pasi hiszti

Miért nincs még kész a kaja? Most ahhoz miért kellett hozzányúlnod? Hova raktad a tegnapi zoknimat? Mire költöttél már megint húszezret? Miért fárasztasz? Nem megmondtam, hogy ez lesz? Meddig akarsz még hisztizni? – hosszasan lehetne még sorolni még a jellegzetes pasi hiszti tüneteit, mert bizony ezek a csípős, gúnyos kérdések szokták megelőzni a gigavitákat, mikor előtör a pasiból a tűzokádó fenevad.

domina

Erik – hívjuk így – néhány éve még egy teljesen más férfi volt. Olyan, akiről a nők álmodnak. Udvarias, illemtudó, tisztességes és természetesen hűséges. Szerelemre és boldog párkapcsolatra vágyott, amiért hajlandó volt mindent megtenni. Tényleg igyekezett lehozni kedveseinek a csillagokat. Csakhogy sem a csillagok, sem Erik nem kellett igazán a nőknek.

pasi a haverokkal

Volt egyszer egy pasim. Imádni való volt, amikor kettesben voltunk, vagy esetleg a rokonokkal találkoztunk. Mindig illemtudó, kulturált, kedves, ugyanakkor talán kicsit halk szavú is volt. Mondjuk kettesben mindig jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Én megnéztem az ő akciófilmjeit, ő meg velem a „csajosabb” filmeket. De mikor a barátival találkoztunk, annyira kifordult magából, hogy rá sem lehetett ismerni, és nem a pia miatt, mert a legtöbbször józanul is egy paraszt lett belőle.

herceg

Régen még én is a hercegről álmodoztam. Engem is megfertőzött Jane Austen világa meg a sok-sok romantikus mese és ponyva, amelyek mind arról szólnak, hogy igen, létezik egy férfi, egy herceg, aki tökéletes és csak rám vár. Akivel boldogan fogunk élni, amíg meg nem halunk. Hinni kezdtem abban, hogy rám is vár egy ilyen férfi. Mentségemre szóljon, hogy fiatal voltam és bohó. Meg is lett az eredménye.

csak szex

Vagy lehet, hogy minden férfiba bele van kódolva, hogy először a szex legyen fontos, mert azután nem törik össze a szívük? A szex nem vágja át, nem hazudik neki, még csak be se csapja, hiszen egyszerűbb, mint az egyszeregy. Nem kellenek hozzá érzelmek és mély beszélgetések. A szex vulgáris, és ösztönből jövő: pont, mint általában a férfiak. Tudjátok, mindig tisztelet a kivételnek, de ilyenkor nem a kivételekről és a mintapéldányokról van szó.

Órákon át tartó lelkizős telefonok, borbárokban átbeszélgetett esték arról, hogy amikor a pasi azzal a hangsúllyal azt a mondatot mondta meg, hogy a látszat ellenére miért jelentette mégis az ellenkezőjét annak, aminek hangzott az a bizonyos dolog és ez mégis miért jó vagy rossz nekünk éppen – ez a női barátságok esszenciája dióhéjban. Életmentő, magányos estéket kitöltő vigasztaló csacsogások, egyúttal a semmi végeérhetetlen elemzése… Nem kellene vajon inkább férfi barátokat gyűjteni, az ő társaságukat keresni? Lehet, hogy jobban járunk!