Veled is játszott már olyat egy barátnőd, hogy felcsapott kerítőnőnek, hogy ő majd szerez neked valakit? Persze, mindenki életében eljöhet az a pont, amikor már annyira magányos és annyira vágyik egy társra, hogy belesétál egy ilyen csapdába és azt mondja: oké, szerezz nekem. Mire megy a fogadkozás, hogy „tökéletes lesz” és „meglehet bízni benne”, majd ő elintézi. Aha… hát tényleg „jól” elintézte a dolgokat…

baratno kerito 01

 

Kép: freepik.adobe.vip

 

Nem mondom, hogy minden esetben rosszul sül el. Már én is hallottam álomsztorikat arról, hogy a barátnő kifogta egy másiknak a Nagy Ő-t, a herceget és azóta is boldogan élnek. Csakhogy azért ez nem egy mindennapos sztori, különben nem lenne olyan csodaszámba menő. Egyszer, még nagyon régen én is hagytam, hogy kísérletezzen az egyik barátnőm, aki már nem bírta a hosszas magányomat és sikertelen próbálkozásaimat és felajánlotta, hogy majd ő kerít nekem valakit. Én marha meg rábólintottam. Keríts.

Egy pillanat alatt olyan volt, mintha hivatásos társkereső lenne és szentül állította: tudja mi… jobban mondva ki kell nekem. Oké, végül is van olyan, hogy a barátaink jobban ismernek, mint mi magunkat, lássuk a medvét. Két napra már elő is állt azzal, hogy van egy kollégája, aki „tuti” az én esetem és szerinte rengeteg a közös bennünk. Össze is hozott vele egy randit.

 

Az ilyen randikon legalább az a jó, hogy már is van közös téma: a kerítőnő. Tudtunk kicsit csevegni a barátnőmről, illetve kolléganőről, ő volt a pletykatéma. Hozzáteszem a pasi külsőleg tényleg rendben volt. De egy óra alatt az derült ki, hogy semmi közös nincs bennünk. Házasságra, gyerekre vágyik, a diszkó zenét szereti, nem egy utazós, inkább otthonülő típus. Az derült ki, hogy szöges ellentétei vagyunk egymásnak és ez teljesen nyilvánvaló volt a végére, így hát jobbnak láttam azt mondani: ne erőltessük a dolgot.

 

baratno kerito 02

 

Másnap megkérdeztem a barátnőt, hogy szerinte mi volt a közös bennünk? Válasz: Mindketten szeretjük az állatokat. Ezzel tényleg ki is fújt. Felhívtam rá a figyelmét, hogy szerintem egyikünket sem ismerte igazán, ezért azzal javított, hogy listát készített arról, én mit szeretek és hogyan képzelem el az álompasit.

 

Pár napra rá újabb jelöltje volt. A pasija barátja. Tipikus, de belementem. Nos, a fickó első ránézésre felül múlta minden elképzelésemet, az a rosszfiús jóképű pasi volt, amiről minden nő titokban álmodik. Pár perc beszélgetés után meg is volt a közös hullámhossz, végre jónak éreztem. Már nem is emlékszem, hogy történt, de kilyukadtunk a magánéletére és csak az rémlik, hogy a vacsora felét átbőgte, hogy nemrég szakított a barátnőjével. Megkérdeztem, hogy akkor minek jött el, ha nincs túl rajta és közben átkoztam a drága barátnőt az alaposságáért. A pasika meg azt felelte, hogy mert sokan esküsznek a „kutyaharapást szőrivel” módszerre. Azt feleltem, jobban járunk, ha abból inkább egyikünk sem kér és hogy váljunk el barátságban.  A végén a poén pedig nem más volt, minthogy a pasi – aki egyébként igen drága ételeket és italokat fogyasztott – közölte, hogy le van égve, tudnám-e én fizetni a számlát. Majd megadja a felét, amikor tudja. Hát persze… és miért is nem lehetett ezzel kezdeni? (Természetesen sosem adta meg a részét.)

 

baratno kerito 03

 

Ekkor jutottam el arra a pontra, hogy nem kell több segítség, ilyen pasasokat, egyedül is ki tudok fogni és legalább nem kell a barátnőre neheztelni meg a hiányos ismereteiért. Merthogy tudta, hogy nem rég szakítottak, de azt gondolta, hogy talán egy új kapcsolat jót tesz majd a pasinak is. Mindegy is, mondtam, hogy nem kérek többet a szolgálataiból.

 

Egy hétre rá könyörgött, hogy csak még egyszer utoljára, mert már tutira megtalálta a nekem valót. A nyelvtanfolyamon a padtársa.

Jó, három a magyar igazság, ráadás meg már tényleg nem kell, ez egyszer utoljára. Amiért az előzővel olyan kellemetlenül jártam, ezt ő maga állta, egy svédasztalos vacsorát. Nagylelkű kiengesztelés.  Viszont ez a pasi nem úgy festett, mintha álmaimból lépett volna ki, de nem is zavart, mert ellensúlyozta az ellenállhatatlan személyiségével. Már az első pillanattól kezdve megfogott, vicces volt, úriember módjára viselkedett, jól elbeszélgettünk és hasonló volt az érdeklődési körünk. Úgy voltam vele, kerítőnőm minden hibáját kijavította.

 

baratno kerito 04

 

Már a randi vége volt. A férfi indulás előtt kiment a mosdóra, majd visszajött és arra kért, hogy tegyem el a pénztárcáját, és majd kint odaadom neki. Furcsálltam a kérését, de nem utasítottam vissza, beraktam a retikülömbe.  Megindultunk kifelé, mikor a bejáratnál odalépett hozzánk egy biztonsági őr és arra kért, hogy menjünk vele. Azt kérdeztem miért mennénk? Merthogy szeretné átnézni a táskámat és a holmiijainkat mert oka van feltételezni, hogy egyikünk eltulajdonított egy pénztárcát. Hiába mondtam, hogy én nem loptam el semmit és legjobb tudomásom szerint a randi partnerem se, aki ugyanolyan értetlenül nézett, mint én.

 

Rövidesen már a biztonságiak szobájában voltunk egy másik párral együtt, akik váltig állították, hogy a randi pasim a férfi mosdó előtt szándékosan neki ment a férfinak és ellopta a pénztárcáját. Én persze nagy sebbel-lobbal megmutattam táskám tartalmát annak ellenére, hogy tudtam, nem vagyok rá köteles rendőr jelenléte hiányában és hogy csak a mi pénztárcáink vannak nálunk. Igen ám, az én pénztárcámban valóban az én irataim voltak, de a randi pasiéban nem az ő személyigazolványa volt benne… hanem azé, aki ott állt velünk szemben a feleségével.

 

baratno kerito 05

 

Szerencsére nem tettek feljelentést, így meglehetősen kínosan, de megszégyenülve eloldalogtunk az étteremből. A pasi semmit sem tagadott, magyarázkodni sem óhajtott és beleegyezett abba, hogy többé ne keressük egymást…

 

Persze a barátnő meg volt lepve a történteken, mert „nem nézte volna ki belőle”. Pedig már fél éve ismerik egymást és elég sokat beszélgettek. Megnyugtattam, hogy nem az ő hiába, általában senki se vallja be magáról, hogy tolvaj vagy kleptomániás.

Ez a három eset kellett ahhoz, hogy rájöjjek, lehetnek bármilyen jóhiszeműek a barátok, még ők sem ismerhetnek bennünket tökéletesen és jobban járunk, ha az elcseszett randikért csak saját magunkat okolhatjuk, bennünket terhel a felelősség és nem egy barátot, akivel jóban vagyunk és vita tárgyát képezheti az, hogy milyen pasit akart a nyakunkba sózni.

Talán jobban járunk, ha mindenki maga keresi meg a párját közvetítők és kerítők nélkül…

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Egy antiszockó nő meséje, aki elvágta magát a boldogságtól

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!