Az életben csak a változás az örök. Ezt nem mindenki kedveli, különösen akkor nem, ha még nem nőtt fel igazán és nem akar még egy másik időzónába átlépni, ahol már más dolgok fontosak: mint a párkapcsolati együttélés vagy a gyerek. A mai XXI. században, amikor a nő szerepe és társadalmi státusza változik a leginkább, be se tudjuk érni azt a fejlődést, ami az elmúlt 100 évben történt, csak kapkodjuk a fejüket, mégis van, akiknél ez a ritmus nem változott.

 

minden megvaltozik 01

 

Kép: Freepik.com

 

 

Egy baráti társaságon belül nem egyenrangúak a baráti kapcsolatok. Van, aki többször fogta az egyetemi évei alatt a másik haját hányás közben, vagy többet sírtak együtt hülye párkapcsolati problémákat elemezve egy pár üveg bor mellett (mert akkor még nem számított a mennyiség). Azt hittem ezek a barátságok örökké tartanak majd, de rá kellett jönnöm, hogy törvényszerűen nem így van. Egy májusi délutánon kezdődött…

 

Egy meghitt baráti találkozón egyszer csak a baráti társaságból valaki előállt azzal, hogy terhes. Ezzel kezdődött.  Sokkot kaptam. Erre nem voltam felkészülve 25 évesen. Korainak tartottam és közel sem tudtam értetten reagálni rá. Ültem, mint akit agyonvertek egy péklapáttal. Örültem is persze, de nem értettem feltétlenül. A legnagyobb partiarc egyszer csak úgy dönt, hogy Ő inkább gyereket nevel? Na jó, ezzel még nincs akkora baj, és végül is miért félek annyira a változástól? Aztán jöttek sorra. A másik a harmadik a negyedik…

 

Egy sorminta rajzolódott ki ebből. Van, akit elvett a pasija, van, akinek már most pocsék a házassága két gyerekkel. Olyan is akad, akinek 3 gyereke van, és van, aki sosem megy majd férjhez ahhoz, akitől már több baba is született. Másnak már évek óta nem sikerül ezt összehozni, pedig nagyon szeretnék már, egyre több a meddő pár, ami - valljuk be - ki is rekeszt egy olyan társaságból, hogy csak úgy potyognak a porontyok.

 

minden megvaltozik 02

 

Persze barát vagy és együtt örülsz addig, amíg úgy érzed, áhh semmi baj, majd jövőre nekem is összejön. De nem jön össze. Már mindenhol jártál: orvosnál, jósnál és életmódot váltottál, de nem akar sikerülni. Hát mi a fenét csinálsz rosszul? Nem érted más miért érdemli meg azt, amire te már sokkal régebb óta vágysz, mint ők, akiknek azonnal összejön. Nem akarod hibáztatni őket, de óhatatlanul utálod őket, mert minden egyes találkozó alkalmával az orrod alá dörgölik, (persze nem tudatosan, de itt már a puszta jelenlét is elég) hogy nem vagy képes rá, hogy neked nem sikerül és nem akarsz ezzel szembesülni. És akkor még egy utolsó csapás: a FB-on meghívnak egy csoportba, ami arról szól, hogy hogy van az újdonsült kismama és a gyerek. Na neeeeee. Ezt már te sem bírod cérnával, ezért kimaradsz a baráti találkozókról. Évente egyszer még jössz, de már akkor is nagyon kell fegyelmezned magad, hogy egy óránál tovább maradj.

 

És ez még nem minden. Mert mi van azokkal, akik még itt sem tartanak? Akik ebben a felfordult világban még mindig azt az embert keresik, akivel úgy gondolják, hogy le kellene élni egy életet? A megörökölt és rosszul rögzült szülői mintáikat egy pszichológusnál beszélik ki, és igyekeznek évszázadok rossz nevelését kínkeservesen felülírni, mert hisznek benne, hogy az, ami nagyanyáinknak sikerült, az nekünk is menni fog. Pedig NEM! Ez itt már egy egészen másik pálya, ahol sokkal kevesebb esély van arra, hogy megtaláld azt, akivel ebben a rohanó világban le akarj élni egy életet, vagy legalább annak egy hosszabb szakaszát.

 

minden megvaltozik 03

 

Na és akkor érkezik a nap kérdése: Ez a két teljesen másik élethelyzetben élő ember (egykor barát) vajon miről fog beszélgetni? Egy ideig arról nosztalgiázik, hogy milyen jó is volt huszonévesnek lenni és bulizni vakulásig. Aztán elfogynak a kellemes témák, de a kellemetlenekről kevésbé szeretnek beszélni. Mert a FB arcuk azt kell, hogy elhitesse a világgal, hogy minden a legnagyobb rendben van. Meddő vagyok, de ez tök oké, nem találok pasit, de ez tök oké. Minden rendben van a házasságommal, meg a gyerekkel, mert minden fantasztikus. Meddig akarjuk még azzal áltatni magunkat, hogy ebben a beteg világban nincs szükségünk az őszinte kapcsolatainkra és őszinte beszélgetésekre?

 

Nem érdemes felégetni magunk mögött minden kaput. Mert amikor már nem lesz pasi és megőrjít a gyerek, akkor nem lesz kihez szólni, akivel meginnátok egy pohár bort és elbeszélgetnétek bármiről, csak ne legyetek egyedül. Ahogy mindenért az életben, ezért is meg kell dolgozni, és amikor őszintének kell lenni, akkor azt meg kellene lépni, különben elveszik, meghal az érték a barátsággal együtt.

 

Nagy szakadék tátong azok között az emberek között, akik együtt indultak el 10-15-20 évvel ezelőtt. Az ősanyák elhúztak, a szinglik (akik nem is szinglik, csak éppen keresik azt, akivel jobban kijönnek, mint az előzővel és bátrak annyira, hogy kiléptek a rosszból) pedig maradtak. Vagy éppen fordítva?

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Rühellem, hogy folyton azt kérdezgetik, miért nincs még gyerekem!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!