Sokszor azon kapjuk magunkat, hogy beletemetkeztünk a szürke hétköznapokba és megfeledkezünk az igazi értékekről, ami valóban fontos lenne.

family 01

Forrás: http://flickr.com/

 

Egy párkapcsolatban (esetleg házasságban), ahol már gyerkőc is van, hajlamosak vagyunk túlhajszolni saját magunkat, pusztán azért, hogy mindent megadjunk a családnak. A baj csak az ezzel, hogy mindent feláldozva tesszük ezt és ennek mindig fájdalmas szenvedés a vége. 

 

Mert a plusz munka és a túlóra fokozott stresszel jár, amit sajnálatos módon nem vagyunk képesek az ajtó előtt otthon lerakni és haza visszük azt. Nagy hiba! Mert egy kedves szó vagy egy kedves gesztus biztosan nem fog célba érni, de még plusz feszültséget is fog gerjeszteni. Pedig nem kellene! Ez egy olyan reakció, amit pontosan a túlhajszolás, a megerőltetés, a felelősség érzete és a megfelelési kényszer aggat ránk. Érdemes elgondolkodni azon, hogy megéri e felemészteni egy családot az anyagiak megteremtése végett, csak azért, hogy egy olyan arrogáns főnöknek feleljünk meg, akinek az álmait mi építjük? Talán a sajátunkkal kellene foglalkozni nem? Érthető, hogy az anyagiak megteremtése fontos szempont, de nem akármilyen áron!

 

Ugyanis ezek az attitűdök a folyamatos távolléttől és a fáradtságtól terhesek. Ez nem lehet alapja sem egy kapcsolatnak, sem egy családnak. Hol van az együtt töltött minőségi idő? A kirándulás, a közös program, vagy csak az egyszerű őszinte beszélgetés? Helyette csak veszekedés, folyamatos konfliktus, végül a kapcsolat széthullása. A jó emlékek is csak porszemekként fognak csillogni a továbbiakban, ha ez megtörténik, hiszen a konfrontálódás akár a gyűlölet érzéséig is elfajulhat. És azt már nem lehet kommunikációval sem orvosolni.

 

De a legrosszabb, ami történhet, az a gyereknek okozott sérelem, amit élete végéig hordozni fog. Ha véletlenül magadra ismertél volna a fentebb említett kategóriában, akkor ideje változtatnod az életeden, hogy neki ne okozz fájdalmat! Hiszen ő aztán a világon semmiről nem tehet. Csak azt várja, hogy végre hazatérj és foglalkozz vele.

 

family 02

 Forrás: flickr.com

Igen, sokszor nehéz megtenni egy elnyűtt nap után, de tedd meg érte! Mert te vagy a felelős a gyermekedért! És ő őszintén szeret téged, feltételek és játszmák nélkül, tisztán! Soha, de soha ne játszd el az ő bizalmát! Neki nem pénzre van szüksége, hanem rád!

 

De talán egyszerűbben megérted, ha az alábbi történetet figyelemmel kíséred, aki egy apukáról szól, aki pontosan megfelel a fentebb leírt feltételeknek. Ő is rengeteget dolgozott és hulla fáradtan esett haza minden nap a munkahelyéről. Minden túlórát bevállalt, hogy mindent megadhasson a családjának, mígnem rájött arra, hogy semmit sem adott. Mégpedig saját magát, hiszen egyszerűen nem volt jelen a szerettei életében.

 

Egyszer, amikor hazaért, a kisfia megkérdezte tőle, hogy mennyi az órabére. Ő a stressztől leterhelve azonnal felbőszült és leordította a gyermek fejét, hogy ez nem az ő dolga és amúgy is késő van, azonnal menjen lefeküdni. A felesége sem értette a kirohanását, és a gyermek könnyeinek felszárítását egy  mesével próbálta vigasztalni a karjaiban. Az apa természetesen érezte kirohanásának a súlyát és tudta nagyon jól, hogy pont a gyerek nem tehet semmiről, abszolút nem kellett volna így lereagálnia ezt a dolgot. De már késő volt, nagyon megbántotta őt. Pár nap múlva újabb lehetősége adódott arra, hogy a benne nyugvó állat előtörjön. De ehelyett valami egészen más dolog történt, pedig a felállás hajszál pontosan ugyanaz volt. Gyermeke megkérdezte tőle, amikor fáradtan hazaért és leült egy perce, hogy mennyi az órabére. Ideges lett ugyan ismét, de nyugodtan válaszolt: "Ezer forint". Gyermeke szelíden megkérdezte, hogy: "És tudnál adni nekem ötszáz forintot?" Az apa kezdett mérges lenni, tombolt benne még a munkahelyi feszültség, de legyőzte saját magát és odaadta fiának a pénzt, miközben megkérdezte, hogy "ugyan mire kell neked az ötszáz forint?"

 

Ekkor valami hatalmas dolog történt, ugyanis a gyerek elővette az összes aprópénzét egy perselyből, ami pontosan ötszáz forint volt. Az apjától kapott pénzzel együtt összejött az ezer forint és így szólt az apjához: "Tessék apa. Ez itt ezer forint. Most, hogy kifizetem az órabéredet, tudsz velem egy órát tölteni, hogy együtt játszhassunk?"

 

Az apa arcába temette a kezét és sírt. Ekkor jött rá, hogy a gyermeke sokkal nagyobb ember, mint a rabszolgatartó főnöke, vagy bárki/bármi más a világon. Gondolkozz el te is azon, hogy mennyi időt töltesz a munkáddal és mennyit kellene a szeretteiddel!

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!