Kérdésünkre a válasz talán nem olyan konkrét, és egyénenként eltérhet, főleg ha még nem töltöttük be a 20. életévünket. Amennyiben viszont általánosítunk egy kicsit, azt mondhatjuk, hogy bizony az esetek többségében sokkal több van egy kiforrott férfiban, mint egy tengő-lengő 20-as éveiben járó srácban.

 

kozepkoru ferfi01Forrás: www.kurera.jp

Alapvetően persze a külső alapján alakul ki bennünk egy vélemény egy idegenről, így ebből a szempontból valószínűleg a divatmagazinból kilépő fiatalabb pasikat preferáljuk első körben. Ugyanakkor az is tény, hogy egyre több 40 feletti férfi tartja jól magát, vagy mondhatni jobban, mint egy huszonéves. Sajnos a közösségi oldalak, az internet térhódítása megtette hatását, és a mai fiatalok már egy mozgásszegényebb életmódban nőnek fel. Páran divatból eljárnak a konditerembe, ezek közül néhányan túlzásokba esnek, mások pedig egy-két alkalom után beleunnak. Egyszerűen nem alakul ki bennük az a nyers, férfias erő, ami a korábbi generációkban. Mit is várunk persze? Hogy a billentyű és az okostelefon bökdösésétől, vagy a hajuk igazgatásától majd izmos lesz a mellkasuk (amire mellesleg iszonyatosan jó érzés ráhajtani a fejünket egy hosszú nap után)? Ha egy férfi férfiként viselkedik, akkor különösebb sport végzése nélkül is megerősödik, hiszen minden lakáson van mit javítani, minden háztartásban van mit tenni.

Sok esetben tehát már a külsőt szemügyre véve is „győztesként” kerülnek ki a középkorú férfiak, de mi a helyzet a belsővel? Valamilyen szinten minden férfi kölyök marad, de azért egy 40 feletti férfi – mégha későn is „ért be” -, már sokkal határozottabb, életrevalóbb, mint egy huszonéves. Ez nyilván a korral jár, és ugyanúgy igaz a nőkre is, csak nálunk egy kicsit gyorsabb a folyamat. Ez viszont nagymértékben a középkorú férfiak javára billenti a mérleget. Ha túl vagyunk legalább egy komolyabb hangvételű kapcsolaton, akkor bizonyára ráébredtünk már arra, hogy egy nőnek sosem jó a saját korosztályából társat választania. Érzelmileg, lelkileg sokkal érettebbek vagyunk a velünk egyidős férfiakkal, így pár évvel alapvetően is idősebb partnerben tanácsos gondolkodnunk, ha nem akarunk egy korunkbeli embernek az anyja lenni. Ez persze személyenként eltérhet, hiszen a fiatalok között is vannak érettebbek, és az idősebbek között is vannak „nagyra nőtt gyerekek”.

 

kozepkoru ferfi02Forrás: https://www.medme.pl/

Amennyiben nem volt negyven éven keresztül minden eléjük téve, akkor normál esetben ennyi idő eltelte után még egy férfi is felnő az élethez, a vele járó feladatokhoz, és képes lesz a felelősségvállalásra. A férfi és női szerepek napjainkban már nincsenek annyira kiéleződve, de azért az idősebb generációban még mindig megvannak azok a tulajdonságok, amikre egy nő vágyik. Határozottság, erő, hatalom (persze nem kell túlzásokba esni ezen a téren). A mai huszonévesekből viszont már kissé hiányzik a motiváció, a kiállás, a magabiztosság, amiktől egy férfi igazán vonzóvá válik.

Olykor-olykor persze jó érzés kicsit elcsavarni egy férfi fejét, de azért az már nem olyan kellemes, ha mindent nekünk, nőknek kell ellátnunk, irányítanunk. Nem jó, ha uralkodnak felettünk, elnyomnak bennünket, viszont ha sikerül majdnem egyenrangú felekként együtt élni egy kapcsolatban, akkor hosszú-hosszú közös életnek nézhetünk elébe. Nem vonzódunk egy olyan férfihoz, aki nem tudja kivenni a részét a komolyabb döntésekből, vagy aki nem végzi el a házimunka ráeső részét. Kellemetlen, ha nekünk kell csavarhúzót és kalapácsot a kezünkbe vennünk egy-egy apróbb javítanivaló kapcsán, de nem azért, mert képtelenek vagyunk rá, hanem mert partnerünk képtelen rá.

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!