Megdöbbentő, de az idei télen már száz felettire tehető a fagyhalálban elhunyt személyek száma. Ezt a számot nem kizárólag hajléktalan emberek teszik ki, ugyanis sokakat saját otthonukban érte ez a tragédia.

segit2

Forrás: https://vocea.biz/

A kihűlési folyamat már 15 fok vagy az alatti hőmérsékleten is megkezdődik, ha huzamosabb ideig tartózkodik valaki ilyen közegben. Jelenleg a tartósan mínusz fokokban ez nagyon könnyen megtörténhet, főleg azokkal, akik az utcán próbálják átvészelni a telet. Volt erre néhány kedves kezdeményezés, mint a fákra, villanyoszlopokra kötött sálak, vagy az utcákon elhelyezett kabátokkal teli ruhaállványok, melyek mind ingyen elvihetők voltak. De vajon ezek a holmik tényleg olyan kezekbe kerültek, akiknek nagy szükségük volt rá?

Ahogy hazasétáltam ma a munkából dideregve, azt vettem észre, hogy körülöttem – ahogyan persze én is - mindenki úgy be volt öltözve, hogy éppen csak a szeme látszódott ki. Nekem 15-20 perc séta hazajutnom a meleg lakásba, de mi van azokkal, akik vagy nem tudnak hova hazamenni, vagy egy fagyos otthon várja őket? Sokan már azt sem tudják, mivel spóroljanak, de a többségnél a fűtés lehetőségekhez mért minimalizálása mindig élen jár. Nem vagyok híve a pocsékolásnak, és nem is egészséges, ha túlzottan befűtjük otthonunkat, hiszen sokkal könnyebben megfázhatunk a hidegbe kilépve, de azért alapvető lenne, hogy legalább 20-22 fok minden fűtött helyiségben legyen.

segit1

Forrás: http://www.bigchangeadvisors.com/

Utálok ruhát vásárolni, nincs is túl sok, de időnként mégis találok felesleges felsőket, pulcsikat, nadrágokat a szekrényben, amiket szívesen továbbadok olyanoknak, akiknek jobban kellhet, mint nekem. Azonban mindig szöget üt a gondolat a fejemben, hogy vajon ezek a holmik a ruhakonténerből mikor kerülnek olyan emberekhez, akiknek tényleg kell? Ételt szoktam kézből kézbe adni hajléktalanoknak, de ruhát még sosem próbáltam. Ilyenkor mondjuk nem is látok olyan sok kószáló embert, maximum a forgalmasabb szakaszokon olyanokat, akik kéregetnek. Nem tudom, hogy ki, hogyan és miért került az utcára, de ez ebben az időszakban szerintem egyáltalán nem fontos. Ki vagyok én ahhoz, hogy eldöntsem, ki érdemli meg a segítségem, vagy más segítségét? Kissé talán drámaian hangzik, de jelenleg valóban élet-halál kérdésről van szó. Az, hogy több mint száz ember fagyott halálra, tökéletesen bizonyítja, hogy mennyire félvállról vesszük ezt az ügyet, hogy mennyire nem foglalkozunk egymással, és ez borzasztóan elszomorító.

Sok olyan ember van, aki nem szeretné, hogy segítsenek rajta, vagy éppen fél kérni. Nyilvánvalóan nem tudjuk kitalálni egymás gondolatait, a másik fél reakcióját. De ha csupán egy kellemetlen reagálástól félünk, mérlegeljük magunkban, hogy mi a fontosabb: esetleg megmenteni egy életet, vagy hogy lehurrognak bennünket? Nekem ételosztás tekintetében rossz és jó tapasztalataim is voltak már. Mindig úgy kérdezem meg a szemétben turkáló embereket, hogy elfogadják-e tőlem ezt a szendvicset, kekszet, péksüteményt, vagy azt ami éppen nálam van. Előfordult már, hogy az illető nem győzte megköszönni, és olyan is, amikor konkrétan nem értettem, hogy mit mond a hölgy, de azért elvette az ételt. Buszmegállókban, vasútállomásokon, amikor odajönnek kitalált ürüggyel pénzt kérni tőlem, ha tehetem étkezési utalványt adok nekik. 

segit3

Forrás: http://aleteiaen.org/

Mindenesetre ne gondoljuk azt, hogy bárkinél is különbek, jobbak lennénk, mert végső soron mind egyformák vagyunk, csak más eséllyel indulunk az életben, más környezetbe születünk. Legfőképp pedig ne féljünk segítséget nyújtani, vagy éppen elfogadni. Sosem tudhatjuk, mikor fordul a kocka, ezért amikor csak tehetjük támogassuk egymást. A hideg időre való tekintettel most a meleg ruhák, tea és meleg étel a legfontosabb. 

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!