Azt hiszem, ebbe már egyszer-kétszer mindannyian belekóstoltunk. Egy csodálatos szerelembe, ami az elejétől a végéig olyan volt, mint egy álom. Aminek tényleg, igazán minden pillanatát élvezted és soha nem bántad meg, hogy összejöttél vele. De mégis vége lett. Vajon miért? Miért érnek véget az ilyen mesébe illő kapcsolatok?

 

megbabonaztal 01

 

Kép: Freepik.com

 

Szinte az első pillanattól kezdve tudtad, hogy összetartoztok. Hogy van köztetek valami. Talán még az első szó sem hangzott el, elég volt egy pillantás és azonnal beleszerettél. Olyan butaságnak tűnik, nem igaz? Beleszeretni valakibe, mert olyan gyönyörű, olyan különleges a szeme, mert érzed, hogy van benne valami. Nem lehet ezt csak úgy szavakkal megmagyarázni, főleg nem tudományosan, ez olyan lelki dolog, amit főleg csak az érthet meg, aki már átélte.

 

Én is megtapasztaltam már. Azaz egy év, ameddig tartott, az elejétől a végéig csodálatos volt. Meg volt a szerelem első pillantásra. Nem is kellett vele sokáig ismerkedni, olyan volt, mintha mindig ismertük volna egymást. Olyanok voltunk, mint két tojás. Az első percektől kezdve megbíztam benne, nem voltak fenntartásaim vele szemben. Mellette igazán önmagam lehettem, sosem kellett másnak kiadnom magamat, mint amilyen vagyok. Engem szeretett és én is őt, mert tudtam, hogy ő sem játssza meg magát. Amiket mondott, nem azért mondta, hogy megszerezzen, hogy a kedvemben járjon, hanem mert olyan volt, amilyen. Mert igenis léteznek nők és férfiak egyaránt, akik maguk a mi megtestesült álmaink.

 

megbabonaztal 02

 

Mindig biztonságban éreztem magamat mellette. Soha, egy pillanatig nem jutott az eszembe, hogy elégedetlen lenne velem, hogy el fog hagyni vagy meg fog csalni. Ez a szerelem őszinte volt és egyenes. Mindent megbeszéltünk. A jót és a rosszat, ha volt valami építő kritikánk egymás számára. Komolyan mondom, vele még vitázni is élvezet volt. Mert persze, attól még hogy egy hullámhosszon voltunk, még mi is összevesztünk, ha nem értettünk valamiben egyet. De a viták közben és után is ugyanúgy szerettük egymást.

Tökéletesen megértett. Ismerte a lelkemet, szívem minden vágyát és az összes titkomat. Nem csak a kedvesem, hanem a legjobb barátom is volt egyben, akivel egy kaland volt az élet. Sosem unatkoztunk együtt. Ha éppen nem a világot jártuk és utazgattunk, vagy filmet néztünk, sétáltunk, akkor otthon foglaltuk el magunkat. De még csak az sem kellett, hogy sülve-főve együtt legyünk. Az is elég volt, ha ő a motorát bütykölte én meg figyeltem és olvastam közben. Csak az volt a lényeg, hogy együtt legyünk.

 

megbabonaztal 03

 

Mégis véget ért ez a nagy szerelem. Tényleg, igazán minden tökéletes volt, csak két dolog volt a baj. Ő gyereket akart, én meg a karrieremet. Ő házasságot akart, én meg a függetlenségemet. Milyen fura, hiszen ez általában fordítva szokott lenni, nem igaz? Pedig minden más passzolt közöttünk. Az utolsó összetűzésünk e miatt volt. Akkor jutottunk arra a következtetésre, hogy az lesz a legjobb, ha barátságban elválunk. Mert egyikünk sem akarta, hogy a másik lemondjon a vágyáról. Ezek pedig nem olyan dolgok, amik csak úgy megváltoznak. Nem arról van szó, hogy az egyikünk sosem viszi a ki a szemetet vagy idegesítő hobbija, szokása van. Nem olyan, amin csak úgy változtatni lehetni. Így hát elengedtük egymást.

 

Egy percig sem bánom. Soha nem agyaltam azon, hogy jobb lett volna nem összejönni vele, mintsem egy év kárba menjen. Sosem gondoltam arra, hogy időrabló kapcsolat volt vagy, hogy kár, hogy beleszerettem. Ez így volt jó, ahogy. Minden pillanata ajándék volt és sokat tanultam tőle. Megtanultam a jelenben élni, hogy annak örüljek, ami most van. Megtanított arra, hogy igenis kifizetődő, ha az ember önmagát adja. Rávilágított olyan dolgokra, amikre magamtól talán nagy sokára jöttem volna rá. A tükröm volt.

 

megbabonaztal 04

 

Megtanított arra, hogy ne bánjam a kapcsolataimat. Senki se bánja. A szakítás után mindig a kapcsolat végét nézzük. A fájdalmas elválást. Próbáljuk a rossz emlékeket keresni és a másik hibáit, hogy azzal is csökkentsük a hiányérzetet, a szerelmet. Elfelejtjük, hogy az elején és hogy közben milyen jó volt! Mennyire boldogok voltunk és mennyi mindent kaptunk. A hülye egó miatt azt nézzük, hogy elvesztettük, elhagyott, hogy kevesebbek lettünk. Pedig minden egyes kapcsolat után többé válunk, mert mindegyikből hozunk valamit. Bármi miatt is ért véget a kapcsolatotok, gondoljatok bele te is. Hogy igenis jó volt. Nincs mit rajta bánni. Így vagy úgy, de gazdagabb lett általa az életed. Inkább örülj annak, hogy a részese volt, és tartott, ameddig tartott. Attól még a sok szép emlék, az, amit tanított, amit adott neked, nem vész el, csak mert már nem vagytok együtt. Vannak dolgok, amiket nem vehetnek el tőled.

 

Úgyhogy ne bánj semmit, ne imádkozz időgépért, ami visszavisz a múltba, hogy megakadályozd, hogy összejöjjetek. Inkább köszönd meg neki, hogy volt neked, ints búcsút és fordítsd figyelmedet a jövő felé. Maradj nyitott és várd a következőt! A következőt, akivel még igazán minden klappolni fog, akivel nem kell, hogy véget érjen és akivel végre beteljesülhet a szerelem!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Jesszusom, érzelmi prosti vagyok! Most már mindent értek!

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!