Régen még én is a hercegről álmodoztam. Engem is megfertőzött Jane Austen világa meg a sok-sok romantikus mese és ponyva, amelyek mind arról szólnak, hogy igen, létezik egy férfi, egy herceg, aki tökéletes és csak rám vár. Akivel boldogan fogunk élni, amíg meg nem halunk. Hinni kezdtem abban, hogy rám is vár egy ilyen férfi. Mentségemre szóljon, hogy fiatal voltam és bohó. Meg is lett az eredménye.

 

 

herceg 01

Kép: pinterest.com

 

Talán épp ez volt a lényeg. Kihasználta, hogy fiatal vagyok. Mert jó a friss hús és mert azt gondolta tapasztalatlan és hiszékeny vagyok. Hogy nem fogom észrevenni, milyen is valójában. De az igazság az, hogy mindegy mennyi idős a szerelmes szív, ha szeretni akar, akkor úgysem látja a másik hibáit. Különben is, a legtöbb kapcsolat elején mindig túlidealizálva látjuk a kedvesünket.

 

De a szentségit! Ő tényleg olyan volt, mint egy herceg! Nemcsak úgyis nézett ki, de úgyis viselkedett. Udvarias volt, igazi úriember. Azokból pedig úgyis egyre kevesebb van. Már akkor is meglepett, hogy őt nem rögtön a szex érdekelte. Hogy vacsorázni hívott, moziba vitt, szerelmesen andalogtunk a Margit-szigeten. Semmit sem siettetet, mindig türelmes és megértő volt velem. A bókjait, szinte mintha olvasta volna a lányregények lapjairól. Na, minden tökéletes volt és kész. Az egész ember, a görög isten külsejével, meg a viselkedése, a lénye. Volt tartása, valóban olyan volt, mint egy nemes, aki nem csak nagylelkű, gáláns, hanem eszes és szellemes is. Hogy a retekbe ne éreztem volna, hogy megfogtam az Isten lábát?

 

herceg 02

 

Aztán, ahogy teltek a hónapok, kapcsolatunk közelibb és intimebbé vált, lassacskán megváltozott. Először csak néha ingerültem rám mordult. Gondolhatjátok, hogy milyen furcsa volt, hogy az addig kifinomult beszédű, jámbor ember rám förmed, hogy hagyjam már a szarságaimmal. Aztán hirtelen kapcsolt, mint aki rádöbbent, hogy kiesett a szerepéből is ismét herceg lett. Máskor megpusziltam és egyből letámadott, hogy miért nem tudom békén hagyni a picsába. Majd megint kapcsolt és elnézést kért, azt mondta ideges a munkája miatt. Megvan bocsátva, mindenkivel előfordult.

 

Csakhogy ez egyre többször fordult elő. Rám förmedt vagy dühösen kirohant a szobából, hogy nincs kedve a hülyeségeimhez. Utána mindig bocsánatot kért. Később jöttek a beszólásai: „Te ebbe a ruhába jössz? Úgy nézel ki, mint egy kurva. Mellettem így biztos nem jelensz meg.” Vagy pedig: „Kilógnak a hurkáid.”

 

Megismerkedett a barátaimmal. Előttük kifogástalanul viselkedett. Ahogy egy herceg. Mikor más alkalommal szóba hoztam őket, ki nem hagyhatta, hogy valami megjegyzést tegyen rájuk. „Nem vagyok kíváncsi a fogyatékos barátnőidre.” Persze az ő baráti szentek és sérthetetlenek voltak és valami becsmérlő megjegyzést tettem rájuk, akkor rettenetesen megharagudott. Mindjárt én lettem a bunkó és az előítéletes, holott ő volt az, mikor a barátaival volt. Olyankor teljesen másképp viselkedett. Közönséges és rosszmájú lett. A jelenlétemben nem egyszer flörtölt mással vagy minimum a bárpultos vagy a pincérnő melleit bámulta. Csak arra tudtam gondolni, hogy a férficsordaszellem hozza ki belőle. Találkoztam már ilyen jelenséggel, hogy férfiak egy társaságban meghülyülnek.

 

herceg 03

 

Minden egyre rosszabb lett. Sokszor parancsolgatott, valósággal cselédnek nézett. Ilyen tekintetben nagyon herceg volt, elvárta a maximális kiszolgálást. Ha meg nem volt kedvem eleget tenni a kéréseinek, megkaptam, hogy ennyire sem vagyok képes. Eleinte nemcsak a mindennapokban, de az ágyban is úgy bánt velem, mint egy porcelánbabával, mint aki tisztel, imád, megbecsül. Ez hamarosan teljesen szertefoszlott. Kezdtem úgy érezni, hogy talán mégsem a herceggel jöttem össze. Szép lassan megláttam a valódi arcát. De legfőképpen akkor, amikor összevesztünk azon, hogy viselkedik velem és mennyire megváltozott. Esküszöm, valósággal eltorzult az arca, ahogy kiabált velem, hogy ő biztos nem változott meg, és hogy rémeket látok. Utána azt kívántam, bár sose láttam volna meg. Hiszen akkor végleg minden elromlott. Képtelen volna kiverni a fejemből azt a képet. A varangyot. Ott volt a béka a herceg maszkja alatt. Undorító volt.

 

herceg 04

 

Megláttam a visszataszító lényét. Igaza volt, sosem változott meg. Valójában mindig is egy béka volt. Csak én láttam hercegnek. Mert annak akartam látni és mert ő is szeretett volna az lenni. Biztos vagyok abban, hogy tiszták voltak a szándékai. Nem az volt a célja, hogy szándékosan megtévesszem, hogy így csajozzon be, hogy hercegnek adja ki magát. Nem az a fajta volt. Hanem az, aki saját magát is becsapta. Aki tükörbenézett és nem látta a varangyot, csak a herceget, aki megleli az ő méltó hercegnőjét. Hiába csókoltam meg ezerszer, sosem lett belőle igazán herceg. Jól becsaptuk magunkat.

 

Ahogy ez tudatosult bennem, véget ért a varázs. A béka csak béka volt. Véget vetettem a kapcsolatnak. Nem azért, mert nem volt herceg, nem volt tökéletes. Hanem azért, mert nem is őt szerettem. Azt szerettem benne, akinek hittem, hogy ő a herceg. Ha még egy aranyos, kedves kis béka lett volna, akkor is mellette maradtam volna, hiszen nem minden béka olyan csúf. De neki a lelke, a személyisége rettentően taszító volt, valósággal megmérgezett. Szégyellem, hogy nem láttam a fától az erdőt, ugyanakkor bocsánatos bűn, hogy hinni akartam a valóra vált mesékben. Akkor megtanultam a leckét és nem azt, hogy hercegek nem léteznek, hanem azt, hogy vannak, akik csak hercegnek hiszik magukat, de valójában csak békák…

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Kedves vagyok és egyből azt hiszik, hogy szexet akarok!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!