Soha nem tudod mikor ér a legnagyobb meglepetés. Be se töltöttem a 26. életévemet, valakinek a lánya, a szerelme, a barátnője és nemsokára valakinek az édesanyja leszel. Sok leendő kismamát érint majd öröm, meglepetés, félelem, millió kérdés.

A első egy hónapban nem éreztem a sziporkázást, igazából fel sem fogja ilyenkor az ember. Inkább csak kérdések merülnek fel bennünk, egyáltalán jó szülők leszünk-e? Milyen a jó szülő? Illetve, hogy kell ezt csinálni? Itt gondolok érzelmi és anyagi dolgokra mert, bizony elkötelezettséggel, és felelősséggel jár majd ez a döntés. Szerintem sokan vagyunk így.

Mindig azon gondolkoztam ha, egyszer felvillan az a bizonyos két csík akkor, miként fogom a párommal közölni. Nálunk ez spontán történt. Hajnali öt órakor riadót csináltam, vigyorogtam mint egy kisiskolás, és a szerelmem óra alá dörgöltem, aki félkómában átölelt és visszafeküdt. Hát köszönöm, ez aztán az együttérzés. De védelmemre szolgáljon, elég racionális típus voltam világ életemben. Nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt eltervezzük.

Na de mi vár ránk eztán? Most biztosan jót mosolyogtok, mert mi se tudtuk igazából milyen előnyei és hátrányai lesznek a várandóságnak. Én hevesen elkezdtem az édességet enni, csokikat pakoltam a zsemlébe. Mérlegről mérlegre ugráltam, de tudtam nem a baba súlya gyarapodott. Most már tapasztalatból mondom, mindenki figyeljen az egészségére, hisz ilyenkor tudatalattink tesz próbára.

Oh igen, végre amit már annyian várunk ebben az időszakban, eljött egy újabb ultrahang. Már órákkal előtte rendbe tesszük magunkat, itt-ott megszabadulunk pár szőrszáltól, nem mintha ez szülésnél sokat számítana. Nem mintha az orvost érdekelné. Nekem már a borotva láttán bevillant az a híres gátmetszés. A párom ijesztgetett eleget, hogy majd hozzák a csattogtatós ollót… Remek, ezeket hallani se akarjuk.

A szerencsésebbek közé tartoztunk, már az elején megmutatta magát, persze egy klinikán dolgozó orvos azt mondta, biztos nagy csiklója van a babámnak. (Miről beszél?) Itt már tudtam, ez bizony egy gyönyörűséges kis kukac. Persze kislánykorom óta arról álmodoztam, hogy majd együtt copfozom a hajunkat, minden hercegnős mozifilmet megnézünk, pörgős szoknyában járjuk be a város utcáit. Hát most vihetem majd délutáni vízi sportra, de itt az első bekezdésem ugrik fel, vajon jó szülő leszek/leszünk?

Az első trimeszter nem az apákról szól, ők ilyenkor ugyan úgy reggelente elmennek dolgozni, ugyan abban az ütemben csinálnak mindent. Talán az intimitás itt még nagyobb szerepet tölt be. Például ha hozzánk bújik a párunk megnyugszunk, egy picit elszállnak a kérdések, félelmek. A férfiak nem lihegik túl, talán itt még nem is tudatosulnak az apasággal. Egyszer azon kapod magad, apa este a pocakodhoz beszél.

Várom leveleteket, kérdéseiteket! Következő alkalommal a várandós nők és férfiak kapcsolatát boncolgatjuk majd. Csodás babavárást.

Ebben a mókás videóban minden benne van, amit jó ha tudsz:

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!