Mit kérsz karácsonyra?” – „Semmit!” Az egyik legtipikusabb párbeszéd, amit természetesen nemcsak karácsonykor, hanem születésnapok, évfordulók alkalmával is el lehet sütni. Semmit. De abból jó, sokat, mi? Egyáltalán nem egyértelmű, hogy az illető komolyan gondolja, vagy csak illemből mondja, közben nagyon is várja az ajándékot meg az unszolást, hogy „Jó, de azért mondj valamit!” Az igazság az, hogy nagyon sokan csak illemből mondják… mert jól hangzik!

 

ne vegyel nekem semmit 01

 

Kép: twitter.com

 

Jól hangzik, hogy szerények vagyunk és az is, hogy nincs szükségünk semmi extra dologra a boldogsághoz, mert megvan hozzá mindenünk, ami meg nincs, az idővel úgyis meg lesz. Csakhogy nagyon sokan akár bevallják, akár nem, igenis várják az ajándékot. Mert ehhez vannak hozzászokva, ez a „normális”. Ha egyszer ünnep van, tessék ajándékot adni. Az ember többsége remeg egy falatnyi boldogságért, ne akarják már tőle azt is elvenni, hogy egy kis – vagy éppen nagy – meglepetésben részesüljön. Egyesek egyenesen úgy gondolják, hogy nincs pénzük magukra egész évben, hát legalább karácsonykor vegye már meg neki azt valamit, amit szeretne. Ezzel még nem is lenne baj, hát igazán ne ítéljünk el senkit azért, mert tárgyi ajándékokra van szüksége az örömhöz. Elvégre az a nomád vesse rájuk az első követ, akinek nincs semmi olyan tárgya, ami a szívéhez nőtt vagy örömöt szerez neki.

Csak valahol szégyellik magukat – amiért földi hívságokra vágynak – és ezért nem így alakul a párbeszéd:

 

- Mit kérsz karácsonyra?

- Egy új telefont. De azt, amit most reklámoznak a tévében.

 

ne vegyel nekem semmit 02

 

Persze azért erre is van példa, láttam én már olyat, hogy két ember teljesen őszintén megtudja beszélni egymás között, ki és mire vágyik. Miért is ne? Miért kellene eljátszani, hogy tiszta lelkű aszkéták vagyunk, amikor nem vagyunk azok? Szerepjátszás helyett még az is jobb és egyenesebb, ha valóban megmondjuk a másiknak, mit szeretnénk, vagy legalábbis opciókat kínálunk neki, és ha teheti, meglep valamivel. Ugyanis lássuk be, van, aki szeret ajándékozni. Akadnak olyanok, akik boldogok attól, hogy adhatnak valamit – és nem biztos azért, mert rongyot akarnak rázni, hogy de gazdag vagyok – hanem mert egyszerűen szeretnék a másikat ily módon is boldoggá tenni. Őket inkább fel is bassza ez a cécózás:

 

- Mit kérsz karácsonyra?

- Semmit.

- Jó, de komolyan. Csak van valami.

- Nem, nincs semmi.

- De mondj már valamit bmeg!

 

ne vegyel nekem semmit 03

 

Itt kell megemlíteni azokat, akik pedig őszintén és halálkomolyan nem kérnek semmit ajándékba. Azért, mert ők úgy érzik, nincs szükségük semmire. Bármennyire is mesébe illő legyen, igenis léteznek emberek, akik elégedettek, boldogok azzal, amivel vagy ha vágynak is valamire, jobb szeretnék maguknak megvenni, mert ők akkor boldogok.

 

Ráadásul bizonyos emberek csak ajándékok segítségével képesek kimutatni az érzéseiket. Igazán tudhatnád, hogy vannak olyan zárkózott, vagy alacsony érzelmi intelligenciával rendelkező emberek, akik inkább ajándékokkal kommunikálják az érzéseiket, mert az nekik könnyebb. Megint mások a lelkiismeretüket akarják így megváltani. Hogy egész évben alig látják az asszonyt, mert kamionoznak vagy mert sokszor nehezen elviselhetők, és így mutatja ki a párjának, hogy hálás, amiért minden szarságával együtt elviseli.

 

Aztán azt sem minden anyuka, barát-barátnő, nagyapa mondja illemből, hogy „Ne vegyél nekem semmit, inkább költs magadra/tartsd meg azt a pénzt.” hanem valóban ez az óhaja és így gondolja. Tudja, hogy esetleg a másik fél nem teheti meg, hogy szórja a pénzt.

 

ne vegyel nekem semmit 04

 

Senkit sem kell elítélni. Sem azt, aki a lelki nyugalmát veszi meg vagy a háláját fejezi ki azzal, hogy ajándékot ad valakinek. Azt sem kell megszólni, aki valóban nem vágyik ajándékra, de még csak azt se, aki nagyon is vágyik, de inkább eljátssza, hogy nincs rá szüksége. Persze, rá lehetne vasalni, hogy álszent, de ahogy írtam, talán csak nem akar felszínesnek tűnni, hogy ajándékra vágyik.

 

Az pedig igazán nem lehet kérdés, hogy ünnepekkor mi a fontosabb. Mondani sem kell, hogy nem az ajándék. Még akkor se, ha a nagy-nagy vágyunkat rejti a doboz meg a csomagolópapír. Az első helyen mindig a családnak kell állnia, hiszen így helyes. Hogy elsősorban a szeretteinknek örülünk, hogy újra látjuk őket, hogy együtt vannak egy kupacban. Az az idő legyen az ajándék, amit együtt töltötök, hogy néhány órára, egy nap erejéig élvezhetitek egymás társaságát. Mert az ajándékot bármikor a kezedbe veheted, felhasználhatod, kihasználhatod, de ez nem mindig igaz a szeretteinkre, főleg azokra, akik távol élnek vagy közelben, de mégis ritkán látjuk őket.

 

Az sem szabad elfelejteni, hogy minden mulandó. Ahogy egy telefon, tablet összetörhet, ahogy elfelejtheted az élményedet, amire befizettek, úgy a szeretteid is megbetegedhetnek, eltávozhatnak, elköltözhetnek a világ másik végére. A szeretet örök, de az emberek sajnos nem. Ezért kell, hogy a család legyen az első az életedben és a legnagyobb ajándék.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért olyan fontos a karácsony? A szeretet vagy az üzlet miatt?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!