Persze nem szokás az ilyet bevallani, már csak azért sem, mert gyakran fel sem tűnik az embernek. Pedig sok olyan esetet láttam már, ahol kőkeményen nyomták a zsarolást. Hol a nő, hol a férfi, hol pedig mindkettő és akkor mondani se kell, olyan is volt az a kapcsolat… vajon te sem veszed észre, hogy érzelmileg zsarolod a párodat, hogy kicsikard belőle a segítséget, a hűséget, a törődést vagy a tiszteletet? Vagy már olyan rutinos, hogy fel sem tűnik?

Megcsalta a férje. Elhagyta a partnere egy fiatalabbért és egyedül neveli a gyereket. A pasija nem bírja a kobráját a gatyában tartani. A legtöbb sztoriból, amit a neten olvashatunk, az derül ki, hogy mindig a pasi a ludas. Ő az a gaz galád disznó, aki a nő szívét atomjaira törte – mert nekik van szívük – és kizárólag ők tehetnek mindenről. Hát nem gyanús ez egy cseppet?

„Túl messzire mész, drágám”. Ejj, de sokszor kellett már mondanom ezt a barátnőimnek vagy ismerőseimnek. Mert a legtöbbjük bizony olyan dolgokat tettek meg annak érdekében, hogy meghódítsanak valakit vagy éppen megtartsák a kedvesüket, hogy az arcom lángra kap. Helyettük is. Bár némelyikükben van szégyenérzet. Csakhogy egy valami képes még azt is elhallgatatni, méghozzá a szerelem. De mégis meddig lehet elmenni érte?

Nem egy olyan embert ismerek, aki párkapcsolatfüggőségben szenved. Egy darab olyan barátnő van, aki be is vallja. A többi reakciója ez: „Hogy én?! Á, dehogy! Simán meglennék egyedül is!” Aha… szóval te melyik táborba tartozol? Tudsz arról, hogy párkapcsolatfüggőségben szenvedsz vagy fel sem tűnik?

Nemrégiben volt szerencsém egy újabb barátnős beszélgetéshez, amikor megint csak hajmeresztő dolgokat hallottam. Az egész egy kérdéssel indult: „Te még ennyi év után is élvezed vele a szexet?” – kérdezte barátnőm, mire visszakérdeztem, hogy „Miért, te nem?” És akkor legyintett majd nagyot kortyolva a habos kávéjából azt mondta: „Én már csak kötelességből…” Meglepődtem ezen, mert nem értettem, hogy tudott erre a pontra eljutni, mikor pár éve még olyan nagy volt a szerelem.

Kérdezte tőlem a barátnőm. Mivel nemrég jött össze egy olyan pasival, aki őszintén bevallotta neki, hogy eddig minden barátnőjét megcsalta. Jogos volt a kérdés, hogyha ez így van, barátnőm mivel lenne másabb, mellette miért ne lépne félre? Kigyógyulhat egy notórius hűtlenkedő a félrelépésből? Vagy aki fél vagy egész életében az volt, az is marad örökké?