A mai modern világban már rendkívül nehéz igazán értékes, új ötletekkel előállni. A ruha-, a zene- és a filmipar is egyre gyakrabban nyúl a már egyszer jól bevált múltbéli alkotásokhoz.

mult

Forrás: http://pixabay.com/

 

A filmek területén elég szembetűnő ez a tény, hiszen alig akad már egy-egy eredeti forgatókönyv, ami tényleg mindvégig izgalomban tartana bennünket, és nem lehetne kikövetkeztetni a végkifejletet, meg úgy az egész filmet. Ezen belül is az egyik legújabb trend a mesék feldolgozása. A közkedvelt Hófehérke alaptörténete, amelyet nemrég filmvászonra is vittek, például még a 19. század elejéről származik. Rengeteg különféle verzióban jelent meg, melyek közül a Grimm-testvérek szerzeménye a legnépszerűbb. Ez persze csak egyetlen példa a sok közül, hiszen nemcsak meséket, hanem krimiket, fantasykat és sok másféle műfajú könyvből is készítenek filmet. Nyilvánvalóan kézenfekvő megoldás, hiszen van már egy létező rajongói körük, amelyet egy film még inkább ki tud szélesíteni az olvasni nem szeretők tagjaival. Ez egyfelől pozitívum, hiszen bizonyos sztorik, élettörténetek valóban tanulságosak lehetnek, és fontos, hogy minél több emberhez eljussanak, de azért jó lenne látni valami kiszámíthatatlan újdonságot is. Ami viszont külön érdekes, hogy már a sorozatoknál is visszanyúlnak a régi kedvencekhez. A 2005-ben indult, és 2009-ben befejezett sokkoló hatású Szökés c. sorozatnak például most márciusban debütált a folytatása, míg a 2006 és 2010 között futott Hősökhöz 2015-ben csaptak még egy évadot.

 

 

Egy-egy népszerűbb dalnak is akad jónéhány feldolgozása. Kicsit gyorsabbra, kicsit lassabbra, kicsit alternatívabb vagy rockosabb stílusúra formálják át őket, és rögtön eladható. Újra. Fura, hogy sok ilyen számnál a feldolgozás híresebb lesz, mint az eredeti. Sokan nem is tudják, hogy amiért annyira rajonganak, az voltaképpen csak egy koppintás. Ott van például Elton John 1970-ben kiadott Your Song című dala, amit a többség a 2001-es Moulin Rouge-ból ismer, vagy a 2010-ben megjelent Ellie Goulding verzión, illetve legrosszabb esetben pedig a One Direction feldolgozásán keresztül. Megnyugtató, hogy abszolút az eredeti szerzőt igazolja tehetségében, ha sokan átdolgozzák zenei alkotását, és évtizedeken keresztül aktuálisnak tartják annak tartalmát, üzenetét. Emellett viszont szomorú, hogy a valódi művész egyre inkább háttérbe szorul, az új, modernebb hangzásvilágú feldolgozások miatt.

 

 

Ezek után a ruhák és kiegészítők esetében csak szét kell néznünk közvetlen környezetünkben. Szinte minden márka nyomatja a retrós cuccokat. Felsők, nadrágok, cipők és minták tekintetében is figyelemre méltó választék áll rendelkezésünkre. Kissé furcsa, hogy manapság divatosnak minősül a múlt évszázadi vagy legalábbis azokra hajazó ruhadarabok viselete. Nem véletlenül kaptak szárnyra egy időben a népművészetből átvett hímzett motívumok sem. Ezek visszaköszöntek felsőkön, farmereken, cipőkön és dzsekiken egyaránt.

 

De vajon mi lehet ennek az oka? Azt gondolom, hogy bár sok mindent mi magunk is meg tudunk valósítani, ezeken a területeken azzal érjük be, amit “elénk tesznek”. Persze nem kell túlzásokba esni, és hippis trapéznadrágokat hordani, ha nem tetszik. Mi lenne viszont, ha csak az lenne? Amennyiben kizárólag olyan szabású gatyák lennének a boltokban, nyilván mindenki azt hordaná, ami egy kicsit ijesztő. Szerencsére azért van némi választék, de végeredményben mégis csak rá vagyunk kényszerülve arra, amit az üzletek kínálnak. Ugyanez igaz a filmekre és a zenékre. Van lehetőségünk választani, de azért mégsem olyan szabadon, hiszen vagy tetszik, vagy nem. Még szerencse, hogy mindenkinek van legalább 5-10 olyan kedvence, amit szinte bármikor újra tud nézni vagy éppen hallgatni.

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!