Közeleg a nyár, jön a fesztiválszezon!

Meleg nyári esték, szabadság, hippi életérzés! Ömlenek ránk a polcokról a fröccsentett virágkoszorúk, a plasztik békejeles ékszerek, a méregdrága fesztiválkellékek! !Mű-hippinek öltözni drága és ciki móka!

hipi0

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan feledésbe merült miért is hippi a hippi?

Vagy nevezzük gyors átalakulásnak? Az átalakulás kifejezés szemernyit gyengus és ici-picit lágyszivű, ez inkább egy teljes mutáció. Az új faj neve: az elvakult fogyasztói társadalom harmatgyenge és nem kevésbé puhány, de esendő példánya. Sajnos többnyire nőneműek. Bizony hölgyeim, tisztelet a kivételnek, de ezek vagyunk mi.

Marha könnyen leszünk gyanútlan nézelődőből, a friss, ropogós akciók puritán martalékai. De lehet, nem is kell akciósnak lennie, elég, ha ott van, és azt ordítja: Vigyél haza!

Lám, tényleg!

Mindenhonnan ömlenek ránk a divatrendek! S nem szégyellnek folyton változni! Mindig, újat, mindig mást. Én is ezt művelem Veletek, írom a divat-cikkeimet. felcsillan szemetek, s észre sem veszitek, s már a szekrényben van, ami előtte eszetekbe se jutott. Ördögi és manipulatív. Persze a cégóriások nagyban játszanak. De pont így.

Olyannyira, hogy még azokból is felvevő piacot gyártottak a multiszörnyetegek, akik annak idején pont ez ellen emelték fel a hangjukat.

Ők lennének a letűnt korok hippijei, persze volt ott még szomorúbb is háború és elnyomás, de ők valójában máshogy éltek, s nem csak egy hétre bújtak a lázadó álarc mögé. A szellemiség, a tartalom eltűnt, viszont kialakult a fesztivál-szubkultúra. A munka örökké forgó mókuskerekéből szabaduló, alkalmazotti létben vesződő lazulni vágyó, a trendi, de világát nem tudó tini, a gondtalan, szabadelvű, mindig mosolygós bölcsész, és azok akik, mindegy honnan jönnek, de hippinek akarnak tűnni, mert az menő.

Paradox, hogy pont őket majmolják. A lookingot és feelinget jó lekoppintani. Hiszen adottak a zenei és egyéb eszem-iszom, dinom-dánom fesztiválok, ahol sátrat lehet verni, aztán melléülni, törökülésbe vágni a fájdalmasan drága Converse cipős lábaink, és sörözgetni. El ne felejtsem a fűszálat a szánk sarkából. Az legalább igazi, s nem egy trendi bizsu boltból van. Bár lehet, hogy most feltaláltam a spanyolviaszt. Ennyi maradt volna nekünk?

Úgy tenni mintha épp lázadnánk, közben ugyanúgy habzsoljuk, amit a világ árucikkek formájában az arcunkba tol?

Vagy a fesztiválozók szubkultúrája tényleg akart képviselni valamit, csak közben áldozatul esett a csúnya fogyasztási kényszernek?

hipi2

Hiszed vagy sem, egy átlag ember fizetése messziről se futná ki ezt a kis szettet!
By Yves Saint Laurent

Adottak tehát ezek a könnyűzenei szabadtéri rendezvények, a gasztrokulturális zabálások, s a minőségi piálások. Hömpölygő, örömködő tömeg. Mi meg lazuljunk, hallgassunk jó zenét, együnk-igyunk hazait. De ennyi!

Legyen tényleg mindegy mi van rajtunk, legyünk erre a néhány alkalomra lélekben is hippik! Ne a méregdrága farmerruhákra, hajpántokra, ékszerekre, tarisznyákra, csizmákra költsünk.

Inkább nyakaljunk magyar bort, ha kell, csapjunk érte fesztivált!

Zabáljuk a lángost!

Tiszteljük meg a fellépőket a jegy árával!

Adnék néhány filléres tippet. Hisz ez egy divatblog!
Jogos a kérdés, hogy akkor miért emelem fel a szavam a vásárlás ellen? Mert például DIVAT IGAZINAK lenni!

IGAZI fesztiválozók is lehetünk.

Ne csak tettetett lázadást gyakoroljunk a fogyasztásra ámítás ellen! Legalább arra a pár napra, amíg hippi bőrbe bújunk, tegyük mögé a tartalmat is, ne pedig műanyag virágkoszorút a fejünkre!!!!

hipi3

A szívből jövő és őszinte gondolataim szolgáljanak, az alábbi, csináld magad videók és képek méltó felvezetőjéül és egyben végszójául.

1. SMINK

Szemceruzája már mindenkinek akad otthon, végre annak is lesz értelme, hogy anno megvettük a színes szemceruzákat, amikor még divat volt! Éljen az újrahasznosítás!

hipi4

2. HAJ

Fonás, flanc nélkül. A legjobb kócűző.

hipi5

Virágkoszorú, de igazi! Köszönjük!

hipi6

3. DIVAT

Hihetetlen, miket ki lehet hozni egy pólóból.

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!