Azt is mondják, hogy minél jobban kiéli magát az ember lánya, annál hűségesebb és nyugodtabb lesz majd, mikor megházasodik. De vajon miért van az, hogyha egy nő 40 évesen még nem házas, akkor azt gondoljuk, valami baj van vele, míg a férfi ezzel szemben maga a jó parti, a ritka kincs, a teljes macsóság mintapéldánya, ha 40 évesen még a szinglik életét éli? Miért teszünk különbséget a két nem között még ebben is? És ha minél jobban élvezi a Nő a szingli életet, akkor annál jobb feleség és anya lesz belőle? Miért?

ribanc feleseg 01

Kép: freepik.com

 

Van, mikor az ember túlságosan beleugrik az életbe: buliból-buliba, társaságból-társaságba, szerelmekből-szexuális együttlétekbe. Amikor a tudatos énünk nem működik, és helyette az ösztön vezet minket: az az ösztön, ami néhanap a legrosszabbat hozza ki belőlünk, ami általában a reális látásmódot kizárja. Mennek a flörtök, a csábos pillantások, talán még az egyéjszakás kalandok is, kicsit olybá’ tűnik, mintha érzelemmentesekké válnának ilyenkor a nőneműek, és rájuk lenne igaz az, hogy számukra a férfi csak egy húsdarab.

 

Több oka is lehet az ilyesfajta viselkedésnek persze, először is, hogy ezt látta otthon, másodszor meg az a szimpla magyarázat, hogy ilyen a természete és punktum. Aztán természetesen az is lehet, hogy az illető egy nagy szerelem után van, aminek a szakítását még mindig nem dolgozta fel, és ennek következtében úgy gondolja, soha többé nem lesz szerelmes. Van, mikor a nők is játszanak, s a játszásra van, hogy igenis szükség van, de vajon a se veled – se nélküled kapcsolat miféle játéknak minősül?

 

ribanc feleseg 02

 

Adott egy lány mondjuk, aki nagy kanállal habzsolja az életet, néhanap túlságosan is elvetemült módon. Egyik virágról repül a másikra, flörtöl, kacérkodik, míg van egy srác a másik oldalon, aki maga sem tudja, hogy mit érez az előbb említett lány iránt, azt sem tudják biztosan, hogy hogyan kerültek egymás mellé, egyszerűen csak megtörtént. Ők nem tudnak semmit sem, a többiek körülöttük viszont úgy viselkednek, mintha Istenek lennének és tudnák az igazságot a párosukról: hogy nekik együtt kell lenniük, mert hajaj. A lányt az elején és a közepén, aztán a végén is, ez zavarta a legjobban, hogy mindenki más okoskodik, miközben valójában semmi közük az egészhez, és mivel ez frusztrálta őt, így nem törődött azzal, amivel lehet, hogy valóban kellett volna. Nem engedte meg önmagának, hogy megtapasztalja azt, hogy milyen ráébredni dolgokra, hogy nem mások által kreált képként rakja össze a fejébe a történetet, hanem hogy saját maga tegye helyére a puzzledarabokat, bármi is lesz a végeredménye. Megijedt a ránehezedő nyomástól és elvárástól, amit mások mértek rá. Megijedt attól a biztonságtól, amiben hirtelen érezte magát. Elkezdett félni a mások által vélt igazságtól.

 

Mindig utálta, ha valamit nem tudott a helyére rakni. Megijedt, hogy siettetik. Hogy mi van akkor, ha nem lesz elég? Mi lesz akkor, ha a külső nyomás miatt van ez az egész bennük, és a végére kiderül, hogy igazából semmi közük sincs egymáshoz?

 

ribanc feleseg 03

 

Válaszképp a megfelelési kényszerre nem tett mást, minthogy belevetette magát az éjszakába, a férfiakba, a nőiességének megélésébe: kiélvezni mindazt, amije volt, és amije nem volt. Nagybetűs Nőként viselkedni, mégha ez olykor ribanccá is tette. Nem tudta hova tenni a féltékenységet, a félelmeket, a tetteket, mert menekült a végére a többiek szavaitól és az elvárásaiktól. Zavar lett a világában, összezavarodva feküdt a padlón és nem értette, hogy mi az igaz. Hogy az, amit saját maga gondol, amit saját maga tesz, vagy a másik, vagy amit a többiek próbálnak erővel beléjük sulykolni. A fiú közben talán nem is tudja, hogy mennyire szabaddá tette és teszi a lányt. Pont azért, mert a lány végre úgy érezte, akármekkorát is zuhan, sosem marad egyedül. Azt mondják erre a többiek, hogy szerelem. Pedig sokkal több ez annál; mégha néhanap bele is őrül. Nem tudja mi ez, talán már sosem fogja tudni. De nem is az a lényeg, hanem hogy egyáltalán létezik.

 

ribanc feleseg 04

 

És ribancból jó feleség lesz? Igen. A ribanckodás nem egyenlő a kurvasággal, hanem hogy határok és szabályok és tabuk nélkül él az ember egy bizonyos időszakaszban. Általában épp akkor, mikor valami fontosat kell megtanulnia az adott személynek az életről, vagy egy kapcsolati rendszerről, amiben eddig nem volt része. Kiélvezni önmagunkat, a nőiességünket pedig nem ribancság; fájdalmat tudunk okozni egymással a flörtölésekkel, a féltékenységi rohamokkal, vagy ha a másik elé állunk egy olyan kérdéssel, amivel azelőtt soha.

 

De inkább a házasság előtt, egy hosszú párkapcsolat előtt élje ki magát az ember, mintsem két gyerek után döntsön úgy, hogy nem élt eleget és otthagy mindent. Igenis lehet jó feleség abból, akinek nem volt prűd a jele.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Ki a hibás? A nő, akit lekurváznak, vagy a férfi, aki lekurvázza?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!