reménytelen kapcsolat

Egész nap a sírás szélén állsz, egyetlenegy könnycsepp ki is csúszik, ahogy az idővonalon újabb régi osztálytársad képét látod az esküvőjén, ahogy sugárzóan szép és boldogan vonul az új élete felé, amiről te csak álmodozni mersz. Pedig nem vagy szingli, csak éppen mégsem kellesz eléggé a pasinak, akivel az idődet töltöd. Ahogy közeledik az esti találkozás, mégis jókedvet erőltetsz magadra és bedobod a maradék energiádat, hátha ma jön rá, hogy mégis akar téged és ez így megy minden nap, nem adod fel.

arab felesége

Nemrég ismertem meg Gizellát. Huszonnyolc éves és két éve ment férjhez a szíriai származású Salah nevű, akkor harmincéves férfihoz. Németországban ismerkedtek meg, ahol mindketten dolgoztak. Salaht egyáltalán nem zavarta, hogy Gizella magyar, sőt, kifejezetten egzotikus szépségnek tartja a mai napig. Alig egy éve voltak együtt, mikor megkérte a férfi a kezét. Az igazság, hogy Salah családja is morgott a nyugati feleségjelölt végett, de Gizella családja egyenesen kitagadta őt.

két nőt szédített

Kezdem azt hinni, hogy amit a filmekben látok, meg a sorozatokban, nem mindig csak a képzelet szüleménye, hanem egyes sztoriknak valóság alapjuk van. Vagy mások merítenek onnan „ihletet”? Bár nem tudnám elképzelni Bálintról, hogy nagy brazil szappanopera rajongó lenne. Ő inkább csak felelőtlen, élvhajhász, de ami a legfontosabb: hűtlen volt. Senkihez sem tudott hűséges lenni. Két nőt szédített éveken keresztül és durván megfizetett érte.

A szeretetet egy hajszál választja el az utálattól

Azt mondják, az emberek azért jönnek az életünkbe, hogy tanuljunk tőlük. Mindegyik emberi kapcsolatnak valamilyen funkciója van a számunkra. Na, de az mennyire lehet, hogy egy fontos személytől pont az empátia elvesztését kapjuk búcsúajándékba? És még csak lehet, hogy nem is búcsúként, hanem csakúgy. Még az is lehetséges, hogy amúgy nem is lenne fontos az adott személy, csak mi tettük azzá. Vagy egyszerűen csak a kudarc, a csalódottság, a gyász lelki folyamata a mások iránt érzett empátiánk elvesztése?

csak azt akartam, hogy boldog legyél

Velem is megesett már. Mentségemre szolgáljon, hogy tényleg csak azt akartam, hogy boldog legyen. Meg persze azt, hogy szeressen. Hiszen ez mindannyiunk mozgatórugója. A szeretet, a szerelem, a boldogság iránti vágy. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy teljesen önzők vagyunk és csak „üzleti” megfontolásból adunk, hogy cserébe kapjunk. Van, aki tényleg szeret tiszta szívből adni. De olykor megesik, hogy nem a megfelelő módon próbálunk boldoggá tenni valakit…

megint új pasi

Vannak azok a lányok, akik a húszas éveik elején járnak, otthon élnek, és kétnaponta új „szerelem” -jelöltet visznek fel a lakásba. Egy hétig járnak velük, természetesen mindig csak a lány-lakásán találkoznak, ahol szex is történik, és mindegyiknél arra panaszkodnak, hogy háááát, nem az igazi, de jobb, mint a semmi. Tényleg ennyi lenne a modern szerelem?