Az utóbbi években igencsak megerősödött a női nem. Néha már nem is értem, milyen elnyomásról beszélünk, amikor elég szépen felhoztuk magunkat. Már régóta vannak női politikusok, cégvezetők, mindennapi alfanők, karrierista anyukák, alkalmi kapcsolatokat fenntartó kalandozó nők. Igen, erősek, tekintélyesek és önállóak lettük. Győzelem! Csak egy bökkenő van, illetve „mellékhatása” a robbanásszerű fejlődésünknek: menet közben sikeresen kasztráltuk a férfiakat. Legalábbis erről panaszkodtak…

 

ferfi kasztralas 01

 

Kép: Pixabay.com

 

Tulajdonképpen nagyon sok férfi teszi, mert egyre több szájából hallani, ahogy panaszosan sóhajtoznak, mert asszonyaik és egyáltalán a nők: megváltoztak. Nem mintha baj lenne, hogy nem tűrjük el a pofonokat, nincs már kedvünk ahhoz, hogy csak mossunk, főzzünk, takarítsunk, tüsténkedjünk és hogy a fél életünket a gyereknevelés töltse ki. Merthogy ezzel indítottam a beszélgetést, ez a baj? Hogy szeretnénk mi is érvényesülni? Vinni valamire az életben és nem csak családanyaként? Hogy sikeres üzletasszonyok vagy doktorok vagyunk? Hogy önállóan hozzuk meg a döntéseinket és nem csak bégetünk? Hogy már nekünk sem kell szégyellni, hogy szeretjük a szexet és mi is tarthatunk fenn alkalmi viszonyokat.

 

 ferfi kasztralas 05

 

Nem, állítólag nem ez a baj. Hanem az, hogy már nincs szükségünk a férfiakra. Hogy már nem függünk tőlük, mint korábban sem anyagi, sem szexuális, sem semmilyen más szinten.

 

Példának okáért a 33 éves Tamásnak az a baja, hogy már egyre kevéssé érzi magát férfinak a barátnője mellett. Már jó ideje érzi ezt. Őszintén bevallotta, hogy kezdetben zavarta, hogy a barátnője többet keres nála, de mivel a kedvese ezzel sosem hencegett, így képes volt legyűrni ezt a gondolatot, ami karcolta a büszkeségét. Csakhogy amikor már a barátnője hívja meg őt a moziban, meg az étteremben, az már kegyetlenül fáj neki. Akkor döbbent rá igazán, hogy baj van, amikor felmerült a kérdés, hogyha egyszer gyerekük lenne, akkor otthon maradna vele Tamás apaságin? Hiszen úgyis ő keres kevesebbet meg aztán Cintia, a barátnője karrierje nagyon jól megy, nem szállhat ki csak úgy…

 

A 35 éves Dani viszont főleg szexuális szinten kezdi azt érezni, hogy már nem férfi. Már jó ideje a felesége dönt arról, mikor legyenek együtt és sokszor kimondottam férfiasan viselkedik az ágyban. Nem hagyja, hogy Dani érvényesüljön. Úgy tűnik, a közhiedelemmel ellentétben nem minden férfi szereti, ha már nincs előjáték, romantika és mindig a nő irányít az ágyban. Ám attól sokkalt be a leginkább, mikor egyszer rajta kapta a nejét, hogy a kádban kényezteti magát. Ettől Dani úgy érezte, hogy már semmire sem jó, ha már az asszonyt sem tudja kielégíteni.

 

ferfi kasztralas 03

 

A 39 éves Mihály pedig így fogalmazott a dologgal kapcsolatban: „Szeretem a feleségemet és megértem az érzéseit. Fontos a karrier és hogy önállónak, szabadnak érezze magát kapcsolaton belül is. Hogy érezze, vannak lehetőségei. Soha nem is szabtam neki határokat. Nem azt akarom, velem nyitassa ki a befőttesüveget, hanem azt, hogy szüksége legyen rám, mint férfira. Hogy néha hagyja, hogy én fizessek, hogy ne mindent egyedül akarjon megoldani, hogy hozzám forduljon a gondjaival. Már tényleg csak arra vagyunk jó, hogy kielégítsük a testi szükségleteiket vagy már arra sem? Látom, mi megy a barátaimnál is. Van, ahol már a férj az aki, mos, főz meg takarít, aki a felesége ruháit vasalja. Valamelyik meg a gyereküket neveli, mert a feleség inkább dolgozik meg nem ér rá időben hazamenni. Szóval köszönjük, hogy kiheréltetek és papucsot csináltatok belőlünk!”

 

Itt már súroltuk azt a pontot, ahol elég lett volna egyetlen a szikra a háborúhoz. Merthogy ebből simán lehet az. Mert persze, mindenkit meglehet érteni, de attól még ugyanúgy dúlnak a férfiakban az ellenérzések a felborult sztereotípiákkal szemben, míg a nők képesek vérre menő csatát vívni azért, amit kivívtak. Kinek van igaza? A férfiaknak, akik félnek attól, hogy hímsovinizmussal vádoljuk meg őket, ha kimerik mondani, igenis majd belegebednek abba, hogy a nő keres többet vagy, hogy már nem látja el a tipikus női szerepeket, hogy napközben tisztességes házi asszony este meg egy rosszéletű ribanc az ágyban? Hogy nekik „illene” nevelni a gyereket, nem pedig a férfiaknak? Mivelhogy ezek mind már az ősidők óta a nők dolga és ez a „természetes”? Vagy a nőknek van igaza, akik unják a szerepeket? Igen, igaz, ma már tényleg sok nő tartja fontosabbnak a karrierjét, de ez igazán érthető, nem igaz? Nekünk is jól esik az elismerés, a siker és a tudat, hogy igen, a férfi fizetési nélkül is remekül meg vagyunk. Illetve, hogyha egy egyedülálló nőről beszélünk, nincs szüksége kapcsolatra, hanem már ő is meghódít valakit egy éjszakéra, hogy utána ugyanúgy dobja a pasit, ahogy azok tették eddig állandóan. Ez lenne hát a baj?

 

ferfi kasztralas 02

 

Már a történelemben… egyszóval mindig is voltak nők, akik birokra keltek a férfiakkal, mert többnek tartották magukat azoknál a szerepeknél, mint amiket szántak nekik. Csak manapság jutottunk el oda, hogy ezen megy a kattogás, mert most már látványosan többségben vannak azok a nők, akik kitörtek a megszokott társadalmi szerepből és ezzel együtt növekedett meg a papucspasik, meg az egyedülálló pacákok, illetve panaszkodó férfiak száma.

 

Kinek van hát igaza? Mindkettőnek vagy egyiknek sem. Itt is-ott is vannak igazságok. A megoldás egy középső út lehetne. A férfiaknak az elfogadást kellene gyakorolniuk, a nőknek pedig maximum a megértést. Hogy próbálják megérteni ők – akik már voltak ebben a helyzetben – hogy milyen fontos a férfinak, hogy időről-időre egy erős szexmackónak érezhesse magát, akire lehet támaszkodni, aki a kenyérkereső és egyben az úr az ágyban. Néha érdemes lehet nekik kedvezni, mint ahogy a pasik is fogadják el, hogy a nők akkor boldogok, ha hagyják őket érvényesülni. Minden csupán kompromisszum és megbeszélés kérdése, ugyanis ez minden leendő és meglévő kapcsolat alapja. De semmiképpen sem mondhat le egy nő az elért sikereiről és álmairól!

 

Valamit tenni kell, mert a pasik reszketnek, hogy kihaló félben vannak, hogy a nők átveszik a teljes uralmat… mit gondoltok hölgyek? Gyakoroljuk „kegyelmet”? Elvégre mi sem szeretnénk, ha már csak papucsból lehetne választani…

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Egy kivételes férfi üzenete: „Vannak még lovagok!”

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!