Jártam már így. Nem ő volt Szépfiú a Szupercsapatból, nem volt egy gyönyörűség. Látszólag semmi különleges nem volt benne, teljesen átlagos volt. Mégis, mikor szóba elegyedtünk, azonnal érezhető volt, hogy más, mint a többi. Különleges. Ahogy egyre jobban megismertem, úgy jöttem rá, hogy a külsejében szinte semmi sem fogott meg, de a lelke egy az egyben rabul ejtett. Létezik ilyen?

 

lelekbe szerelmes 01

 

Kép: Freepik.com

 

Talán számodra is ismerős a sztori. Mikor van egy jellegtelen vagy mások szemében kimondottan csúnya nő vagy férfi. Ezt onnan is tudhatod, hogy a barátaid egyre másra azt kérdezik, mit eszel rajta? És akkor gondolkodsz, töröd a fejed, hogyan mond el, míg végül kibököd, hogy: a lelkét. Mert van ilyen, amikor tényleg nem a külső csomagolás számít, hanem az, ami belül van.

 

Olyan volt, mint egy Kinder tojás. Ki kellett csomagolni, meg kellett ismerni. Barátságos és kissé félénk volt, hiszen mesélte, hogy eddig nemigen foglalkozott vele a női nem, mert nem egy adonisz és mások unalmasnak, szürkének találták. Ez is milyen érdekes, hiszen az én figyelmemet rögtön felkeltette az első beszélgetés után. Talán ez egy személyre szabott dolog? Csak a rokonlelkekbe szerethetünk bele? Mindenesetre nem is értette, mit akarok tőle, hiszen csúnyának és egyhangúnak találta magát. Valahol lélekben már felkészült a magányra. Persze voltak kapcsolatai „hasonló kaliberű” lányokkal, de még azok is azért hagyták ott, mert nem változott meg, nem akart máshogy kinézni vagy érdekesebb életet élni. Nem akart azzá válni, mint akivé akarták, hogy váljon, mert az nem ő lett volna. Pedig ugyanúgy vágyott szeretetre és egy falat boldogságra, mint mindenki más, csak éppen nem akart érte meghunyászkodni és kifordulni önmagából, mint sokan tesszük, és ezért elengedte a többiek kezét, hadd menjenek.

 

lelekbe szerelmes 02

 

Talán csak jobban meg kellett volna ismerniük. Vagy talán ennek így kellett lennie, mert a lelkük nem passzolt. Számomra kezdetektől fogva izgalmas volt. Vicces, okos, és hihetetlenül jószívű. Egyszerre volt egy középkori lovag, egy vérbeli úriember, de rejtőzött benne egy sokoldalú kisfiú is és egy gyengéd, jószívű barát, meg egy odaadó szerető. Nem is értem a nőket, mindig egy összetett pasiról álmodoznak és tessék, itt ez a kincs, aki senkinek sem kellett, csak azért, mert nem tökéletes a külseje. Pedig maga volt a csiszolatlan gyémánt, attól még, hogy nem fénylik, egy darabka szénnek tűnik, valójában nagyon értékes. Igaz, hogy csak megmunkálás során válik gyémánttá. De velem szemben érdekes módon hajlott arra, hogy változzon. Talán mert sosem kértem tőle és nem is akartam. Úgy volt jó, ahogy. Mindig tökéletesen megértettük egymást és nem csak a hasonló érdeklődési kör miatt, mert bármi másról is beszéltünk, nagyrészt ugyanazt vallottuk, ugyanaz volt a gondolatmenetünk és a végső következtetésünk.

 

Bár eleinte barátságnak indult. Valahol én is a külsejét néztem először. De hát az vesse rám az első követ, aki maga nem teszi. Mindenkiben van egy ideál az álomférfiról, álomnőről. Vagy legalábbis vannak zsánerei. Ám ahogy barátságunk elmélyült, úgy fedeztem fel, hogy már nem csak a barátot jelenti nekem. Külső ide vagy oda, de több lett belőle. Féltettük is a jól felépített barátságot, hogy mi lesz akkor, ha a kapcsolat nem működik. Hiszen ő soha nem bízott magában, hogy megtudna tartani egy nőt. Igen, rettentően önbizalomhiányos volt ilyen tekintetben és milyen különös! Hiszen ösztöndíjas, kiváló tanuló volt, akire fényes jövő várt az akkor még csak leendő szakmájának területén. Tehetséges és elismert volt, mégis ha nőkről volt, a világ legnagyobb szerencsétlenségének érezte magát.

 

lelekbe szerelmes 03

 

Sokat tanultam mellette. Hogy a külső tényleg nem számít. Már csak azért se, mert az idővel úgyis megfog változni és még a legszebb ember is megöregszik. De a lélek örök, halhatatlan, ugyanolyan szép és fiatal marad, ugyanolyan, mint amilyennek megismertük. Elvégre más a lélek és más a személyiség, ami természetesen szintén megváltozhat jó és rossz irányba egyaránt. Csakhogy én tudom, hogy a lelkét szerettem, azt, amit oly keveseknek mert igazán megmutatni és akinek én is megmertem mutatni a teljes valómat, mert előtte soha semmiért nem kellett szégyellni magamat és soha nem is kellett megfelelni. Bár hálás volt a szeretetért és a törődésért, sosem kuncsorgott érte és sosem várta el. Annak örült, amit kapott.

 

Tökéletesen passzoltunk és nevettünk a bennünket különösnek tartó embereken, akik nem értették felállást, hogy a Szépség és Szörnyeteg tényleg együtt jár. Miután lediplomázott egy remek lehetőséget kapott külföldön és voltunk annyira érettek, hogy megbeszéltük, legyünk ismét barátok. Távbarátok. Őt Kínában várta a megvalósult álma, nekem meg itt volt az életem. Bár keveset beszélgetünk és úgy tudom, még mindig nem lelte meg a lelki társát, de bízom benne, hogy van még olyan, aki képes meglátni benne azt, amit én.

 

lelekbe szerelmes 04

 

Megtanultam át, hogy a lélek számít. Hogy mindenkinek érdemes adni egy esélyt, mert első pillantásra, első alkalommal még nem tudhatjuk, ki lakik a testben. Lehet, hogy a lelki társunk, a szó legszorosabb értelmében. Adjunk hát időt a kapcsolatoknak, a barátságoknak és ne csak a külsőt nézzük vagy a hátterét, az egzisztenciáját. A lelkét akard meglátni és megszeretni!

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Mi az oka annak, hogy az intelligens embereknek nehezebben megy a pártalálás?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!