Konzervatív vagyok. Mármint, ami a párkapcsolatokat illeti, meg úgy oké vannak más dolgok is, amikben szintén, ez az új-gazdagság feelingű konzervatív-liberalizmus szindróma, de konzervatív vagyok a párkapcsolatok terén. Randiztok, ültök egymással szemben egy helyen, és a saját telefonotokat nyomogatjátok hullacsendben? Nem ötpercig, hanem az ottlétetek végéig. Miért? Vajon ezért tűnik menőnek a távkapcsolat a mostani világban? Vagy a mai világban az a tökéletes kapcsolat, amiben nincs kommunikáció?

 

 

okoskutyu 01

 

Kép. Freepik.com

 

Nem árulok zsákbamacskát: én is nyomogattam már telefont társaságban. De akkor sosem, ha azt éreztem, most 120%-ban rám figyelnek és akivel éppen voltam, nem szeretne máshol lenni. Vagy akinek a társaságában fel sem tűnik az idő, az időjárás, a többi ember, a külső világ, akinek a társaságában egyáltalán meg sem fordul semmi más, csak és kizárólag az együtt töltött percek. Viszont, ha a másik fél nincs velünk fejben, mi sem leszünk ott vele. Máshol fogunk lenni lélekben, másokkal fogunk csetelni.

 

Ott nem tudunk elszakadni a mobiltelefontól, ahol nem érezzük otthon magunkat, ahol nem érezzük azt, hogy itt most önmagunk lehetünk, hogy itt most úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk. Ahol egyszerűen nem tudunk felengedni, ahol megfelelés-kényszer van és nem teljes szabadság, ott mindig kell egy kapaszkodó, és az okoskütyük megjelenése óta, rájuk is támaszkodunk. Küzdöttünk az efféle újítás ellen, és van, hogy igyekszünk egyre többször detoxot tartani, vagyis napokra, hónapokra kikapcsolni a netet, a mobilt, a mindent, de lássuk be, hogy be vagyunk hálózva. A technika csodái nyertek.

 

De ha olyannal mész el valahová, akivel elvileg komoly párkapcsolatban vagy, akkor azt lehet feltételezni, hogy van közös témátok, hogy a világ megszűnik létezni, amikor együtt vagytok, és nem az jár a fejedben, hogy vajon mi a legújabb pletyka a kedvenc sztárodról, hogy vajon ki mit osztott meg facebookon, hogy vajon mi a legfrissebb hír az index-en, hogy vajon hány messenger üzenet vár minket, és hogy vajon miből készítettek vicces mémet. Tehát, nincs szükség különféle eszközökre ahhoz, hogy együtt tudjatok lenni. Nincs szükség kiskapukra.

 

okoskutyu 02

 

És most független attól, hogy éppen összevesztetek valamin, te megsértődve duzzogsz, a fiú pedig frusztrált, hogy el lett rontva az egész este és vihar utáni csendben vagytok, ami még úgyis elér a cunamiig. De amikor párok egymás mellett vagy éppenséggel egymással szemben ülnek és ki-ki a saját telefonjába mered, ott nem azt érzed, hogy a feszültség miatt teszik, hanem az jön le, hogy ez egy teljesen normális állapot náluk. Akkor megkérdezed önmagadtól, hogy miért van ez így? Hogy miért nem élvezik egymást, ha már kijöttek az utcára, ha már beültek egy szép helyre, hogy miért rondít bele a szerelembe a facebook, az instagram, a twitter, és egyéb közösségi háló?

 

Mert belerondít. Mert hagyjuk, hogy hatalommal bírjon felettünk. Mert beállítjuk, hogy kapcsolatban vagyunk, hogy mindenki lássa, (tisztelet a kivételeknek), mert engedjük, hogy felidegesítsen minket, ha a párunk másnak válaszol, és éppen nem úgy teszi, ahogy mi azt elvárnánk tőle. Közben pedig mi sem vagyunk szentek.

 

Ha annyi időt szánnánk a másik személy megismerésére, mint a telefonunkra, a világ nem az egyre jobban elérő idegenkedésről és az elhidegülésről szólna. Akkor nem az lenne a főkérdésünk, hogy milyen az igazi szeretet, hogy milyen az, mikor a párod szerelmes beléd és odafigyel, mert magától értetődő lenne. Akkor nem lenne olyan, aki azt mondaná, hogy valójában nincs olyan, hogy teljesen ismerjük a másikat, vagy akár magunkat.

 

okoskutyu 03

 

S ez saját vélemény, de szerintem a mostani generációnak és mobiltelefonoknak és az amblokk elektronikus életnek ez a legnagyobb hátránya: lassan nem tudjuk értékelni és kezelni a mélyen szántó gondolatokat, beszélgetéseket, amiket akár egy pohár bor mellett teszünk teljesen kikapcsolva. Lassan nem tudjuk értékelni az egymással töltött időt, mert nem tudunk mit kezdeni azzal, ha egymásra vagyunk utalva, mindenféle eszköz nélkül. Lassan nem tudjuk milyen érzés úgy ismerni a másikat, ahogy saját magunkat sem ismerjük: hogy mindent tudunk róla, és nem kutatások után, nem a facebook profil átolvasása után, hanem az együtt töltött beszélgetős órák miatt. Amikor csak létezel, és beszéltek. Mindenről. Magatoktól. Hányszor jöttek azzal nekem, teljesen csodálkozva, hogy az adott sráccal csak ültek egymással szemben és beszélgettek olyan dolgokról, amiket nem teszünk általában a kirakatban, s hogy ez mennyire jó volt. A régi megszokott tevékenység mostanában egyre ritkábbak lesznek, egyre kifakulnak az életből.

 

Az okoskütyük megjelenése felgyorsította a világunkat. És azt eredményezi, hogy emberek között is üresek vagyunk. 

 

okoskutyu 04

 

Annyira gyönyörű, amikor idős házaspárokat látunk, akik kézen fogva mennek, és akik azt szokták mondani, hogy már x éve együtt vannak, rengeteg nehézséggel, de soha fel nem adással, hogy a szeretet az és a kölcsönös belerakás az, ami idáig juttatta őket. Igen, vannak hullámvölgyek és vitatkozások és mélypontok, van, hogy ők is hallgatnak és csendben vannak, mert éppen nem szólnak egymáshoz, de nem a telefonjuk miatt teszik. Nem a közösségi média határozza meg a kapcsolatukat, hanem a hagyományos dolgok. Az a fajta ismerése a másiknak s önmaguknak, amit csak irigyelni lehet. A feltétlen nélküli szeretetről nem is beszélve, mert ők tényleg úgy fogadták el egymást, amilyenek. Most például, ha valami elromlik vagy hirtelen nem tetszik, akkor nem megjavítják, hanem eldobják és szereznek másikat: mert azt hisszük, a lecserélés könnyebb, mert azt hisszük néha, hogy a szeretet nem elég a harchoz, sőt saját magunk mindenkinél fontosabb.

 

De hála a közösségi médiának, a normális problémák mellé betársult a virtuális tér is: Veszekszünk, ha nem írt vissza a másik, legyen az öt perc, másfélóra, vagy öt nap. Elbeszélünk egymás mellett, mert inkább messengeren kommunikálunk, mint élőben, ott pedig nincs hangsúly, nincs arcmimika, csak matricák vannak és gifek, meg félreértelmezések. Van, hogy annyira megszokjuk az írásban beszélgetést, hogy elfelejtjük kifejezni magunkat szóban. Féltékenykedünk és számonkérünk, ha például a párunk olyat kommentelt egy másik lánynak, ami szerintünk nem illő, vagy elég, ha csak belájkolt egy képet. Van, hogy zavar minket, ha a párunk PIN-kóddal védi a mobiltelefonját, és befészkelődik az agyunkba, hogy biztos azért, mert titkol valamit.

 

okoskutyu 05

 

Ha ezekből indulunk ki, akkor azok a párok, akik egymás társaságában a kütyüiket nézik zéró beszélgetést folytatva, legalább együtt vannak s örüljünk ennek.

 

Viccesen állapítottam meg még anno, de ha megfigyelitek, még mindig igaz: a kettesmetrón zenét hallgatnak vagy minden második ember a mobiltelefonját böngészi, a hármasmetrón könyvet olvasnak, a négyesmetrón pedig csendben ülnek, figyelik egymást, figyelik a világot, figyelik magukat, hallgatnak vagy beszélgetnek, ha mással vannak.

 

 

A tömegközlekedési járatok, az emberek lenyomatai. Persze nem mindegy, hogy milyen útszakaszon közlekednek, hogy milyen személyiségek utaznak rajtuk. De bemutatja a világunkat. A fiatalok lassan a kettesmetrón folyó élet megszemélyesítései lesznek: vegyük körbe magunkat másokkal, legyen kevesebb én-idő, mindig a kezünkbe legyen a telefon, mutassuk a világnak az instagram által a jót, legyünk párkapcsolatba úgy, hogy igazából senkit nem akarunk megismerni, és nyomjunk el magunkban mindent, ami nem felel meg az elvárásoknak.

 

TE mikor kapcsoltad ki utoljára a mobilodat? Egy 10-es skálán mennyire ismered a párod? Mit szeret, kik a munkatársai, kivel vitatkozott össze utoljára és miért, ki volt az első szerelme, ilyen és hasonló kérdésekre mennyire tudnál felelni?

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Ne kényeztesd el túl hamar a pasit, mert lőttek a megbecsülésednek

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!