Mindannyian hallottunk már hasonló, szomorú sztorikat, ahol egy nő szenved. Ahol az alkoholista, vagy szerencsejáték szenvedéllyel küzdő vagy csak egyszerűen agresszív férfi, ellehetetleníti a nő életét. Felmerül a kérdés, meddig lehet elviselni a helyzetet, ahol állandó fizikai és lelki bántalmazásnak van kitéve egy nő? És milyen lehetőségei vannak akkor, ha eljut arra a pontra, hogy megelégeli, de a férje nem engedi el? Sajnos Reni is csak egyetlen megoldást látott arra, hogy kijusson a pokolból…

 

ha nem akar elvalni ongyilkos 01

 

Kép. videoblocks.com

 

Reni – nevezzük így – fiatal, harminckét éves nő, de kinéz ötvenkettőnek. Napról, napra öregebbnek és elgyötörtebbnek tűnik. Pedig nemrég még egy gyönyörű, életvidám, fiatal nő volt, aki négy évvel ezelőtt megismerte a mostani férjét, Istvánt. Nagyon nagy volt a szerelem, és egy múlva össze is házasodtak és akkor ért véget a boldogság és kezdődtek a bajok. Nem azért, amiért hinnénk, mert az asszony rátelepedett a férjére és „börtönbe zárta” és házisárkánnyá vált. Sajnos ennek a fordítottja történt.

 

István teljesen megváltozott, miután összeházasodtak. Amúgy is megivott néha egy-két sört, mikor együtt voltak, de ebből napi öt-hat lett. Bár mint kiderült innia sem kellett ahhoz, hogy agresszív és bunkó legyen. Nemrég még udvarolt Reninek, imádta őt, bókolt neki és pillanatok alatt egy „büdös k*rva” lett belőle, akinek az a dolga, hogy időben otthon legyen, kiszolgálja a férjét, mosson, főzzön, takarítson rá és gondoskodjon az egyéb igényeiről.

 

Nehogy azt higgye bárki is, hogy Reni nem ellenkezett. Dehogynem. Szép szóval és durván egyaránt. Egészen addig, míg nem lett két pofon gazdája. Hamar szembesült azzal, ha Istvánnak valami nem tetszik, elégedetlen, ha valaki szembe megy az ő akaratával, annak bizony pofon lesz a vége.

 

ha nem akar elvalni ongyilkos 02

 

Persze Reni mindig megbocsátott, mert szinte minden csattanás után jött a könyörgés a megbocsátásért. Szerette a nála kétszer nagyobb, igencsak megtermett férjét. De egy idő után már elmaradtak a bocsánatkérések és könyörgések és megszaporodtak a „Lusta, mihaszna ribanc” meg a „Mi ez a moslék, hozz rendes ételt!” beszólások a fenyegetésekkel együtt: „Ha még egyszer kinevetsz, kiverem az összes fogad!”

 

Nem elég, hogy a szerelem elmúlt és undorodni kezdett az alkoholista, sokszor igénytelen, durva férjétől, akiből a legcsekélyebb gyengédség is eltűnt, de már retteget tőle. Semmit, sem mert megtagadni. Természetesen a szexet sem, bár jóformán minden egyes alkalommal megerőszakolta Renit, aki már ott tartott, hogy boldogan járt el dolgozni, csak otthon ne keljen lennie. Amikor otthon volt, a vécébe meg a fürdőbe zárkózott be sírni. Ám azután, hogy egyszer Reni elment munka után a kollégákkal egy bárba inni és mikor hazament, a férje szabályosan összeverte, eljutott arra a pontra, hogy elég. Mivel nem volt egyéb lehetősége, a barátnőjéhez költözött. Két napba telt, mire István megtudta, hol lakik Mariann – a barátnő és egyben kolléganő – beállított hozzájuk és a hajánál fogva cipelte haza Renit és még Mariann is kapott egy pofont, hogy merte elrabolni a feleségét és teletömni a fejét szarságokkal.

Mariann persze kihívta a rendőrséget, de hiába mentek ki azok már Istvánékhoz, Reni addigra úgy meg lett fenyegetve, hogy nem merte feljelente Istvánt, hiába volt nyilvánvaló a helyzet egy monoklival a szeme alatt.

 

ha nem akar elvalni ongyilkos 03

 

Reni már könyörgött, hogy hadd menjen el, váljanak el szépen, de István csak annyit mondott: „Ha még egyszer elhagysz, legközelebb kinyírlak.” Valószínűleg ekkor mérlegelt Reni. Választhat. Vagy a férje, aki veri, megalázza, szidalmazza, szolgának, szexuálisan bántalmazza használja vagy a halál.

 

 

„Arra gondoltam, ha nem akar elválni, inkább megölöm magam. Egyszerűen nem bírtam már tovább. Nem volt senki, aki segítsen. Minden pénzünk ráment a lakásra, amit vettünk. Semmim sem volt és senki sem mert segíteni, mert mindenki tudta mi történik azzal, aki segíteni próbál nekem. Úgy voltam vele, hogy ennél még a halál is jobb. Mikor bevettem az összes gyógyszeremet és elkezdtem rá inni, arra gondoltam, hogy talán a következő életem jobb lesz és majd akkor boldog leszek. Megváltásnak tűnt a halál.” – mesélte később Reni.

 

Csakhogy nem számolt azzal, hogy nem olyan könnyű gyógyszerrel meghalni és elszámította magát, ráadásul a férje is korábban ért haza, aki megtalálta a rosszulléttől szenvedő Renit és kórházba vitte, ahol kimosták a gyomrát. Persze a pszichiátriai és a családsegítő segítséget és mindent mást elutasította, mert még ott is nyilvánvalónak tűnt, hogy mi zajlik.

 

ha nem akar elvalni ongyilkos 04

 

Mariann szerint akkor tájt volt egy beszélgetése a férjével és azóta teljesen megváltozott Reni hozzáállása. Úgy fogalmazott, hogy „átmosták az agyát”. Már nem akar elválni, hülyeségnek tartja, hogy megakart halni és már az sem baj, ha megveri a férje, mert hát tényleg ő a hibás. Csak akkor kap verést, ha rászolgál. Az meg, ahogy bánik és beszél vele, már nem zavarja. Vagyis olyan, mint aki beletörődött abba, hogy nem menekülhet, elfogadja a helyzetét és inkább alkalmazkodik hozzá. A környezetében mindenki aggódik érte, de senki tesz semmit. Talán mert nem tudnak, talán mert ők is félnek. Ilyenkor jó hangoztatni, hogy nem kell beleavatkozni mások életébe, mindenki a maga portáján söprögessen.

 

Tény és való, nem könnyű ilyenkor okosnak lenni. Segítsen-e az ember úgy, hogy tudja, esetleg csak árt vele, nem csak magának, hanem annak is, akinek segítene? Egyáltalán milyen lehetőségei vannak egy nőnek, aki ilyen mértékű bántalmazásnak van kitéve? Ki segíthet rajta? Főleg úgy, hogyha ő maga nem kér belőle? Csak nem Stockholm-szindrómában szenved és újra megszerette a bántalmazóját? Ha igen, akkor egyáltalán lehet rajta segíteni?

 

ha nem akar elvalni ongyilkos 05

 

Mariannnak és persze a kollégáknak, ismerősöknek, olyan érzésük van, hogy vesztettek, nem tudnak segíteni Renin. A legszomorúbb persze az, hogy ez nem egyedüli eset. Rengeteg nő van még a világban, akik hasonló bántalmazásnak vannak kitéve és annyira félnek, hogy nem mernek változtatni, kilépni a kapcsolatból. Ugyanakkor valóban a poklok poklát járják meg és szenvednek. Mondjuk azt rájuk, hogy „idióta az összes”, és hogy „aki hülye az haljon meg”, hiszen kérhetne segítséget vagy el is hagyhatná a férjüket? De mi van, ha tényleg nincs miből és hová menniük? Vagy nem tudják milyen más egyéb lehetőségeik vannak?  Mentse ki erőszakkal a családjuk? Reninek sajnos már nincs élő rokona, de akinek van, azok meg talán nem merik mondani a családjuknak, hogy mi zajlik, talán azért, mert őket is féltik. Szóval, milyen lehetőségek maradnak? Megszokik vagy megszökik? Szökés alatt meg értsük a halált is? Ugyanis előfordult már, hogy valakinek bejött a terve és sikerült megszöknie a kapcsolatából. Önkezével vetett véget az életének… nincs más kiút? Nem létezik boldog befejezés ott, ahol valaki egy bántalmazó kapcsolatban él?

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

7 jel, hogy igazából durván érzelmi mazochista vagy

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!