Mintáinkat, automatikus viselkedéseinket nem lehet eléggé hangsúlyozni. A személyiség azon tapasztalatokból és gondolati mintákból alakul ki, melyet valaha magunkba szívtunk. De csak rajtunk múlik, hogy mivel kívánjuk táplálni. Amikor felfedezzük saját típusunkból egy részt, többet fogunk tudni Énünkről, beazonosíthatjuk működésünk, ezáltal pozitív változásokat idézhetünk elő.

Szomorú nap volt az egy házaspár számára, amikor megtudták, hogy a férj tüdejében rosszindulatú daganatot találtak annak ellenére, hogy soha életében nem dohányzott. Egy abszolút ártatlannak tűnő tünettel mentek el az orvoshoz és mikor a doktor közölte velük, hogy a férj tulajdonképpen halálosan beteg, abban a pillanatban megpecsételődött a sorsuk. Te mit szólnál, ha megtudnád, hogy a párod rákos?

Éretten, bölcsen, egyenesen és kíméletesen kell tudni szakítani. Akár szerettük az illetőt, akár megutáltuk, mindenkinek jár a tisztelet. Bakker, emberekből vagyunk, van lelkünk, ez a minimum, ha már szakítunk, ami eleve fájdalmas, ha nem muszáj, akkor nem vágjuk teljesen földhöz a másikat. Hát… nem mindenki van így ezzel. Ugyanis egyesek olyan kíméletlenül, megalázóan, sőt, bunkó módon tudnak szakítani, hogy az egyszerűen elfogadhatatlan!

Bizonyára sokan nem örülnétek, ha ezt hallanátok a párotoktól és egyesek talán még egy pofonnal is megjutalmaznák. Egy újabb sztorit hoztam nektek egy olyan nőtől, aki azt kapta meg a kedvesétől, hogy világ életében volt kiszolgálva, és ő el is várja, hogy a párja tovább vigye az anyja szerepét… vajon mennyire egészséges egy ilyen elvárás, egy ilyen családi minta a párkapcsolatban?

Természetesen a barátok azért is vannak, hogy meghallgassák egymás gondját-baját és segítenek. De mikor egy ilyen titkot osztanak meg az emberrel és azt várják, hogy az mondjon valami okosat, segítsen kihúzni egy bölcs húzással a csávából, akkor azért az ember elgondolkozik azon, hogy nem is olyan könnyű „foglalkozás” barátnak lenni… mert mégis mit lehet felelni egy ilyen kérdésére felelni?

Sajnos nagyon is! Nem is egy emberrel találkoztam, aki beleesett ebbe a csúnya ördögi körbe. Egyik durvább volt, mint a másik… és természetesen nem csak nők, hanem a férfiak is járhatnak így. Az ilyen sztoriból két dolog derül ki fixen: Az egyik az, hogy a szívnek tényleg, komolyan nem lehet parancsolni! A másik pedig az, hogy mindig van valaki, aki sérül a történetben…