A napokban az egyik közösségi oldalon nagy vitát váltott ki egy post, ami a császármetszés és a normál szülés közti különbségeket taglalta. Egy „bátor”nő azt merte állítani, hogy a császármetszés nem is igazi szülés. Persze nem számolt a támadók hadával, de még így is volt, aki mellé állt. Most vita helyett nézzünk kicsit a dolgok mélyére, miről is szól valójában a szülés és a születés!

A várandósság és a szülés körülményeit nagyon sok dolog befolyásolja. Várva, vagy váratlanul érkezik-e a csöppség az életetekbe, mennyire vagytok lelkileg felkészülve a szülői szerepre… Egyértelműen kimondható, hogy mindegy, milyen úton történik, a szüléssel kiteljesedik a nő, ám nehéz feladat ez mindenkinek. Más a fájdalomküszöbünk, ebben az extrém helyzetben pedig úgy reagálunk, hogy magunkra sem ismerünk. De kezdjük a legelején.

Önmagában véve az, hogy két apró sejtből egy csodálatos, összetett emberi test képes kifejlődni, fantasztikus dolog! Ha mindez egy boldog szerelem eredménye, akkor pedig nagyon szerencsések vagytok – mindhárman! Az első várandósság félelmekkel teli, de izgalmas utazás, ami folytonos várakozásban telik. A határidőnaplódban a vizsgálati dátumok felülírnak minden egyebet. Várod a következő vizsgálatot, hogy rendben van-e minden, a következő ultrahangot, hogy újra lássad Őt. Mert a nagy Ő ezentúl nem más, mint a hasadban fejlődő pici élet.

Még jobban összehoz a szerelmeddel, ha elkísér az ultrahangra, így számára is megfoghatóbb lesz a gyermek, együtt örülhettek egy-egy mókás mozdulatnak, grimasznak. Örömkönnyek, boldogság, fájós hát, hullámzó hangulat – mind a tiéd, tessék!

Az utolsó két hónapban már az egész család és baráti kör kérdezgeti: „Egyben vagy még?” Hát persze, hogy egyben, de a napok egyre lassabban telnek, könnyen sírásra görbül a szád, ha még nincs készen a gyerekszoba, vagy nincs meg a babakocsi. Pedig van még idő… de valahogy mégsem érzed felkészültnek magad mindenben.

Aztán ahogy egyre gyakoribbak lesznek a jósló fájások, elkezdődik az igazi izgalom. Már nem is a heteket, csak a napokat számolod. Otthon próbálod összeszedni magad, megvan a kórházi csomagod, de még szőrteleníteni kellene. Egy elefánt is megirigyelhetné a balettmozdulataidat a kádban. Minek, úgysem látsz lefelé már semmit! Nem baj, úgyis divat az extrém minta.

Ekkorra már biztosan végiggondoltad, mi vár rád a szülőszobán. Az, hogy jó az orvosod és kedves a szülésznőd, nagyon fontos, de a Te hozzáállásod az, ami meghatározza majd a nagy nap hangulatát.

A császármetszés

Számtalan a tévhit ezzel kapcsolatban. Sokan megrögzötten hiszik, hogy a legtöbb nő kényelemből választja ezt a szülési módot. Pedig Magyarországon ez nem választható. Az orvos dönti el a vajúdás során, hogy szükség lesz-e ilyen beavatkozásra, esetleg előre tervezett is lehet, ha komoly egészségügyi indikációja van. De csakis akkor!

Ha egy elhúzódó vajúdás miatt dönt a császármetszés mellett az orvosod, akkor megváltás lehet a tudat, hogy most már erőd végére érve megláthatod a gyermekedet. Izgulsz, hogy minden rendben lesz-e, azért ez mégiscsak egy komoly műtét. Félelemmel vegyes izgalommal szorongatod a leendő apuka kezét. És akkor bekötik az érzéstelenítőt, majd nemsokára kiemelik Őt, aki minden ízében tökéletes és a legszebb neked, és már viszik is. Nehéz lehet, hogy nem ölelheted azonnal magadhoz, de szerencsére apa már elkísérheti, nem téveszti szem elől helyetted sem. Aztán jönnek a várakozással teli percek, órák. Közben összevarrnak, telenyomnak összehúzódást elősegítő gyógyszerekkel, hullámokban tör rád a fájdalom újra. Itt nincsenek lépcsőfokok, nincs szinte átmenet, de el kell viselni, mert el tudod viselni Érte.

Apás szülés

Ilyenkor aztán hőssé avanzsálnak a férfiak a nők szemében! Nem baj, ha nem tud érdemben segíteni, lehet, hogy ki is üldözöd pár percre a szülőszobából, de a végén mégis egymás könnyes szemébe nézve örültök annak az üvöltő kis csomagnak. Pótolhatatlan élmény apának és anyának egyaránt nemcsak az első, de akárhányadik szülés.

A vajúdás egy hosszú lépcső, változó méretű fokokkal.

Az elsőkre jó esetben még otthon lépsz fel, amikor 20-30 percenként szorítod a szék karfáját kifehéredő ujjakkal. Ilyenkor nagyon jól pánikba lehet ejteni a legnyugodtabb férfit is, ne hagyd ki! Nevessetek egy jót, később már úgysem lesz őszinte a mosolyod.

Nemsokára eljön az idő felhívni a szülésznőt, aki már vár majd a kórházban titeket. Adatfelvétel: „Hány kiló, kedves kismama?” - kinyögsz egy diszkrét saccperkábé értéket, aztán már csak összeszorított fogakkal ülni próbálsz. Vérnyomásmérés, itt írja alá, mindjárt itt a doktor úr, megvizsgálja…

Aki ezen a ponton úgy érzi, nem bírja tovább, annak nehéz dolga lesz később. Fogadd el, hogy a fájdalom ebben az esetben a barátod, hiszen ez visz egyre közelebb ahhoz, hogy magadhoz ölelhesd azt a kis embert, aki a hátralévő életednek minden körülmények között értelmet fog adni.

A legnehezebb pillanatokon átlendít majd a párod bátorító tekintete és a szülésznő nyugodtsága. Kérj bátran zenét, illóolajos mécsest, egy meleg zuhanyt. Utóbbiból akár többet is, mert sokat segít a tágulás során. Nyavajogni lehet, de nem érdemes. Fáj mindenkinek, neked is, a szomszéd szobában szülőnek is. Csak figyelj befelé, hogy mit üzen a tested és aszerint cselekedj. Próbálj meg kizárni mindent és hagyd, hogy megtörténjen életed legnagyobb csodája!

Aztán az utolsó fél órára később úgy emlékszel majd vissza, mint életed legszebb és legörömtelibb pillanatára, amit nem is érted, hogy éltél túl. Amikor kibújik a kisfiad, vagy kislányod, nem fáj már semmi, megszűnik minden rossz, csak a határtalan boldogságot és megkönnyebbülést érzed. A legszebb és legtökéletesebb, akit valaha láttál! Végre! Család született.

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!