Lehet így élni? Lehet abban a bizonytalanságban felkelni minden áldott nap, hogy nem tudod, mit hoz a holnap? Vajon együtt lesztek-e még vagy végre valaki kimondja azt, hogy vége? Oké, hogy nem támasztunk baromi nagy elvárásokat a partnerünknek, hogy mássza meg értünk a Mount Everestet, de ez nem egyenlő azzal, hogy benne vagyunk egy régen kihűlt kapcsolatban és tojunk arra, mit hoz a holnap. Miért nem lehet kilépni belőle?

sodrodom az arral 01

 

Kép: Freepik.com

 

Van, hogy a sodródás jó dolog. Meg van az az előnye, hogy leveszi vállainkról a terhet. Nem kell irányítani, gondolkodni, csak menni kell, haladni, hagyni, hogy a dolgok megtörténjenek. Akad ebben valami varázslatos, játszi könnyedség. Lehet rá úgyis tekinteni, hogy vajon milyen meglepetést hoz a holnap? Így legalább egész biztos nem a múlton meg a be sem következett jövőn fogunk agyalni, hanem a jelen pillanaton. Azt fogjuk száz százalékosan megélni, hiszen úgyis csak az a lényeg, mert arra van befolyásunk, nem igaz? Lehet így megélni a szerelmet, hogy nem szabunk határokat egymásnak, csak szeretjük a másikat. Nem gondolunk a jövőre, csak a pillanat örömét élvezzük együtt. Na igen, amíg van olyan, hogy „pillanat öröme”…

 

Hiszen ha egyszer elillan, és két ember hagyja, hogy kihűljön a kapcsolat, akkor már egészen mást jelenti az, hogy „sodródni.” Vagy amikor legalábbis az egyik félben elmúlik a szerelem. Mondhatni nyomtalanul, varázslatos körülmények között. Egy nap arra ébred, hogy szent ég, már nem szeretem azt az ember, aki mellettem fekszik. Már nem akarok tőle semmit. Nem kívánom az érintését. Már attól is ki vagyok, ha hozzám szól.

 

sodrodom az arral 02

 

Megpróbálsz visszaemlékezni az elmúlt hónapokra, évekre, a sok szép csodás emlékre és rájössz, hogy már nem számítanak. Nem tölt el a kellemes melankolikus érzés, egyszerűen nem számít. Biztos voltak csodás, szenvedélyes, forró pillanataitok, de egyszerűen képtelen vagy feleleveníteni ezeket a régi érzéseket. Egy hatalmas fekete lyuk, egy végtelen űr tátong a szíved helyén. Szeretted őt egyáltalán? Mert már arra sem emlékszel. Egyáltalán mióta nem szereted? Hiszen te is tisztában vagy azzal, hogy a szerelem nem egy nap alatt múlik el. Akkor mégis mikor? Te jó ég, talán már hosszú évekkel ezelőtt haltak ki az érzések és kitudja miért, de csak most esett le, most férkőzött be az agyadba a tudat? Az, amit a szíved már régóta tudott?

 

Egyesekben az a kérdés is felmerül, hogy: de miért nem szeretem? Pedig jó hozzám, mindent megtesz értem, szeret. Mert elhanyagol, sok a munkája? Mindenki más fontosabb neki, csak te nem? A szerelmet megölte a munka, a pénzhajhászás, hogy nem törődik veled? Mi volt az, ami végzett azzal a csodás szerelemmel, amiben nemrég részed volt? Talán veled van a baj? Inkább kalandra vágysz, új izgalmakra? Túl jó hozzád, és ez vált unalmassá? Nem ilyenkor kellene szakítani?

 

sodrodom az arral 03

 

De igen. Ha már teljesen kiégtél és herótod van tőle, akkor igen. Igaz van, amikor megmenthető a kapcsolat, bár nem valószínű, hogy akkor is, amikor már a szívünk egy akkora jégtömb, hogy az elsüllyeszthetné a Titanicot. Már vége van. Mégis vannak, akik ilyenkor nem tesznek semmit. Csak sodródnak az árral. Azt kérded miért? Bizonyára azért is, mert kényelmes. Pont azért, amit a cikk elején is említettem, hogy nem kell gondolkodni, irányítani, tenni. Nincs felelősség, nincs teher. Ha megjavul a kapcsolat, megjavul, ha nem, akkor marad az, ami. Egyszerűen vannak, akik semmi vágyat nem éreznek arra, hogy kiszálljanak a kapcsolatból, hogy tegyenek valamit. Még annyit se, hogy szóvá tegyék a párjuknak, hogy baj van, aki meg mondjuk még mindig fülig szerelmes és annyira kuka, hogy fel sem tűnik, hogy jóformán egy hullával alszik egy ágyban. Készek feláldozni magukat, mert azt hiszik, ha már magukkal nem is, de legalább a partnerükkel jót tehetnek. Legalább egyikük legyen boldog. Semmi gond, kibírja ő így. Ha van gyereke, akkor majd a csemete élteti, ha nincs, akkor bízik benne, hogy egyszer lesz, és majd akkor ismét akad miért élnie. Hogyha meg még az sem jön össze, akkor egy idő után abban fog bízni, hátha nem él olyan sokáig… az élet kegyes lesz hozzá és lerövidíti szenvedésének idejét.

 

sodrodom az arral 04

 

Vagy talán a remény él bennük és titokban mégis várnak valamit? Valahol nagyon mélyen, egy eldugott zugban? Míg bíznak abban, hogy valami csoda folytán holnap úgy ébrednek fel, hogy ismét lángol a szerelem? Hogy a kedvesük megvilágosodik, feltűnik neki a halott párocska és egy életre hívó csókkal feltámasztja? Igen, ez is lehet egy ok, amiért egyesek a sodródást választják. Ami valójában nem más, mint egy hosszú kínszenvedés, tele üres, műmosolyok, műorgazmusokkal szex közben, mű boldogsággal vacsora alatt. Megjátsszák, hogy minden rendben van, mert lehet maguk is félnek tudomást venni arról, hogy nem szerelmesek, hogy már vége van a kapcsolatnak. Inkább arra ítélik magukat, hogy hónapokon, sőt, akár éveken át titokban szenvedjenek attól, hogy üres a szívük, az életük, hogy meghalt a szerelem. Megkeserednek, mert beletörődtek abba, ami van. Ahogy említettem, az egyetlen dolog, ami felett hatalmunk van, az a jelen életünk, de egyesek erről is lemondanak, és úgy vannak vele „lesz, ami lesz”.

 

Az egyik legszomorúbb ebben az egészben, hogy rengeteg ilyen nő van (meg talán férfi is). Ott mennek el melletted az utcán és lerí róluk, hogy semmi sincs rendben. Szomorúan bámulnak ki a fejükből, irigykedve vagy megvetve nézik a szerelmes párokat. Pedig ők is lehetnének ugyanolyan boldogok, csak ahhoz változtatniuk kellene. Ám ha valakinek ezt mondanád, azt felelné: „Nincs erőm!”. Ami valójában azt jelenti: „K****ra félek!” Fél attól, hogy rosszul dönt, mert mi van, ha később mégis minden jóra fordul? Mi van, ha magára marad és utána senki sem fogja szeretni? A magánynyál még egy idegesítő vagy semmit sem jelentő pár is jobb, mert legalább ott a tudat, hogy van valakink. Megrémíti őket a költözés, a szakítás, egyeseket meg talán az is, hogy anyagilag padlóra kerülnek, ha esetleg a párjuktól függnek. Mindig van ezer meg ezer kifogás arra, miért ne szakítsunk, miért maradjunk meg abban a szarban, amiben éppen vagyunk.

 

sodrodom az arral 05

 

Az meg egyenesen vicc, amikor arra várnak, hogy a másik fél tegye ki a szűrűket. Akik annyira hárítanák a felelősséget, kerülnék a vitát, a kérdéseket, hogy abban reménykednek, hogy hátha a párjuknak is elege van, nem akarja már ezt a kapcsolatot és akkor csak addig kell kibírnia, amíg Ő azt nem mondja, hogy vége vagy végre talál magának valakit, akiért képes lelépni. Ez nem más, mint színtiszta időhúzás és szenvedés, amibe előbb-utóbb, de belefognak betegedni. Talán mindketten, vagy csak az, aki menne. Megéri ezért bedepressziózni? Hogy egy idő után rákapj valami szerre? Hogy a kajában leld az örömödet és magadra szedj 20 kilót, mert csak akkor vagy boldog, ha eszel? Ha rácuppansz a piára, a gyógyszerekre, mert a keresed az eszközt, ami kicsit tompítja a fájdalmadat? Vagy adósságba hajszolod magad, mert az lesz az új hepped, hogy megveszed a boldogságodat, Elhiheted, ha arra ítéled magad, bármilyen okból kifolyólag, hogy sodródj az árral, szinte biztosan ez fog történni. Az út csak lefelé visz. Ugyanis boldogságra és kiútra vágysz, de mivel nem a kapcsolatban leled, hát másutt keresed majd.

 

Ki akarja így tölteni az életét? Hosszú ideig csak szenvedni? Hát nem akar az ilyen boldog lenni? Jó életet élni? Inkább dagonyázik a sárban? Hogy nem látja be, hogy van kiút, lehet más is az élete? Kár, hogy sokuk annyira makacs, hogy nem hajlandó ezt belátni. Kevesebb depressziós, kiégett és boldogtalan ember járna az utcákon, ha képesek lennének kilépni komfortzónájukból és változtatnának az életükön…

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

A nők igenis szerelemre vágynak, mert ettől lesznek boldogok!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!