Erotikus thriller. De baromi jól hangzik, csak kár, hogy szinte semmilyen tekintetben nem fedi le a Szabadság ötven árnyalata a műfajt, sőt, inkább ki is gúnyolja… már az előző rész is kellően vonatatott és sablonos volt, de most ezt tökélyre vitték és elérték a maximumot, mert megalkották a Semmit. Semmi lényeges, semmi mondanivaló, semmi igazi szex, semmi cél. Olyan lapos lett ez a sztori, mint a hajam, ha nem mosom meg két hétig. De még azon is van legalább zsír, ebben a sztoriban meg már a szaft is elpárolgott…

Mi nők… tele vagyunk dédelgetett álmokkal, már kislány korunkban megálmodjuk a fényes esküvőt és ez a kép még elevenebb lesz bennünk, amikor megtaláljuk „álmaink” pasiját, - aki vagy az vagy nem – de mi már mindjárt bútoroznánk meg esküdnénk. A többségük meg persze nem szeretne kapkodni. Ám a nők, akiknek ketyeg az esküvő, a biosz- meg a mindenféle órája addig-addig hipnotizálják meg nyaggatják a pasikat az eljegyzéssel meg a házassággal, míg azoknál be nem telik a pohár. Vajon kinek a reakciója a jogos?

Nem mondja, nehogy kétségbe vond a férfiasságát. Akár te, akár más. Ugyanis sokan gondolják ezt: „milyen” férfi az, aki picsogni akar? Hangsúlyozom, picsog, mert ha a nő lelkizik az teljesen normális, ők már csak ilyenek, de ha egy férfi szeretne kicsit kitárulkozni és bensőségesebb beszélgetést folytatni, az már rinyálásnak minősül. De miért? Miért olyan elfogadhatatlan, hogy a férfi is emberből van és mondok még valami meglepő tényt: van lelke?

Persze nem szokás az ilyet bevallani, már csak azért sem, mert gyakran fel sem tűnik az embernek. Pedig sok olyan esetet láttam már, ahol kőkeményen nyomták a zsarolást. Hol a nő, hol a férfi, hol pedig mindkettő és akkor mondani se kell, olyan is volt az a kapcsolat… vajon te sem veszed észre, hogy érzelmileg zsarolod a párodat, hogy kicsikard belőle a segítséget, a hűséget, a törődést vagy a tiszteletet? Vagy már olyan rutinos, hogy fel sem tűnik?

Megcsalta a férje. Elhagyta a partnere egy fiatalabbért és egyedül neveli a gyereket. A pasija nem bírja a kobráját a gatyában tartani. A legtöbb sztoriból, amit a neten olvashatunk, az derül ki, hogy mindig a pasi a ludas. Ő az a gaz galád disznó, aki a nő szívét atomjaira törte – mert nekik van szívük – és kizárólag ők tehetnek mindenről. Hát nem gyanús ez egy cseppet?

„Túl messzire mész, drágám”. Ejj, de sokszor kellett már mondanom ezt a barátnőimnek vagy ismerőseimnek. Mert a legtöbbjük bizony olyan dolgokat tettek meg annak érdekében, hogy meghódítsanak valakit vagy éppen megtartsák a kedvesüket, hogy az arcom lángra kap. Helyettük is. Bár némelyikükben van szégyenérzet. Csakhogy egy valami képes még azt is elhallgatatni, méghozzá a szerelem. De mégis meddig lehet elmenni érte?