Először nem akartam elhinni. A dán lány című filmet jutatta az eszembe. Azután megtudtam, hogy ez egyre gyakoribb jelenség itt Magyarországon is. Kirilla egyszer arra ért haza, hogy a férje idegen női ruhákat visel és ki van sminkelve. Azt hitte, meg akarja tréfálni, hogy beöltözött nőnek. Csak éppenséggel a férje nem nevetett, nem mondta, hogy „meglepetés”, hanem halál sápadt lett. Mint akit rajta kaptak. Azután elsírta magát. Ebből már tudta, hogy valami nagyon nagy baj van…

 

 

dan lany 001

Kép: t-zine.gr

 

Mindig is tudtam, hogy Laci kicsit nőies. Már több, mint tíz éve vagyunk, ebből hat éve vagyunk házasok. Alapból egy empatikus férfiként ismertem meg, aki rendkívül mély érzésű és finom lelkű. Ráadásul igazi művész, mert fotós. Ráadásul egy roppantul romantikus alkat is. Kifejezetten örültem, hogy egy ilyen férfit találtam, aki olyan, mintha a barátom is lenne. Nagyon jókat lehet vele beszélgetni. Az sem zavart, hogy szinte ő rendezte be házunkat, minden az ő ízlésvilága szerint van kialakítva, mert imádja a szépet és az egyik hobbija a dekorálás, lakberendezés. A ruháimat is sokszor ő választotta ki, de legalábbis mindig befolyásolt abban, mit érdemes vennem és mi nem. De hát miért ne lehetne egy férfinek jó ízlése?

 

Csak néha-néha zavart, hogy túl nőies, amikor rátört egy hullámvölgy és szeszélyes, hangulatingadozó lett, pont úgy, mint egy nő. Az ágyban sosem volt egy macsó, egy tüzes bika. Bár voltak szenvedélyes együttléteink, de betudtam, hogy ő ilyen kis finomkodó. Ugyanilyen a konfliktusokban, sosem képes kiállni magáért, mindent ráhagy másokra.

 

Most jobban belegondolva, feltűnhetett volna, hogy alig voltak férfi barátai, ellenben a nőkkel mindig remekül kijött, még az én barátnőimmel is. Ebből a távlatból nézve, olyan nevetségesnek tűnik, hogy néha még féltékeny is voltam…

 

Egyszóval, sokszor hiányoltam belőle a férfierőt. Nem arra vágytam, hogy durva legyen velem, vagy hogy férfias sportot űzzön – nem mintha bármilyet is űzött volna – csak nem is tudom… a kisugárzásából hiányzott a férfi. Ellenben mellette annyi pozitív tulajdonsága van, hogy úgy voltam vele, nem is lényeges az a férfierő.

 

dan lany 02

 

Aztán tessék, három évvel ezelőtt arra mentem haza, hogy a nappaliban flangál azokban a göncökben. Az a vicc, hogy hihetetlenül jól nézett ki, de akkor mégis halálra rémültem, ahogy elsírta magát és bevallotta, hogy ő lélekben nő és az is szeretne lenni testben is. Nem akartam elhinni. Azt hittem valaki teletömte a fejét. Mondom nem létezik, hogy tíz év után jön rá egy házasságban, hogy ő nő akar lenni! Mire megkaptam, hogy ő ezt mindig is tudta valahol, csak próbálta elnyomni magában és ő egyre boldogtalanabb, nem bírja már tovább játszani, hogy minden rendben van.

 

Abban az időben szerettem volna gyereket és kiderült, hogy ez is rátett neki egy lapáttal. Nem akar apa lenni. Anya akar lenni, de elsősorban nő. Kérdeztem, hogy most mégis mit akar, elválni? Már nem szeret? De igen, szeret, és nem akar elválni. Csak azt tudja, hogy nőnek született és szüksége van rám. Pont a legfájóbb pontomba tenyerelt bele, hogy mi nemcsak szeretők vagyunk, hanem barátok is, olyanok, mint két barátnő és most neki szüksége van a barátnőre, aki támogatja.

 

Azt mondtam ez nem fog menni. Képtelen vagyok rá. Egy férfiba szerettem bele, egy férfi lett a férjem. Nem tudnám megszokni a nőt. De ő nevettet és azt mondta, hogy nem igaz, a férfi csak a külseje, de én egy nőbe szerettem bele és egy nőhöz mentem feleségül.

Nagyon kiborultam. Tudtam, hogy ezt nem beszélhetem meg a világon senkivel, hiszen ez szégyen. Csalódtam magamban, mint nőben. Összetört a tény, hogy nem ismertem fel, hogy Laci más, és az sem tudtam, mit gondoljak magamról. Nem tudtam őt megtartani nőként? Nem vagyok elég szexi, hogy egy férfi akarjon engem? Összezavarodtam és romokban hevert az egóm.

 

dan lany 03

 

Azt kérte ne mondjak még semmit, hanem gondoljam át a dolgot. Szörnyű időszak volt számomra. Szükségem lett volna a férjemre, aki nem volt ott. Hol egy férfit, hol egy nőt láttam a helyében. Egyszerre akartam őt szeretni, csókolni, megölelni és ugyanúgy taszított is. Rettenetesen őrlődtem. A végén teljesen kiborultam idegileg, hogy nem akarom ezt az egészet, hazugság az egész, a férjemet akarom. Hagyta, hogy újra meg újra megüssem, azután magához ölelt és együtt sírtunk és hol a bocsánatomért esedezett, hol azért könyörgött, hogy fogadjam el.

 

Képtelen voltam így koncentrálni. Nem találkoztam a barátaimmal, a munkahelyemen is mindenkitől elzárkóztam. El akartam bújni a világ elől. De végül arra jutottam, hogy sokkal tartozom neki és szeretem őt.  Végig kísérem az útján, de azután vége mindennek.

 

Szomorúan vette tudomásul, de valahol mégiscsak hálás volt. Úgyhogy együtt mentünk el elindítani a folyamatot a bevándorlási hivatalban. Elkísértem a különböző szakorvosokhoz és pszichiáterekhez, akik rendre-módra igazolták, hogy az én férjem, Laci, egy férfi testbe zárt nő. Ám ahhoz, hogy elindítsák magát a folyamatot, átírják a nevét és adatait az anyakönyvében és okirataiban, el kellett válnunk. Hatalmas csapás volt. Ez volt az a pont, amikor fel kellett keresnünk a szüleinket, hogy megmondjuk, mi készül. Külön-külön találkoztunk velük. Sosem felejtem azt a napot. Volt ott sírás-rívás, átkozódás, szentségelés, meg minden. Főleg az én szüleim részéről, hogy Laci hogy tehet ilyet és elhordták mindennek, de kiálltam mellette. A szülei már neccesebbek voltak. Az apja azzal jött, hogy ő tudta, hogy nem stimmel a fia, hogy gáz van vele, az anya majdnem idegösszeomlást kapott. De végeredményben, mindenki elfogadta. Nem tehettek egyebet. Hiszen, ha szeretünk valakit, ezt kell tennünk.

 

dan lany 04

 

A válás után már minden simán mert és elkezdett hormonokat szedni. Laci, vagyis akkor már Inez, kivirult. Talán még sosem láttam annyira felszabadultnak, mint akkoriban. Teljesen leszőrtelenítette magát, parókát kezdett hordani és a hormonok hatására valahogy egészen nőies lett az arca és a teste. Átesett a péniszeltávolító műtéten, amiből megformálták a vagináját és nemsokára megkapja a melleit is, de mellette folyamatosan szedi a hormonokat.

 

Nehéz éveken vagyok túl és már látom a végét. Laci – mert nekem valahol mindig Laci marad – egyre nőiesebb, egyre szebb. Komolyan, egy kívülállónak eszébe nem jutna, hogy ő valaha férfi volt. A szüleiknek sem volt és bár az apja nem, de az anyja elfogadta őt. Nekem viszont még mindig fáj arra gondolnom, hogy mellettem sosem volt ilyen boldog, mint most.

 

Ami engem illet, már egy éve elköltöztem és próbálok a magam lábára állni. Néha elmegyek randira, olykor még le is fekszem valakivel, de nem állok készen egy komoly kapcsolatra. Talán, majd ha végleg elengedhetem Laci kezét, akit szinte minden harmadik-negyedik nap látok vagy beszélünk. Annyiszor össze is szorul a szívem. Próbálok úgy gondolni a történtekre, hogy a férjem meghalt és kaptam helyette egy barátnőt. Másként nem lennék képes ezt megemészteni.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Tudtam a beteges vágyairól, de képtelen voltam elhagyni

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!