Több ilyen párt is ismerek, ahol az egyik fél hívő vagy erősen spirituális alkat. A másik pedig szkeptikus vagy totál földöz ragadt. Van, ahol látszólag működik és úgy látom nagy a szerelem. Vagy ez csak a látszat? Máshol viszont elég gyakran ölik egymást. Sőt, olyanokról is hallottam, akik pont ezért mentek szét egy idő után, mert ennyire nem értettek meg egymást. Szóval, működhet a párkapcsolat ott, ahol a felek ennyire különböznek?

Sajnos egy újabb a valóságból kiragadott történet következik. Bár mondhatnám, hogy szerencsére nem túl gyakran fordul elő az ilyesmi, de sajnos nem így van. Ebben a történetben egy olyan házaspár történetét ismerhetjük meg, akik anyagilag teljesen becsődöltek. Nemrég tudta meg a feleség, hogy a férje évek óta szerencsejátékozik a háta mögött és elverte minden pénzüket…

A személyek kérésére a szereplők neveit megváltoztattuk!

Mintáinkat, automatikus viselkedéseinket nem lehet eléggé hangsúlyozni. A személyiség azon tapasztalatokból és gondolati mintákból alakul ki, melyet valaha magunkba szívtunk. De csak rajtunk múlik, hogy mivel kívánjuk táplálni. Amikor felfedezzük saját típusunkból egy részt, többet fogunk tudni Énünkről, beazonosíthatjuk működésünk, ezáltal pozitív változásokat idézhetünk elő.

Szomorú nap volt az egy házaspár számára, amikor megtudták, hogy a férj tüdejében rosszindulatú daganatot találtak annak ellenére, hogy soha életében nem dohányzott. Egy abszolút ártatlannak tűnő tünettel mentek el az orvoshoz és mikor a doktor közölte velük, hogy a férj tulajdonképpen halálosan beteg, abban a pillanatban megpecsételődött a sorsuk. Te mit szólnál, ha megtudnád, hogy a párod rákos?

Éretten, bölcsen, egyenesen és kíméletesen kell tudni szakítani. Akár szerettük az illetőt, akár megutáltuk, mindenkinek jár a tisztelet. Bakker, emberekből vagyunk, van lelkünk, ez a minimum, ha már szakítunk, ami eleve fájdalmas, ha nem muszáj, akkor nem vágjuk teljesen földhöz a másikat. Hát… nem mindenki van így ezzel. Ugyanis egyesek olyan kíméletlenül, megalázóan, sőt, bunkó módon tudnak szakítani, hogy az egyszerűen elfogadhatatlan!

Bizonyára sokan nem örülnétek, ha ezt hallanátok a párotoktól és egyesek talán még egy pofonnal is megjutalmaznák. Egy újabb sztorit hoztam nektek egy olyan nőtől, aki azt kapta meg a kedvesétől, hogy világ életében volt kiszolgálva, és ő el is várja, hogy a párja tovább vigye az anyja szerepét… vajon mennyire egészséges egy ilyen elvárás, egy ilyen családi minta a párkapcsolatban?