindig is terveztünk. Lehet, hogy közvetve a párod fogott vissza, mert pont megjelent az életedben vagy arra kért, hogy ne menj sehova. Ám te döntöttél úgy, hogy meg is teszed! Ez lenne az első jel! Hogy mindig másokat okolsz a kudarcaid, a sikertelenségeit miatt és azért, mert valamit ne tettél meg.

 

2. Jellemző rád a lustaság

 

Nem vagy egy kapkodós fajta, inkább az, aki azt mondja: „Ráér holnap”. „Majd jövő héten elintézem.” Az nem baj, hogy lassú vagy és megfontolt, de az igen, hogy amit megígérsz másnak, vagy magadnak, végül sosem valósul meg vagy nem akkor, amikor kellene, mivel egyszerűen lusta vagy. Valójában nincs hozzá kedved, hogy megtedd, egyszerűen nem akarod.

 

beteges halogato 02

 

3. Előszeretettel gyártasz kifogásokat

 

Ez a jel, szorosan összefügg az előzővel. Ugyanis a lustaságot azzal próbálják sokan palástolni, hogy azt mondják, rendkívül elfoglaltak, nincs idejük arra, hogy szívességet tegyenek vagy elintézzenek valamit. Ha meg lenne, akkor fáradtak, nincsenek jó passzban. Vagy éppen közbe jött egy másik dolog, ami akkor szúrt szemet, hogy jé, ez most fontosabb. Ergo ha arról van szó, hogy elvégezz egy feladatot, vagy beiratkozz végre a nyelviskolába azért, hogy le tedd a vizsgát, hogy kimehess külföldre dolgozni vagy megkapd a fizetésemelést, érdekes módon valami mindig „közbejön”. Valójában csak kibúvót keresel. Persze vannak olyanok, akik tényleg rettentően elfoglaltak, és a nap 24 órája is kevés lenne nekik, ha végig ébren tölthetnék friss testtel és lélekkel. Ám a legtöbb esetben csak kifogásgyártókról beszélünk.

 

4. Mindig, mindenről lecsúszol

 

Azt vetted észre, hogy gyakran lemaradsz a jó akciókról, lehetőségekről? Vagy éppen sose készülsz el időben a feladataiddal? Sosem adod le határidőre a pályázatodat? Ennél ékesebb jele nem is lehetne annak, hogy notórius halogató vagy. Valószínűleg mindig azt hiszed, hogy tied a világ összes ideje, mindennel ráérsz, és mikor rászánnád magadat, hogy megcsinálsz valamit, mindig közbe szól valami (ahogy arra előbb utaltunk a kifogásoknál). Például tanulás vagy motivációs levél, önéletrajzírás helyett kitakarítod a lakást, mert egyszeriben rettentően zavar, hogy kosz van. (Máskor meg ez is „ráér a jövő héten”, miközben már vastagon áll a por.) Majd a csalódást követően megrázod magad és azt mondod: majd legközelebb más lesz. De nem…

 

beteges halogato 03

 

5. Kerülöd a fontos beszélgetéseket!

 

Beszélned kellene a pároddal arról, hogy nem jó irányba halad a kapcsolatotok. Vagy a tegnap nagy balhéról kellene beszélnetek. Esetleg arról, hogy kaptál egy fantasztikus lehetőséget. Mégis „ezer meg ezer” dolgod van, minden más halaszthatatlan, ez a bizonyos beszélgetés meg ráér. Inkább elfoglalod magadat kismillió dologgal – hiszen ilyen esetben mindig akad – mintsem hajlandó legyél megejteni a beszélgetést. Ha barátokról, rokonokról van szó, gyakran az e-mailjeidet se nézed, a telefont meg fel sem veszed vagy egyenesen elromlik…

 

6. Másokat is felbujtasz arra, hogy halogassanak...

 

Te magad is folyton rohansz, mert mindenhonnan elkésel, de attól még azt javaslod másoknak, hogy ne siessenek, hiszen az veszélyes, és minek stresszeljék magukat. Mindenkinek azt mondod, hogy rengeteg idejük van, ráérnek állást keresni, családot alapítani, elintézni a fontos ügyeiket. Inkább adjanak időt maguknak, gondolkodjanak, és ha kell, még segítesz is nekik kifogást keresni hozzá és rámutatsz egy kevéssé lényeges dologra, hogy inkább annak szenteljék a figyelmüket. Hozzá kell tenni, ha nem irigységből teszi ezt az embert, akkor sok esetben teljesen tudattalanul buzdít másokat halogatásra.

 

De miért is halogatunk?

 

Mert kényelmesek vagyunk és lusták? Igen, talán ez a probléma forrása. Vagy a felelőtlenség, nemtörődömség, nem állunk azon a szinten, hogy megértsük, vannak bizonyos dolgok, amik elsőbbséget élveznek. Esetleg önzők vagyunk és fontosabb a saját jólétünk, mintsem az, hogy korábban felkeljünk és elintézzünk egy ügyet, ami már ráégett a körmünkre. Más esetben pedig tetszik vagy sem, de félünk. Tudat alatt annyira félünk a kudarctól, a csalódástól, az elutasítástól, hogy neki sem futunk. Ezért nem mennek el az önéletrajzok a meghirdetett állásra, nem kérünk randit attól, aki nagyon tetszik, nem vállaljuk el álmaink munkáját, nem mondunk igent, mikor feleségül kérnek. Inkább kitalálunk egy zsíros kifogást. Nem baj, hogy félsz, az viszont igen, ha nem vagy hajlandó beismerni és hazudsz magadnak és másnak is.

 

Ne csodálkozz, hogyha mindig lemaradsz mindenről vagy az életed nem úgy alakul, ahogy szeretnéd. Inkább vizsgáld meg most a jelek alapján, hogy nem-e azért történtek így a dolgok, mert valójában te akartad, hogy a dolgok ne jöjjenek össze…

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

                                 

5 jel, hogy egy igazi túlélő vagy, aki mindent kibír és a jég hátán is megél

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!