Mi nők… tele vagyunk dédelgetett álmokkal, már kislány korunkban megálmodjuk a fényes esküvőt és ez a kép még elevenebb lesz bennünk, amikor megtaláljuk „álmaink” pasiját, - aki vagy az vagy nem – de mi már mindjárt bútoroznánk meg esküdnénk. A többségük meg persze nem szeretne kapkodni. Ám a nők, akiknek ketyeg az esküvő, a biosz- meg a mindenféle órája addig-addig hipnotizálják meg nyaggatják a pasikat az eljegyzéssel meg a házassággal, míg azoknál be nem telik a pohár. Vajon kinek a reakciója a jogos?

 

kapsz egy gyurut befogod 01

 

Kép: Freepik.com

 

 

„Ha kapsz egy gyűrűt, befogod végre?”

 

Hatan voltunk, mindenki a párjával, nagy volt a zsivaj, ment a keresztbe beszélés, de ahogy ez a kérdés elhangzott, kínos csend támadt az asztaltársaságnál. Valahogy a diskurzus a házasságra terelődött és a többen arról érdeklődtünk az egyik baráti párosunknál, hogy ők tervezik-e az esküvőt, hiszen már hét éve együtt vannak. Aztán a barátnő azt mondta, hogy nem rajta múlik, hanem a pasin, aki nem akarja elvenni. Mire a pasi közli, hogy ez nem igaz, nagyon is szereti és szándékában áll elvenni, de nem dönthetné el ő, hogy mikor áll rá készen? Különben is még csak most lesz 28, hova siessenek? Erre a lány azt replikázza, hogy de már hét éve együtt vannak, négy éve együtt élnek, mire várnak még? Meg hogy szerinte sosem fog rá készen állni. Különben sem fog változni semmi, az csak egy papír, minden ugyanúgy lenne azután is, de neki lelkiekben sokat jelentene. A srác azt mondja, hogy igen, az „egy papír”, éppen ezért minek egyáltalán, főleg ha úgy sem változik semmi? Kezdenek elszabadulni az indulatok, a sérelmek, mire a pasi hozzávágja a kérdést…

 

kapsz egy gyurut befogod 02

 

Mondani sem kell ez nem egyedi sztori, mert sokan járnak hasonló cipőben vagy élték már ezt a helyzet. Vizsgáljuk meg mindkét oldalról a helyzetet:

 

Női szemmel…

 

Nagyon sok nő gyárilag ilyen. Tombol bennük a fészekrakó ösztön. A romantikus lelkületűekben végképp pörögnek a ponyvák és a tökéletes, a szép házasság ideájáról álmodoznak. Tehát ők már készen állnak hónapok, nemhogy évek után arra, hogy elkötelezzék maguk a szerelem, és a kedvesük mellett. Nekik a házasság az eszmékről és a lélek dolgairól szólnak. Éppen ezért ők nem azt látják, hogy megoszlanak a közös dolgok, hogy az „csak” egy papír, hanem nekik az kell, hogy érezzék, hogy tartoznak valakihez, hogy valakinek ennyire számítanak. Számukra az olyan, mintha a lelkük is egybe kelne, egy nagy szerelmi beteljesülésnek számít. Vágynak a szép házasság, mint amilyen mondjuk Lily-é és Marshallé az Így jártam anyátokból.

 

kapsz egy gyurut befogod 03

 

Legalábbis reméljük, hogy erről van szó, mert mások a státuszt látják benne, hogy „jaj, ők már házasok” és hadd irigykedjenek a többiek…

 

Ráadásul, ha egy nő átlépte a 30-as táblát, végképp pörög a stoppere, hogy mielőbb férjet szeretne találni. Nem csak a fészekrakó ösztön miatt, hanem esetleg a társadalmi nyomás vagy az alacsony önértékelés okán, hogy jesszusom, nehogy egyedül halljon meg háromszáz macskával. Röviden-tömören: beindul a Bridget Jones-effektus. Az meg csak tovább tetézi a bajt, ha azt látja, minden más barátnője már házas, csak ő nem…

 

Pasiszemmel

 

Jól tudjuk a pasikról, hogy a nagyja nem szeretné elsietni az esküvőt, mert nekik az boldog harangszó a „végleg harangoztakkal” ér fel. Egy részt azért, mert ösztönből ilyenek, az ősember sem volt valószínűleg monogám, ment és szórta a magvait. Tudattalanul, de így segítette az evolúció dolgát.

 

Másfelől sokak szeme előtt inkább a negatív példák jelennek meg. Nem a csodás összetartozás élményét látják, hanem a szabadságuk elvesztését, még akkor is, ha amúgy sem csajozós típusúak. Tartanak attól, hogy az asszonyból a nászéjszaka után egy házsártos sárkány lesz, már nem akar majd küzdeni, tenni a kapcsolatért, meghízik, elcsúful, dirigálni fog és megszabja majd, mit tehet a férfi, mert „én vagyok a feleséged és azt teszed, amit mondok” van.

 

kapsz egy gyurut befogod 04

 

Ha ráadásul fiatal a férfi és a húszas éveiben jár, akkor is játszik benne, hogy előbb szeretne élni, szórakozni – és mint mondottam, nem feltétlenül szoknyákat hajkurászni – és nem áll rá készen arra, hogy lekösse magát, hogy házas életet éljen. Igen, itt jól látszik, hogy attól is tartanak, hogy az életüket elvágják, olyanok lesznek, mint a hetvenéves házasok, nem vár rájuk izgalom, csak szürkeség és dögunalom. Vége a szexnek, a buliknak, a haveroknak, a játéknak.

 

Más férfiakban pedig az játszódik le, hogy nagyon is megkérné, elvenné a kedvesét, de mivel mindenki pont ezzel b***ogatja, nyomás alá helyezik azzal, hogy elvárják, piszkálják és vagy dacból vagy pont a stressz miatt nem szánja rá magát.

 

Kinek van hát igaza?

 

Igaza természetesen egyik félnek sincs vagy pedig mindkettőnek. A férfiakban túl sok hamis idea és elképzelés kering a házas életről. A nők pedig túl erőszakosak és nem abban kellene mérniük a párjuk szerelmét, hogy az mikor jegyzi el őket vagy házasodnak össze, mert igaz, ami igaz, attól még nagyon is szerethetik őket. Valójában mindkét fél megváltozhat a házasság után negatív irányba, nem törvényszerű, hogy csak a nő engedi el magát, a pasik is gyakran sörpocakot növesztenek és bunkók lesznek. Ez attól függ, hogy a házasság után mennyire törekszenek arra, hogy tudatosan tovább ápolják és építsék a kapcsolatukat, ugyanis attól még, hogy házasok, nem áll meg az élet, nagyon is megy tovább, nem kellene leállni az építkezéssel!

 

Az is igaz lehet, hogy a férfiak túl lassúak, mert egy hét éves kapcsolatnál – ahol már együtt is élnek – valahol „jogosan” számít a nő arra, hogy végre tovább lépnek egy szintre. Ám ezzel nem lehet a pasit piszkálni, nem érdemes rákényszeríteni, mert attól hosszú távon egyik fél sem lesz boldog. Nem mindegy, hogy azért ad a férfi gyűrűt mert szerelmes és fontos neki a párja vagy azért, mert „időszerű” netán kinyüstölték belőle.

 

kapsz egy gyurut befogod 05

 

Mi lehet a megoldás, amivel mindenki elégedett lehet?

 

A hölgyeknek ajánlatos lenne visszafogniuk magukat, megérteni kedvesük aggodalmát és lehetőség szerint eloszlatni azt. Ne akarjanak egy hónap meg egy év után házasságot. Legyenek türelmesek és bízzanak a kedvesüknek ahelyett, hogy célozgatnak és a sarkán taposnak.

 

A férfiaknak meg nem ártana megszabadulniuk a hamis rémképeiktől, jobban megbízni a kedvesükben, hogy az nem válik házi sárkánnyá és ők is próbálják meg megérteni, miért olyan fontos egy nőnek a házasság és hogy ne várassák meg szívük hölgyét túlságosan…

 

Ugyanis arról is sok sztorit hallani, hogyan mennek szét a kapcsolatok vagy rendesen „fizikálisan” vagy lélekben. Egyesek tíz-tizenöt év után úgy döntöttek feladják a várást és ott már nem azért, mert nem vették el őket, hanem mert úgy érezték, ennyit sem érnek a kedvesüknek. Mások, akik látszólag lenyelték a békát, azok lelkiekben mentek tönkre és ötvenévesen is azon szomorkodnak, hogy őt miért nem vették el, pedig az volt az álma…

 

Remélhetőleg ez a cikk segít újragondolni férfinak és nőnek egyaránt, hogy mi az igazán fontos és hogyan álljanak a kedvesükhöz idegesítő célozgatások és az aktív időhúzás helyett.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Meddig lehet elmenni, ha szerelemről van szó?

 

Vajon létezik az igaz szerelem vagy csupán tündérmese?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!