Szeretnék egy kis segítséget nyújtani azoknak, akiknél nem működik megfelelően a kommunikáció a párkapcsolaton belül. Mert ez a fajta „zavar” előbb vagy utóbb párkapcsolati zavart is eredményezhet, ezért mindenképp érdemes foglalkozni a témával.

 

 

Kép: Pixabay.com

 

Először is az a legfontosabb, hogy felismerjük: változtatni kell. A másik, ami fontos, hogy ne benne legyünk a párkapcsolati konfliktusban, hanem megoldandó és megoldható konfliktusként kezeljük, és keressük is meg a felek számára elfogadható megoldást. A harmadik, hogy ha nekünk nem megy, akkor bátran kérjünk tanácsot – együtt - egy számunkra hiteles szakembertől, aki ezt tanulta, ezzel foglalkozik nap, mint nap, ezért van. A negyedik: ha úgy sem megy, akkor megengedett a továbblépés!

Hivatalos formában összefoglalnám az előző évi cikkeket, némi kiegészítéssel.

 

Minden párbeszéd kettő síkon zajlik: egy látható és hallható síkon (szavak, metakommunikáció), valamint egy érezhető síkon (ez a másikra való odafigyelés, a másik témája iránti meghallgatás, az érteni akarás).  

 

 

A kommunikáció jellegzetességei:

 

1. Talán a legfontosabb: az empatikus meghallgatás, ami annyit tesz, hogy teljes személyiségünkkel jelen vagyunk a másik számára: nemcsak a szavakra, hanem a mögöttes tartalmakra, érzésekre is figyelünk. Feltétele a másik tisztelete, és a másság tisztelete.

 

2. A második: az egyértelműség, nyíltság, őszinteség. Ezzel kapcsolatban is jó tudni egy-két dolgot: például, ha a szavak és az arckifejezés között ellentmondás van, az feszültséget okoz. A másik, hogy ne vigyünk bele olyan aktuális negatív érzelmet, ami bántó, és ami a másik számára érzékenyen ható kritika.

 

3. Önkifejezés, önfeltárás, azaz vállaljuk magunkat, mondjuk el a véleményünket, osszuk meg az érzéseinket. Időnként kockázattal jár, és ha nem rendelkezünk elegendő énerővel és önbizalommal, akkor sebezhetővé tesz. Ha azonban a cél az összehangolódás, és az, hogy a másik megismerjen bennünket, akkor megéri. Ha ugyanis nem mondhatjuk el, ami bennünk van, akkor a fene megette az egészet. Ne legyenek tabu témák, szőnyeg alá seprések!

 

4. Minden kommunikáció addig tart, amíg érdeklődünk egymás témája iránt.

 

 

 

A kommunikációnak is van kultúrája, és érdemes időnként elgondolkodnunk azon, hogyan is állunk a párunkkal a kommunikációs képességek terén. Egy beszélgetés akkor építő és eredményes, ha ezekre odafigyelünk. Egy párkapcsolat akkor ad otthont és biztonságot, ha ebből a szempontból  (a szex mellett ez a másik legfontosabb ) is rendben van a kapcsolatunk.

 

Ebben a cikkben most arról beszélek, milyen is az a stílus, ami rombolja a kapcsolatot, és szép lassan megszüntetheti a felek közötti kommunikációt. Ezt destruktív kommunikációnak nevezzük. Mint írtam az elején, a nem megfelelő kommunikációs kultúra előbb vagy utóbb sajnos magát a kapcsolatot is tönkre teheti. Ha a továbbiakban felsoroltak közül több is jellemző, vagy rendszeresen fennáll, illetve nem változik pozitív irányba, akkor bizony egyre inkább a másiktól függ, hogy mindezt hogyan reagálja le, vagy meddig bírja emberileg. Sajnos olyan alattomos módon megy át nárcisztikus abúzusba, hogy mire észrevesszük, már hatalmas kárt tett bennünk.

 

A destruktív kommunikáció ismérvei tehát (mindegyik ugyanolyan káros):

-       

• Általánosítás (Te mindig…Te soha…).
• Gondolatolvasás (Biztos azért mondtad, tetted, mert…).
• Gondolatolvasás elvárása („Ha szeret, kitalálja”).
• A múlt felemlegetése. 
• Önmegerősítést keresve félbeszakít és magáról beszél, példálózik.
• A kommunikáció folytonosságának megszakítása.
• Emelt hang, kiabálás.
• A kommunikáció megszüntetése, duzzogás, sértődés, kivonulás a helyzetből.
• Segítségnyújtás felajánlása önértékelést sértő módon, azaz a saját felsőbbrendűség éreztetése.
• Destruktív bírálat, ítélet („gonosz, aljas vagy”).
• Makacs védekezés a beismerés és a bocsánatkérés helyett (viszont jogunk van megvédeni magunkat).
• Hatalom éreztetése, fenyegetés, moralizálás. A másik bűntudatának kiváltása nem lehet a cél!
• Válással való fenyegetés, pláne valódi szándék nélkül.
• Vádaskodás.
• Megtámadni a másik családját, nevelését, életmódját, értékeit. (Részlet Horváth-Szabó Katalin: A házasság és a család belső világa c. tankönyvből)

 

  

Gondoljuk át és elemezzük magunkat, vajon mi használunk-e ezek közül valamilyen stílust. Kérdezzük a meg a Párunkat, ő hogyan érzi, hogyan látja a mi kommunikációnkat, és ha szeretjük, és mellette döntünk minden reggel, akkor tartsuk tiszteletben az ő érzéseit, próbáljunk meg változtatni rajta, esetleg kérjük is az ő segítségét ebben.

 

Ha pedig velünk beszélnek így, akkor azt jelezzük vissza a másik felé. Ha megérti, és képes rajta változtatni, akkor az egy fejlődőképes kapcsolat. Ha hiába jelezzük vissza, mert nem hogy változás nincs, de meg sem érti, az a párkapcsolat nem párkapcsolat.

 

A következő cikkben arról lesz szó, hogy mi a konstruktív, azaz építő jellegű beszélgetés.

 

Stumpf Zsuzsanna

Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő tanácsadó

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Hogyan szolgálja a jó kommunikáció a kapcsolatainkat?

 

Nicsak, ki beszél most? Kommunikáció más szemmel