Egy rendkívül kényes téma és történet következik. Éppen ezért csak úgy lehet róla érdemben beszélni, ha nyitottan állunk hozzá és megpróbáljuk megérteni annak az érzéseit, aki ilyen helyzetbe kerül. Biztos vannak köztetek olyanok, akik elvből elutasítják az abortuszt, míg mások annak a nőnek a pártjára állnak, aki úgy érzi, még nem áll készen az anyaságra és nem akar sem magával, sem a gyerekkel kiszúrni. Mi hát ilyenkor a megoldás? Nem akarja megszülni, de kioltani sem az életét…

nem akar szulni 01

 

Kép: Freepik.com

 

Azt hiszem, ha nem is a szüleink, de valahogy a társadalom – vagy a kereszténység - csak-csak belénk nevelte azt a gondolatot – legalábbis a legtöbbünkbe – hogy a magzat életének kioltása egyfajta gyilkosság. Gyilkos pedig senki sem szeretne lenni. Márpedig ha egy nő terhes és megfordul a fejében az abortusz, azzal együtt nyomban azt gondolja, hogy egy gyilkos. Pedig jogilag is már megteheti, hogy három hónapos kor előtt elveteti.

 

De ne szaladjunk ennyire előre. A 29 éves Izidóra néhány hete tudta meg, hogy terhes. Pedig védekeztek. Mégis adódott valami gikszer és teherbe esett. Jelenleg úgy érzi, ez hatalmas érvágás neki és a párjának is. Izidórának azért, mert még túl fiatalnak érzi magát, nem érzi magát elég érett, felelősségteljes nőnek ahhoz, hogy anya legyen. Különben is csak nemrég indult be a karrierje, saját vállalkozása van és úgy érzi nem teheti meg, hogy mindent felad a gyerekért. Meg aztán, még szeretne élni, szórakozni, utazgatni és úgy gondolja, hogy nem lehet mindezt gyerek mellett.

 

nem akar szulni 02

 

A párja, akivel 5 éve vannak együtt azt mondta neki, bárhogy is döntsön, elfogadja. Egyikre sem akarja rábeszélni. Ő szeret kettesben lenni Izidórával és szerinte sok minden vár rájuk, de ha úgy dönt, hogy megtartja a gyermeket, akkor feleségül veszi és felnevelik együtt. Ez azért szép hozzáállás, kitudja vajon hány másik pasi kezelte volna így. Vagyis a döntés joga Dóráé, aki ettől csak még inkább parázik. Könnyebb lett volna, ha megmondják, mit tegyen. Még ilyen szinten sem vágyik a felelősségre, hogy övé legyen az utolsó szó.

 

Igazán meg lehet őt érteni. Elvégre nem baj, ha egy nőnek nem az a vágya, hogy elsősorban anya legyen. Már annyiszor volt szó erről, hogy örülünk, hogy végre olyan társadalomban élhetünk, akkor végre egyenjogúság van, lehet karrierünk, sikeres nőkké válhatunk. Feminizmus ide vagy oda, jó érzés egy nőnek anyagilag és minden más tekintetben független lenni. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a nő vágynának családra vagy házasságra, csak éppen kitolják jóval 30 fölé mert ők előbb most önmagukat szeretnék megvalósítani. Nincs ebben semmi rossz, szóval ne is fintorogjanak rájuk azok a konzervatívabb hölgyek, akik az anyaságban meg a feleség életmódban látják a tisztességes nő képét. Egyáltalán nem áldozott le ennek az ideje, csak éppen háttérbe szorult és már más választása is lehet egy nőnek és ezt kell fogadni, mint ahogy azt is, ha valaki nem szeretné ezt csapot-papot feladni.

 

nem akar szulni 03

 

Különben sem egy lélektelen emberről beszélünk, hiszen nem az van, hogy egyből azt találta ki, hogy elveteti, hanem igenis lelki tusát okoz neki az, hogy helyesen döntsön. Ettől önző lenne, mert nem akar 29 évesen gyereket, hanem magára gondol? Az, hogy egy önző dolog-e vagy sem, mindenki döntse el a maga mércéjével. Ezért ne mondjuk azt, ami olyankor egy csomó ember száján tutira kiszalad(t): „Akkor minek ba**ik az ilyen?” Egyfelől ez egy eléggé pejoratív és ítélkező megközelítés, másfelől nem egy 16 éves vagy 20 éves lányról van szó, aki meggondolatlanul szexszelt és mondjuk nem védekezett, hiszen az megint más tészta. Persze, ilyen esetben mindig azt lehet mondani nagy bölcsen: ha megcsinálta magának a bajt, vállalja is a következményt. Mint ahogy azok is, akik jó ötletnek tartják pasi fogásból vagy bármilyen más célból, hogy teherbe ejtik, majd meggondolják magukat.

 

Mi lenne hát a megoldás?

 

Megteheti, hogy megszüli a gyereket és örökbe adja. Ha van hozzá elég ereje, hogy az utolsó pillanatban így cselekedjen, mert sokan meggondolják magukat vagy utána örök életre bánni fogják. Azt is megteheti, hogy megtartja és véget vet a karrierjének vagy hosszú kínlódás veszi kezdetét, hogy egyszerre legyen sikeres üzletasszony meg anya is. Olyan esetről is lehetett már hallani, hogy lepasszolták a gyereket a szülőnek és ő nevelte fel. Aztán később ezek is visszaütnek, mert utólag történik megint csak a megbánás, hogy de neki kellett volna és sajnálja, hogy nem volt ott a gyereke első lépéseinél, vagy hogy jobban kötődik a nagyihoz, semmint a saját anyjához.

 

nem akar szulni 04

 

Igaz, ha van mellettünk egy férfi, akkor minden sokkal könnyebb, pláne ha ki is veszi a részét a nevelésből, ha már vállalta, illetve finoman szólva „hozzá is járult” a gyerek születéséhez. Jó, ha van kire támaszkodni, aki segíti a nőt abban, hogy anyává váljon és esetleg a karrierjét is megtarthassa.

 

Végül dönthet úgyis, hogy elveteti. Ez is megint kétesélyes. Valaki a végén megkönnyebbül, hogy jól tette, meggyőzi magát arról, hogy így volt helyes és hogy majd máskor, mikor kellően érett lesz rá, majd akkor vállal gyereket. De nem egy olyan eset fordult már elő, amikor ismét csak utólag megbánta tettét és ez ugye nem olyan dolog, amit vissza lehet csinálni. Ilyenkor depressziózik be az ember és megy tönkre akár a kapcsolata.

 

Úgyhogy minden tekintetben kétesélyes a dolog, bárhogy is dönt. Elvetetheti, és nem bánhatja meg, nyugodtan élheti tovább az életét. Megszülheti, és rádöbbenhet, hogy ez a legcsodálatosabb dolog az életében és odáig lesz a gyermekéért. Vagy megbánja, hogy elvetette, megszülte és örök életére pikkelni fog rá, amiért a gyereke tönkre tette az életét.

 

nem akar szulni 05

 

Nem csak Izidóra esetén nehéz a kérdés, hanem bármely más esetben is, amikor ilyen áll elő. Amikor valaki magára marad és nincs mellette egy férfi, aki segítene vagy anyagilag bizonytalan a helyzetük. Számos eset létezik, mikor felmerülhet a kérdés, mit tegyen a nő: szüljön vagy elvetessen? Ezért nem szabad soha félvállról venni ezt a kérdést és elkapkodni a döntést. Az biztos, hogy a végszó valójában a nőé. Az övé kell, hogy legyen. De nem baj, ha szerettei, akár a kedvese segíti őt a számára legelőnyösebb döntés meghozatalában.

 

Mikor ilyen sztorit hallasz, tedd félre az előítéleteidet – ha vannak – és addig sose alkoss véleményt, míg nem ismered a teljes történetet. Ez az egy biztos legalább, mert azt senkinek sem lehet megmondani ilyen esetben, mit tegyen, túlságosan egyéni a dolog. Az pedig, hogy miként dönt Izidóra, egyelőre kérdés, de bízzunk benne, hogy ő is megfogja találni azt az utat, amelyre rálépve nem fog találkozni sem előbb-sem utóbb a megbánással.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

30 éves vagyok és már csak 5 évem van hátra – Miért is vállaljak gyereket 35 előtt?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!