Eszter 27 éves, 175 cm magas, 56 kiló. Hosszú vékony végtagjai vannak, amire manapság azt szoktuk mondani: tipikus modell alkat. Az anyja is ugyanígy fest, vagyis volt kitől örökölnie ezeket a remek adottságokat, bár Eszter szerint nincs benne semmi különös. Ezért nem is érti, miért kell őt utálni. Fel nem foghatja, hogy egész életében miért néztek rá féltékeny tekintettel a nők, miért bunkóztak vele annyit.

 

sovany vagyok 01

Kép: pinterest.com

 

Nincs bennem semmi különleges. Még csak nem is vagyok insta-cica, sőt, instám sincs, vagyis innen látszik, hogy nem vagyok az a magamat majmolós típus. Nem készítek egy nap három millió szelfit, hogy minden egyes pillanatomat megörökítsem. Erre tessék, kerülöm a feltűnést, nem öltözök minden áldott nap úgy, mintha kifutón lennék és mégis ki nem állhatnak a nők. Még a saját barátnőim is folyton megjegyzik, hogy mennyire irigyek rám. Bár csak nekik lenne modelltestük. Bár ők lennének ilyen soványak és tökéletesek. Na, ettől a dumától már teljesen herótom van.

 

Főleg azóta, hogy a melóhelyen van két dundi kolléganő és folyton megragadják az alkalmat, hogy valami gúnyos megjegyzést tegyenek. „Megjött Miss Tökéletes” meg „Hova készülsz, bálba?”. És szinte sose szólítanak a nevemen, mindig valamelyik modell nevét aggatkák rám, hogy Naomi, Adriana, Cindy, akiről éppen olvastak…  egyszer elsütöttek egy olyat, hogy „Ha nem találsz a méretedben ruhát, akkor a gyerekosztályon keresel magadnak?” Akkor szakadt el a cérna. Már hónapok óta hallgattam a cukkolásukat vagy figyeltem, hogy sugdolóznak rólam. Megkérdeztem, hogy mégis mi a bajuk velem? Mit célozgatnak folyton a külsőmre?

Persze csak hebegtek-habogtak és azzal jöttek, hogy csak vicceltek. Valójában megdicsértek, ne értsem félre őket, semmi rosszindulat nem volt bennük. Gondoltam, hogy úgy sem fogják bevallani, hogy féltékenyek, ami már csak azért is bosszant, mert látom, mit esznek minden áldott nap, tolják a gyorskaját meg a nasit. Simán megtehetnék, hogy elmennek sportolni, diétáznak és megváltoztatják az étrendjüket. Ha meg nem teszik, akkor ne másokkal szemétkedjenek.

 

sovany vagyok 02

 

De ha nem ők, akkor a kávézóban, a bárban, az utcán, mindegy, hol vagyok, ott kapok lesújtó pillantásokat, hogy merek tökéletes lenni vagy összesúgnak a hátam mögött. Hihetetlenek az emberek. Érezzem rosszul magamat azért, mert sovány vagyok?! Mert így születtem, ilyen géneket örököltem, hogy még csak tennem sem kellett azért, hogy így nézzek ki? Ezért vagyok szemét? Tényleg muszáj mindenkit cikizni valamiért? Az egyiket azért, mert kövér, a másikat meg amiatt, hogy sovány? Annyira gyerekes ez az egész! Ahelyett, hogy építenénk egymást, pozitív kritikákkal illetnénk, folyton azt keressük, hogy mibe lehetne belekötni, hogy húzhatnánk le másokat. És miért? Mert iszonyatosan irigy ez a világ. Mindenki csak irigykedni tud, de arra már nem képesek, hogy tegyenek is azért, amit annyira irigyelnek. Könnyebb eltaposni a másikat és kiélni rajta a mérgüket.

 

Nagyon sokáig bántott, hogy az iskolákban, és a közvetlen környezetemben is fújtak rám az emberek. Még a barátaimmal is sok súrlódás volt emiatt, akiket nem is értek. Ők is szépek, gyönyörűek, okosak. Van, amelyikük ugyanolyan vékony, mint én, bár tudom, hogy sokat dolgozik is azért, hogy megtartsa a külsejét. A többieken épphogy csak több fogni való, de nagyon szexik és csinosak. Nem értem, mi bajuk van magukkal, miért nem tudják önmagukat is olyan szépnek látni, amilyennek én látom őket. Nagyon kellemetlen volt, mikor elmentünk együtt bulizni és a barátnőmnek nagyon megtetszett ott egy srác, de kiderült, hogy annak meg én tetszem. Rengeteg hasonló, kényes helyzet volt már, és mindig rettenetesen éreztem magamat. Ez nem szöveg a részemről, tényleg így van, mert szeretem a barátaimat, még akkor is, ha sokszor féltékenyek. De sosem tettem semmit a plusz figyelemért, soha nem akartam senkit sem elhódítani előlük szándékosan. Utálom, mikor azt mondják, ha velük vagyok, láthatatlannak érzik magukat, mert férfiak és nők, mind engem bámulnak. Nekem ez nem esik jól! Tudom, hogy ezt a legtöbben nem hiszik el és álszentnek tartanak, ami nagyon szomorú, hogy alapjáraton ezt feltételezzük a hozzám hasonlókról.

 

sovany vagyok 03

 

Ugyanis találkoztam más hasonló sovány, de szép lányokkal, akik ugyanattól szenvednek, mint én. Ők sem feltűnőek, nem kapálóznak a figyelemért, egyszerűen megkapják. Nem vágynak arra, hogy kivételezettként vagy bárhogy máshogy bánjanak velük, csak mert szépek. Sőt, akár elhiszik mások, akár nem, de kimondottan zavarják őket, ahogy engem is. Nem tudom mi olyan hihetetlen azon, hogy nem mindenki vágyik örökös tündöklésre, népszerűségre, bókokra és előnyökre.

 

Tudjátok, hogy én mit szeretnék? Igazi barátokat. És azt, hogy az emberek ne legyenek rám féltékenyek. Arra vágyom, hogy őszintén mosolyogjanak rám a nők, nem pedig fogcsikorgatva. Hogy ne gyűlöljenek olyan miatt, amiről nem tehetek. Hogy elfogadjanak olyannak, amilyennek születtem: soványnak.

 

De nem fogok már senkinek se könyörögni a barátságáért és elmagyarázni neki, hogy gyerekes dolog, hogy azért utál, és irigy rám, mert sovány vagyok. Nem fogom rosszul érezni magamat azért, mert soványnak születtem. Ez van, nem majd még nekem lesz lelkiismeret-furdalásom! Nem fogok zsákot húzni magamra azért, hogy mások elfogadjanak. Sovány vagyok, jól nézek, engem így kell szeretni!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Te vajon modern nő vagy? Ha mind a 7 állítás igaz rád, akkor igen!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!