Abban ugye mindenki egyetért, hogy nem attól lesz valaki kurva, mert mi azt mondjuk rá. Azt mondjuk rá, mert az egonk fél, hogy jön valaki, aki jobb, magabiztosabb és közkedveltebb nálunk. (Igen, most a nő vs. nő párharcra gondolok). Ez olykor annyira tudat alatti, és annyira automatikusan jön létre, hogy nem is realizáljuk az igazi, valódi jelentését.

 

mitol lesz egy no kurva 01

 

Kép: afullchola.com

 

Kritizálunk, mert nem vagyunk magunkkal kibékülve. Minek tagadni? Így van. Ezt mindenki észre tudja venni magán: milyen, mikor kiegyensúlyozott és pozitív, és milyen amikor zavarodott, döntésképtelen és negatív. Utóbbinál hirtelen mindent és mindenkit kritizálni kezd, mindenről fennhangon mondja a véleményét, ami többnyire a rosszoldalról közelíti meg az adott szituációt.

Pedig jobban érezzük magunkat, miközben a másik embert kritizáljuk? Többek leszünk tőle? Másabbak, okosabbak, szebbek? Nem hiszem. Az ego szükséges, mert egy bizonyos kereten belül miatta emelkedünk feljebb a létrán. De ugyanez ego az, ami javarészt a felsőbbrendűségi érzésünket táptalaja, ami sokszor egyenes úton visz minket a víz alá, ahol nem tudunk mást tenni, mint megfulladni. A fulladás pedig vagy biztos halált, vagy újjászületést eredményez. Az újjászületés nem azt jelenti, hogy a végre minden megoldódott, hogy 120%-ban sérülésmentes életet építettél fel. Hnem azt, hogy voltál annyira bátor, hogy önmagadat legyőzd: azt az énedet egészen konkrétan, aki túlságosan belezavarodott a világ káoszába. Az újjászületés azt jelenti, hogy elég bátor voltál az elfogadáshoz, az elengedéshez, és a magadba nézéshez. Nem lettél sérülésmentesebb, csak elkezdted kapizsgálni, hogy bizonyos dolgok feldolgozását nem lehet halasztani, hanem időt kell szánni rájuk.  

 

mitol lesz egy no kurva 02

 

A drogkereskedelmet le szokták nézni az emberek? A prostitúciót sem kéne…

 

Van, hogy belső átmenet nélkül, hirtelen kerülsz egy majdnem-újjászületésbe: amikor a régi életed keveredik egy teljesen másmilyen élettel, ami viszont a jelenedet alkotja meg éppen. Hányszor hallottunk már olyan történetet például, hogy fiatal lányok kikerülnek Németországba, és az egyetem mellett vagy egyéb SOS történés miatt, elkezdenek megismerkedni a bordélyházakkal, mert szükség van pénzre a megélhetéshez? Én hallottam. Létező fogalom, létező életérzés, létező dolog minden egyes országban a prostitúció és a néha velük járó bordélyház, de a piros lámpás negyedek is.

 

Az élet nem fekete vagy fehér. Nem mindenki ügyvéd, tanár, celeb, kommunikációs szakember, vagy egyéb hivatalosan is elismert foglalkozás, hanem igen is vannak olyanok, akik a testükkel s a nőiességük ki-, és megélésével keresnek pénzt maguknak. És akkor mi van?

 

Párizsban több piros lámpás negyed is van, Amszterdam vörös lámpás negyede pedig az egyik leglátogatottabb a világon, és lehetne még folytatni a felsorolást, de szerintem éppen elégnek kéne lennie ahhoz, hogy bemutassam, igenis nyílt témának kéne lennie a prostitúciónak is. A nők hajlamosak féltékenyek lenni egymásra, ezt mindenki tudja, ahogy azt is, hogyha csak nők dolgoznak egy helyen, akkor az esély a titoktartásra az olyan, mintha tűt keresnél a szénakazalban. A nők nehezen dolgoznak egymással, és a nevetések mellett egy vonalban szerepel a totális káosz is.

 

mitol lesz egy no kurva 03

 

Minden nő kurva, de nem minden nő könnyűvérű.

 

Na de hol lehet az a bizonyos határ a megcsalásoknál? Kinek mi számít annak? Csók, kézfogás, ölelés, érzelmileg vonzódás, intelligencia alapján történő egymásra hangolódás, vagy csak pusztán a szexuális együttlét? S ha a férfi pénzt költ a szexért, az megcsalásnak számít? Az érzelemmentes szex kevésbé fáj? Amíg a szex tényleg csak dugás, és nem szeretkezés, addig nem kell aggódnunk? Én azon a véleményen vagyok, persze, mint minden, ez is mindenkinek más és más, de szerintem a férfiak sokkal, de sokkal érzelmesebbek a nőknél. A láthatatlan a veszélyesebb, klisének tűnhet, de abszolút jogos. Olykor észre sem vesszük, fel sem tűnik, mit csinálunk, a másik nem mégis féltékenykedik.

 

Egészen addig játsszák a férfiak az érzéketlen, tegyél azt, amit csak szeretnél, macsót, amíg a feleség/barátnő/élettárs meg nem csalja, és ki nem derül. Akkor aztán rájön, hogy nem lehet csakúgy ugrálni a szíveken, s a megcsalásokat többnyire a nők bocsátják meg. Lehet, hogy lesz kisebb-nagyobb szünet, amiben átértékelődnek az érzelmek, a párkapcsolat, a házasság, kell egy kis pihenő, hogy feldolgozásra kerüljenek a dolgok, de előbb-utóbb megbocsát, mert állítólag szeret. Egy nő érzelmi alapon dönt: egyik pillanatban ordibál, a másik pillanatban meg már bújik az ágyban. Egyik pillanatban meg akarja ölni azt a kurvát, akivel a férje megcsalta, a másikban elvonul, hogy soha többet, a harmadikban pedig nagy kegyesen elnézi, mintha mi sem történt volna, de azért elvárja utána, hogy a férfi bizonyítson.

 

mitol lesz egy no kurva 04

 

Ilyenek vagyunk mi nők. Megbocsátunk mindent, de el is várjuk, hogy ezért még jobban meg legyünk becsülve. Persze, tisztelet a kivételnek, de az ilyen cikkek sosem a kivételekről szólnak.

 

A férfi, ha igazán szeret, jobban kötődik. Ha 10  év házasság után felbukkan egy harmadik fél, egy prostituált mondjuk, mert igencsak jól működő szakma, és mert a férfiak többsége azt gondolja, ha nincs érzelem, akkor a dugás nem számít, akkor az csak azt jelenti, hogy valami újdonságra vágyott az úriember, vagy a felesége iránt a tomboló vad szenvedély kialudt, esetleg, hogy ellaposodott a kapcsolat, de ezek igazából mind-mind olyan okok, amikről a nő is tehet. Ellaposodott a kapcsolat? A férfival törődni kell. A szenvedélyt fenttartani. Újra és újra definiálni azt, amiért anno belénk szeretett. Ha mi elvárjuk, hogy mindent beleadjanak a szeretésünkbe, akkor nekünk is bizony mindent meg kell érte tennünk.

 

A férfi szégyelli, mikor megcsalják, viszont a nő csak akkor szégyelli igazán, ha ez a megcsalás a párja részéről fizetősen telt.  Mert arra nincs behatásunk, azzal nem tudunk mit kezdeni, hiszen nem egy másik, fellángolt szerelmi viszony vitte el tőlünk a párunk, hanem nagyobb eséllyel a tőlünk való kezdetleges elhidegülés, a vad szexualitás örömének hiánya. Mi nem adtunk eleget magunkból. Mi mondtuk túl sokat, hogy fáj a fejünk. Mi hagytuk, hogy a gyereknevelés, a munka, vagy az épp az otthon megteremtése elvegye a szenvedély tüzét a párkapcsolatunkból. Ha egy férfi fizet a szexért, a nő magát is hibáztatja, és lehet ez az, amiért többen bocsátanak meg utána a párjuknak.

 

mitol lesz egy no kurva 05

 

Szóval bűn-e a prostituálttal való megcsalás? Valamilyen szinten minden megcsalás rossz; nem az a lényeg, hogy kivel történik, hogy hányszor, hanem hogy egyáltalán eljutunk arra a pontra, hogy megvalósul. Mert lehet egy jókora pofon, hogy szedjük össze magunkat, de lehet egy végletes lezáró pont is, hogy abba kell hagyni, mert már nincs szerelem a két fél között. Mindegy, hogy kivel, a lényeg nem változik: belőlünk hiányzik valami, ami a kapcsolat elején még megvolt. Soha semmi sem történik nélkülünk.

 

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Ki a hibás? A nő, akit lekurváznak, vagy a férfi, aki lekurvázza?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!