Szinte mindenkinek összeszorul a szíve, ha az út szélére kidobott állatot lát, vagy a roskadásig megtelt menhelyekről néz tudósítást a híradóban. Sokszor mindez tőlünk olyan távolinak tűnik, nem is gondolkodunk azon, hogy nekik is szükségük van támogatásra. Főleg, ha a szomszéd kutyája is idegesít, vagy a macskája a mi teraszunkra piszkít, miért segítenénk idegen állatokon?

Celebek: az állatvédelem élharcosai?

Sok állatvédő és örökbeadó szervezet azért dolgozik együtt ismert személyekkel, mert egy népszerű arccal sokkal tágabb rétegeket tudnak megszólítani, mint nélküle. Persze ezek az ismert énekesek, színészek nemcsak az arcukat, hangjukat adják egy projekthez, hanem tevékenyen részt vesznek a szervezet, vagy alapítvány mindennapi küzdelmeiben. Támogatják őket munkával, vagy pénzzel, segítik népszerűsíteni az örökbeadást. Mindezt példamutatással, nemcsak a levegőbe beszélve. Ugye számodra is szavahihető a kedvenc előadód, aki örökbefogadott kedvencével évek óta harmóniában él? Ha ő meséli el a tapasztalatait, akkor Te is könnyebben döntenél az örökbefogadás mellett?

Én hogyan segíthetek?

Számtalan módon! A menhelyek tele vannak szeretetre vágyó cicákkal, kutyákkal, sőt még tengerimalacot és teknőst is örökbe fogadhatunk. Felelősséggel gondoljuk át, hiszen nemcsak a mi életünk fog megváltozni, de az örökbefogadott kedvencé is. Oltások, tápok, felszerelés, évente orvosi vizsgálat – mind kiadással jár, de a szeretet, amit kapunk, megfizethetetlen.

Ha erre nincs lehetőségünk – mert mondjuk nem tudnánk elég időt szánni rájuk – akkor saját munkánkkal jobbá tehetjük a menhelyi állatok életét. Lehet sétáltatásra, kenneltakarításra jelentkezni. Más módon segítenénk? Akkor valamilyen fajtamentő szervezetet, állatmentő alapítványt támogathatunk adományainkkal. Ez lehet tárgyi, vagy pénzbeni, amelyik nekünk megfelelő.

A szomszédom egy állat

Sokszor nehéz jó kapcsolatban lenni egy olyan szomszéddal, akinél kutya, macska van. A kutya ugat – értelemszerűen. Ezzel zavarhatja a környéken élőket, akik nincsenek hozzászokva az ilyen zajokhoz, esetleg sosem volt kutyájuk otthon. A macskák csavarognak, más kertjébe piszkítanak, ellopkodják a saját állat számára kitett finomságokat.

Nem mindig öröm, ha más állatai bejáratosak a mi kertünkbe, de érdemes ezeket a zavaró dolgokat megbeszélni. Hiszen ha a szomszéd is rugalmasan kezeli az ügyet, akkor könnyen közös nevezőre juthatunk. Éjszakára beengedheti a kutyát, hogy ne zajongjon, amíg mi alszunk. A macskák távoltartása már bonyolultabb feladat, de egy „elnézést, igyekszem bent tartani” sokat segíthet. Ha ellenséges a szomszédunk, akkor sajnos nincs más választás:tűrni kell.

Gondoljuk meg jól, ha állatot fogadunk örökbe, hiszen mi is lehetünk AZ a szomszéd.

Miért fontos az állatok védelme?

A nem kívánt szaporulat miatt macskák és kutyák százai kóborolnak az utcákon. A kóbor kutyák veszélyeztetik a vadállományt, hiszen sokszor vadászniuk kell nyúlra, őzre, hogy élelemhez jussanak. Mivel nem törödik velük senki, elvadulhatnak, bizalmatlanok, emberre is veszélyesek lehetnek, hiszen senki nem bánt velük jól eddig sem.

A macskák szabad lények, ám megfelelő gondoskodás nélkül sok betegség gazdái, ráadásul befészkelnek és kölykeznek idegen padlásokra, fészerekbe, még panelházak pincéjébe is. Ezek a kölykök nem mind maradnak életben, akár nagy fájdalmak között is elpusztulhatnak. Ugye ezt nem kívánjuk nekik?

Az első és legfontosabb lépés saját kedvenceink ivartalanítása, hogy ezzel megelőzzük a nem kívánt almokat. A sebek pár nap alatt begyógyulnak és sokkal kisebb eséllyel lesz a házi kedvencünk daganatos beteg idős korára.

Ha kóborló állattal hoz össze a sors minket, akkor jelentsük be a közelben tevékenykedő állatmentőknek, menhelynek. Ők befogják és remélhetőleg hamar szerető gazdit találnak számára.

Ha sebesült kutyát, cicát látunk, vigyük be a legközelebbi állatkórházba! Nekünk csak pár perc, neki az életet jelentheti!

Gondoskodjuk szeretettel kedvenceinkről! Ha kicsinek aranyos volt és dédelgettük, igényli majd ezt a kedvességet 6-8 éves korában is. A kutyák és cicák szeretetéhez nem fűződnek érdekek. Felnéznek ránk és mi jelentjük számukra a családot. Ha szomorúak vagyunk, vígasztalnak, minden rezdülésünket érzik és értik. Egy igazi társ, aki néha ellopja a lábtörlőt, néha megrágja a fél pár zokninkat, vagy ráfekszik a fejünkre alvás közben - de mindig számíthatunk rá. Sokszor olvashatunk állatokról, akik még mindig várják elhunyt gazdáikat. Mi sem hagyhatjuk magukra őket soha, tartsunk ki mellettük az utolsó percükig. Addig pedig adjunk és kapjunk annyi szeretetet, amennyi csak belefér ebbe a néhány közös évbe!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!