Erre szokták azt mondani: késő bánat. Amíg ültem a fogorvosi rendelőben és türelmesen vártam a soromra, igyekeztem beletemetkezni a könyvembe, a mellettem ülő mindenáron beszélgetni szeretett volna velem. Mikor úgy tűnt, hogy semelyik egyértelmű jelzésemre sem vevő, úgy döntöttem egye fene, figyelek rá. Hogy miként is jutottunk el a témáig, már nem tudom, de lazán felmondta nekem az életét, közöttük azt, hogy öt évvel ezelőtt szült egy kisbabát, akit állami gondozásba adott és már rohadtul megbánta.

 

lemondott a gyerekerol 01

Kép: pinterest.com

 

 

Nincs is jobb téma egy orvosi rendelőbe, nem igaz? A most 30 éves fiatal nő – aki nem mutatkozott be, szóval hívjuk mondjuk Boginak -  25 évesen teherbe esett az akkori barátjától. Elmondása szerint védekeztek, de valami mégis „balul sült” el és becsúszott a gyerek. A helyzet úgy festett, hogy a barátjával alig két éve voltak együtt, de nem éltek egy fedél alatt. A nőnek van egy alkoholista apja meg egy betegeskedő anyja és persze nem veti fel őket a pénz. A kb. vele egy idős srácnak jobb volt az szülői háttere. Bogi akkoriban készült befejezni a cukrász, a párja meg az informatikus iskolát, de mellette már mindketten végeztek diákmunkát.

Szóval néztek egymásra, mint borjú az újkapura, hogy most mégis mi legyen. A fiú azzal kezdte, hogy kiborult, hogy véget ért az élete, mi lesz így vele, ő nem akar apa lenni, ő dolgozni akar meg élni. Bogi is hasonlóképp gondolta, hogy jó lenne előbb még kibuliznia magát meg egy kis pénzt is keresni. Eljutottak arra a pontra, hogy igen, szeretik egymást, DE… egyik se érezte azt, hogy akkor éppen családot kellene alapítaniuk. Bogi örült volna a házasságnak, az összeköltözésnek, de a gyereknek nem. Persze a fiú egyikre sem vágyott…

 

Villámgyorsan megromlott a közöttük lévő viszony, hiába tendáltak mindketten arra, hogy irány az abortusz. A szülőket heteken át be sem avatták, ketten próbálták kiokoskodni, hogy mit tegyenek. Az biztos volt, hogy egyikük sem akarta megtartani, de Bogi viszont az életet sem akarta kioltani. Ment a veszekedés, hogy akkor mi legyen? Megszüli, és egyedül neveli mert a pasija nem tud – és nem is akart – ebben részt venni.

 

lemondott a gyerekerol 02

 

Egyedül hozta meg Bogi a döntést, megszüli a gyereket és utána örökbe adja, azon az alapon „hátha másnak majd örömet szerez”. Miért ölje meg csak azért, mert ő nem tudja – és valahol nem is akarja – felnevelni. Úgyhogy közölte a szüleivel is a helyzetet. Egyikük sem fogadta kitörő örömmel, az apa még majdnem meg is ruházta, de ő is belátta: Bogi jó döntést hozott és úgy fejezte ki magát „Nincs pénzünk még egy éhes szájra, nem fogok eltartani a kölködet, húzzál el dolgozni, de én vigyázni sem fogok rá!” A beteg anyja még hajlott arra, hogy inkább ne adja állami gondozásba a gyereket, majd ő segít nevelni, amíg Bogi elmegy dolgozni, de bármennyire is segítőkész volt, nem volt abban az állapotban, hogy segítsen.

 

Kilenc hónap múlva Bogi állami gondozásba adta a gyerekét és időközben a barátjával is szakított. Sem az övé, sem Bogi véleménye nem változott meg és a szülők továbbra sem tudtak neki segíteni.

 

Most pedig öt évvel később egy fogászat i rendelőben azt ecsetelte nekem, hogy mennyire megbánta a döntését és sokszor gondol arra, hogy megtudja kié lett a gyermeke és visszakéri. Hozzáteszem én csak bőszen bólógattam, aháztam és értemeztem.

lemondott a gyerekerol 03

 

Ugyanis most már elhelyezkedett cukrászként, albérletben lakik az aktuális barátjával, aki úgyis szeretne majd gyereket és Bogiban is megérett a vágy, hogy anya legyen. Akkor meg már miért ne kérje vissza a gyerekét? Igazán nem akartam mondani, hogy ez nem így működik… de azért úgy köszöntem el tőle, miután kijöttem a doktornőtől, hogy minden jót kívánok neki.

 

Persze elgondolkodott a dolog. Nem könnyű megállapítani, hogy jól cselekedett-e. Könnyen rá lehetne vágni, hogy „minek szexszel az ilyen”, de hát nem tehetett arról, hogy beütött a krach. Ennyi erővel senki se kekszeljen. Aztán az akkori helyzetéből kiindulva mondhatnánk, hogy jól döntött, elvégre nem biztos, hogy annak a gyereknek egy agresszív, alkoholista nagyapa kellett volna, meg egy beteg nagymama, aki megemelni se tudta volna a gyereket, nemhogy vigyázni rá, ha Boginak sikerült volna valahogy elhelyezkednie főállásban dolgozni. Meg hagyta volna otthon a pár hónapos babáját?

 

Ugyanakkor persze azt is gondolhatjuk, hogy igen, ezt kellene volna tennie. Megtartani és küzdeni a gyermekéért. Merthogy egy jó lelkű anya nem hagyja el a gyermekét, hanem bármi is történjék, nem mond le róla. Lehet nem lett volna könnyű, de legalább nem mond le a saját gyerekéről és felelősség vállal érte. Így elkerülhette volna ezt, ami történt, hogy megbánta. Na igen ám, de az sem lett volna jobb, ha esetleg nem végződik minden happy enddel, hogy a nagyszülők is megszeretik, besegítenek neki míg ő dolgozik, hanem lehet, még rosszabb lett volna  a helyzet és Bogi is megutálta volna a gyerekét, akire úgy tekintett volna: életem tönkretevője, amit ki is vetített volna rá egész életében.

 

lemondott a gyerekerol 04

 

Ezért gondolhatjuk azt is, hogy már csak azért is jól cselekedett, mert sok olyan pár van, akik gyerekre vágynak, de valamiért nem lehet nekik. Ők megtehetik, hogy biztos anyagi háttérrel rendelkezve felnevelik a gyermeket és maximális szeretettel viseltetnek iránta akkor is, ha nem a sajátjuk, de pont úgy fogják szeretni. Bogi erre gondolt mikor az örökbeadás mellett döntött.

 

Nem könnyű állást foglalni ebben a kérdésben, és mérlegelni mi volt a jobb Boginak vagy a babának. Főleg fiatalon, segítség nélkül. Nem jelent meg a semmiből a bölcs Tündér keresztanya, hogy megmondja, mi a helyes. De az biztos, hogy nem tűnik a legjobb, legbölcsebb gondolatnak hirtelen visszakérni az ötéves kislányát, aki már családban éli remélhetőleg boldog mindennapjait.

Bogi azt mondta, nem zavarja, ha megosztom másokkal a történetét. Hátha lesz, aki tanul belőle…

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Nem akarom megszülni a gyereket, de megölni sem szeretném

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!