Azt hiszem, ebbe már egyszer-kétszer mindannyian belekóstoltunk. Egy csodálatos szerelembe, ami az elejétől a végéig olyan volt, mint egy álom. Aminek tényleg, igazán minden pillanatát élvezted és soha nem bántad meg, hogy összejöttél vele. De mégis vége lett. Vajon miért? Miért érnek véget az ilyen mesébe illő kapcsolatok?

Nézzünk szembe a tényekkel! A mai társadalmunk még mindig kettős mércével mér és tőlünk nőktől még most is mást várnak el, mint a férfiaktól. Itt most mindenképpen a szexre gondolok. Hihetetlen, hogy még mindig nem léptünk túl a korlátainkon. Egy nő ma már lehet sikeres. Lehet karrierista. Mindent elérhet, amit csak akar, csak a szex ne kerüljön szóba. Olyan mintha szándékosan frigiddé akarnák változtatni a nőket. Olyan mintha ez a jog csak a férfiakat illetné meg. Igen ez így volt több ezer évig ez rendben van, de manapság? Mi értelme ennek a fene nagy feminizmusnak akkor? Csupán robotoknak kellünk?

Ez az örök téma. Napról napra, és évről évre fontosabbá válik. A mai generáció másképp látja a Nő fogalmát, mint a szüleink illetve nagyszüleink. Persze ugyanúgy voltunk partyarcok és férfifaló „Megasztárok”, de azért akkor is megvolt bennünk a tartás, a fegyelem a büszkeség az elegancia, és a nőiesség.

Mikortól lesz valaki szexi lány? Attól, hogy olyan tökéletes a teste, hogy majd lemállik tőle az arcom, ha ránézek? Attól, ha olyan gyönyörű az arca, hogy a Sixtus-kápolnában a falon lenne a helye? Vagy nem is inkább a külsőben, hanem a belsőben keresendő? Mint például amikor valaki szépnek, szexinek tartja magát és úgyis viselkedik? Az igazán nagy kérdés pedig az, hogy egy ilyen nő mindent megengedhet magának? Ugyanis tudjuk jól, hogy sokuknak bizony túl sok jutott önbizalomból… ami mikor is válik egoizmussá?

Ezen a szép ünnepen Nektek írok, mert nélkületek nem lennék anya, és Ti teszitek széppé. Még messze nem voltatok a pocakomban, amikor már tudatosan készültem Rátok. Szakkönyveket bújtam, családokat figyeltem, naplót vezettem, amelyben gyűjtögettem a fontos infókat, hogy milyen anya a jó anya, és milyen ne legyek soha. Vártalak Benneteket, és éreztem, hogy fantasztikus dolog lesz anyának lenni. Nem tudtam, hogy ennyire jó…Meg azt sem, hogy ilyen nehéz jó szülőnek lenni.

Mindig is csodáltam azokat, akik határtalan önbizalommal rendelkeznek. Nem sajnálom senkitől se az önbizalmat, hiszen szükség van rá az egészséges énképünk kialakításához és a boldog élethez. Csak éppen azt veszem észre – és bizonyára sokan közületek – hogy egyeseknek több is jutott a kelleténél. Honnan jön ez a temérdek önbizalom? És csak én látom a veszélyeit és a káros hatásait vagy ti is?