Most komolyan… miért? Miért kell mindig azzal sanyargatni az embert, hogy rendszeresen rákérdeznek nála, miért nincs még gyereke? Csak mert elmúlt harminc? Vagy legalábbis közelít hozzá? Ha van egy tartós kapcsolata, akkor azért vagy ha nincs, akkor meg pont amiatt? Miért kell úgy tekinteni az emberre, mintha végstádiumbanl évő halálos betegsége lenne csak azért, mert még nincs gyereke?!

 

ne kerdezd miert nincs gyerekem 01

 

Kép: srbija24.com

 

Talán tudod, miről beszélek. Talán te is kapod az ívet a fentebb elsorolt indokok miatt vagy ki tudja mi más miatt. Olyat is hallottam már, hogy valakit azért oltogattak ezzel, mert tartósan nem volt állása, a párjának viszont igen, megvolt a stabil anyagi háttér, a ház és feltették szegény barátnőmnek a kérdést: „Te, ha már úgysem dolgozol, miért nem szülsz legalább egy gyereket?”

 

Mintha még mindig A farm, ahol élünkben körülmények között élnénk. A pasi elhúz dolgozni, megkeresi a napi betevőt, az asszony meg potyogtatja a gyermekeket, így biztosítva, hogy apuka tényleg megszakadjon a sok munkában, hogy még több éhes szájat keljen betömnie, és mert úgysincs jobb dolga.

 

Azt hinnéd, hogy csak a rokonok cseszegetik az embert. Igen, többségében ők szokták. A drága szülők, nagyszülők, mind keresik az utódot. Mintha mindenkinek az lenne az életcélja, hogy nagyi meg dédi legyen és hogy a nőnek is csak akkor lehet kerek az élete, ha anya. Jó, elismerem, szép dolog. A család, a gyerek, az egész pereputty. Meglehet őket is érteni, hogy olyan világban nőttek fel, ahol az igazi értéknek még ezek számítottak. De az is világos, hogy valaki szereti a gyerekeket – de nem a pedofilokra gondolok – és hogy örömmel venné, ha boldog családi idillben látná lányát, akinek életére ezzel felkerül a pont, tudni lehet, hogy rendeződött az élet és happy end. Nincs ezzel semmi bajom. Azzal van, amikor nem mennek le az ember torkáráról…

 

ne kerdezd miert nincs gyerekem 02

 

Ők vagy a barátok, meg a kollégák, mert azok is tudnak rendesen szekírozni. Pláne amelyiknek van gyereke. Mint akinek átkódolták az agyát, az isteni anyaméhet, látja benned: Te, asszonypajtás, nem akarsz csatlakozni a klubba és kitolni magadból egy gyereket?

Nem. Nem akarok. Majd tudom, mikor akarok. Hadd döntsem már el én és ne azt rebesgesse a sok mutterka, hogy ketyeg az órám, meg a kutatások szerint a harmincas évek előtt kellene. Ne riogassanak már, hogy harminc fölött már csak vetélés meg torz gyerek vár rám, már ha megfogan egyáltalán. Azzal jönnek, hogy nem  leszek már fiatalabb, burkoltan utalnak rá, hogy a testem úgyis a lassú enyészeté, ki kell használni, hogy odabent még friss és üde. Mi van? Sajnálják, hogy nekik van, mert lemaradtak az életről és ezért kötelező nekik mással is kicseszni vagy miért kell tukmálni egy gyereket?

 

Merthogy azt mondom nekik: előbb karrier építek. Mire ők: „Ó, hát az nem lehet fontos.”  Neked, hallod, nekem nem, de nekem igen! Vagy azt mondom, előbb még élnék és szeretnék utazgatni. Erre már azt kapom, hogy de már éltem eleget – kösz szépen, akkor dögöljek meg vagy szüljek, remek opciók – vagy más legalább azt mondja, hogy gyerek mellett is lehet élni, utazni. Elhiszem. Van szemem és sok modern anyukát ismerek, akik gyerek mellett is randiznak a férjükkel, utazgatnak, szinte buli nekik az élet. Tök jó. De még mindig ugyanazt kérdezem, lehetne, hogy én döntöm el, mikor?

 

ne kerdezd miert nincs gyerekem 03

 

Elvégre kinek lesz jó az, ha most ledobok egy gyereket – főleg nyomás hatására – és utána egész hátralevő életemben úgy fogok nézni üldözőimre, hogy majd felgyújtom őket egyetlen pillantással? Miért akarják, hogy ne adj’ Isten egy pocsék pillanatomban a gyereket okoljam azért, hogy nem vittem semmire, nem értem el a célomat, mert esetleg derékba tört az életem? Tisztában vagyok a gyerek csodatevő hatásaival, hogy egyeseket megváltozatott, ő lett a szeme fénye, a lelki sebek begyógyítója, de sokat olyat is hallottam már, hogy elsiették vagy becsúszott és anyuka úgy éli meg, hogy tönkre tette az életét és fél életében szemét volt a gyerekével, mert őt okolta mindenért. Nem mondom, hogy ilyen lennék, de nem is kell kockáztatni, nem igaz?

 

Szeretnék majd gyereket. De mindennek megvan a maga ideje. Nekem nem múlik rajta a segély, nem érzem azt, hogy jelenleg ez volna a legszentebb feladatom és küldetésem, hogy anya legyek. Becsülöm és áldom azt, akik így vannak vele, nagyin szép dolog. Én előbb hadd pipáljak ki pár dolgot a listámról.

 

ne kerdezd miert nincs gyerekem 014

 

Meg aztán rengeteg érv szól a harminc feletti szülők mellett is. Stabil anyagi háttér, stabil és összeszokott párkapcsolat – nem jön rosszul a gyereknevelésnél – érett személyiség, vagyis több türelem, bölcsesség, intelligencia. Már valahol kibuliztuk magunkat, elégedettek lehetünk a karrierrel, az életünkkel, jöhet a következő mérföldkő. Legalábbis ideális esetben ez így festene. Azért nem hangzik olyan bűnös dolognak.

 

A többieknek is egy csomó mindenben van igazuk, de szerintem nekem is. Szerintem a gyerekvállalást igenis meg kell fontolni, tudni kell jól időzíteni, legalábbis annak, akinek egyéb tervei is vannak az életre. Mert ha már kijött, akkor nem lehet elcserélni, lepasszolni, késő megbánni. Úgyhogy ne hibáztasson már a világ, hogy próbálok felelős döntéseket hozni, tudom mit akarok és hogy most, egyelőre még nem akarok gyereket… kérem szépen, tessék végre lelépni a nyakamról!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

30 éves vagyok és már csak 5 évem van hátra – Miért is vállaljak gyereket 35 előtt?

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!