Bizony vannak emberek, akik saját maguk hiányosságaival sincsenek tisztában, ezért azt végképp nem várhatjuk el tőlük, hogy előítéletek helyett tisztelettel viszonyuljanak a másikhoz. A történelem elmúlt kétezer éve és főként a nőket a szellemi életből kizáró vallási ideológiák hozzájárultak ahhoz, hogy a sikertelen emberek előszeretettel használnak jelmondatokat önigazolásra és önmaguk hazugságainak leplezésére. És ez a típus elképesztő módon nemtől független.

 

Kép: flickr.com

 

Egy réteg szerint kétféle nőtípus létezik elméjükben. Egyik a gondoskodó anya és a hűséges feleség, míg másik a szajha, aki minden testi vágyat képes korlátok nélkül kielégíteni. Érdekes módon minden esetben az utóbbi volt a népszerűbb (legalábbis az otthon falain kívülre, a négy fal közé a másik kéne – épp ez az ellentmondás, ha tudná melyiket akarja, akkor legalább elégedett volna) ebben a formában ez kissé túlment egy határon.

 

Férfiak esetében még egyszerűbb lehet a megközelítés, ugyanis aki így viszonyul egy nőhöz, vagy a nőkhöz általában, az csak saját félelmeit nyilvánítja ki a világ felé, a kedvesnek egyáltalán nem mondható kijelentésével. Önmagából vetít ki egy érzést, hogy nem lehet övé az az élmény – a kiegyensúlyozott, egyenlőségre épülő, kölcsönös tisztelettel fűszerezett kapcsolat -, amit egy nő képes adni neki testi és lelki szinten egyaránt. És ennek az esetek többségében anyagi magyarázata van. Magyarul nem tudja megvenni a nőt magának és azt gondolja, hogy pénz nélkül, szerényebb körülményekben élve önmagáért már nem is szeretheti senki. Hát igen, ez már nem a középkor, az eszközök másak lettek ugyan, de gondolkodásban még lenne mit csiszolni. Nyilván „a nő szextárgy/háztartási robotgép” szemlélet éppoly veszélyes, mint a „férfi gyúrógép/bankautomata, holott nyílván ugyanaz a szemlélet táplálja mindkettőt.

 

A nők esetében, akik ugyanígy képesek gondolkodni, ugyanez a félelemfaktor jelenik meg azzal a különbséggel, hogy élénken ott van bennük az önértékelési probléma és a féltékenység, hogy a másiknak bezzeg megadatott... Véleményük szerint a másik nő csak azért sikeres, mert kifeküdte magának az utat és térdelt eleget férfiak előtt, hogy gondtalanul élhessen. Ez egy felelőtlen megbélyegzés, hiszen nem tudhatjuk pontosan, hogy éppen hogyan alakult a múltja annak, akiről ezt állítja. De mégis, a társadalom kétezer éves ideológiai beragadása mellett ott az előítélet, amit saját sikertelenségéből adódóan vetít ki ahelyett, hogy tenne valamit önmaga sikeréért.

 

Kép: maxpixel.freegreatpicture.com

 

Remek példa az életből, a kérdés humoros megválaszolására: Egy férfi leszólít egy csinos nőt az utcán és megkérdezi tőle, hogy lefeküdne e vele 1 millió forintért? A nő pár másodperc után rávágja, hogy igen. Ekkor megkérdezi a férfi, hogy „és lefeküdne velem 10 ezer forintért?” Mire a nő: „Mégis milyen nőnek képzel maga engem?” A férfi széles mosollyal válaszolja: „Az, hogy milyen nő azt már tudjuk. Most már csak az áron vitatkozunk.” Persze felmerül a kérdés, hogy milyen férfi az, aki 1 millió – vagy bő pénz híján akár 10 ezer Ft-ot is - fizetne egy nőnek szexért?

 

Na most, hogy 35 éves koráig egy nő nem ment férjhez, attól még az nem jelenti azt, hogy akkor ő már nem anyának való és kizárólag csak használati tárgyként szerepelhet szajhaként a társadalomban. Sok esetben még több értékkel is rendelkezhet, mint hasonló korú nő társa, aki ugyan a házasság szentségében él két gyermekes anyaként, de vágyait előtérbe helyezve még így is hűtlen és kicsapongó életet él. Akkor most ki is a szajha? És mégis miben más egy akár kicsapongó életet élő nő vagy önmagát Casanova szerepben kereső férfi? Ez is csak egy újabb kettős mérce?

 

Kép: pixabay.com

 

Ezenkívül a boldog feleségként élő nő, aki gondoskodik a háztartásról és gyermekei mindennapjairól, az miért ne lehetne a továbbiakban is vonzó és kívánatos párja számára? Ki mondja azt, hogy neki már nem jár a szexualitás nyújtotta gyönyörökből? Miért ne öltözhetne úgy, ahogyan egy korabeli független nő? Pontosan ez az a korszak, amikor a legvonzóbb a nő, hiszen kellő élettapasztalattal rendelkezik (jó esetben) és már ugyan nem gyerek, de nem is aggastyán, tehát 20-tól 99 éves korig minden férfi utána fordulhat az utcán, hiszen ő A NŐ. És ez őt is elégedettséggel és szerény büszkeséggel tölti el. Ez lenne a normális.

 

Mégis miért kellene kötelező jelleggel megfelelni a társadalmi berögződésnek és beállni a sorba akaratunk ellenére? Mégis milyen jogon bélyegez meg valaki egy olyan nőt, akinek élethelyzetéről semmit nem tud és milyen jogon alkot róla bármilyen véleményt is? Sajnos előszeretettel alkotnak valótlan képet másokról olyan emberek, akik a szálkát azonnal észreveszik a másik szemében, de tudomásuk sincs arról, hogy az övékben gerenda ácsingózik kifele. Ezzel a gesztussal csak saját maga elől menekül állandó jelleggel, pedig jobb lenne szembenézni a valósággal. A gyógyulást az önismeret és az elfogadás hozhatja meg, mert ez bizony ebben a formában egy egészségtelen élet, egy betegség, amitől kizárólag csak így lehet megszabadulni.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!