Mindenhonnan megtervezett ideálok ömlenek ránk. Milyen hatással vannak a média által közvetített minták, külalakunkkal szemben támasztott elvárásainkra?

Számomra cseppet sem meglepő kutatási eredményekkel, felmérésekkel találtam magam szembe az elmúlt hetek során. Már jó ideje figyelem, azokat a társadalmi tényezőket, amelyek befolyásolják a nők külsejükkel kapcsolatos elvárásait. Írásomban azt a tényezőt vizsgálom, amely kimondottan a 20. századvégi, illetve 21. század terméke: a mindenhol jelenlévő médiát.

Néhány, nem régen történt felmérésben nőket kérdeztek, mennyire elégedettek önmagukkal, s ha lehetne, min változtatnának.
A statisztikák alapján igen kevésre tehető azon hölgyek száma (20-35 éves korosztályról van szó), akik elégedettek önmagukkal. Szinte mindannyian változtatnának valamit önmagukon, s ez a korrekció elsősorban a külalakjukra vonatkozna.

Manapság az XS-es a trendi. Noha próbálkoznak a plus size modellek elérni azt, hogy az emberek fejében ne csak a vékonyság legyen a normális, még mindig ott tartunk, hogy soványnak lenni a leghőbb vágya a mai 21. századi fiatal nőknek, s kamaszoknak – igaz (talán) szerencsére belopódzott néhol az izmosság, sportosság is, mint cél.
Felmerült bennem több kérdés is azzal kapcsolatban, vajon miért elégedetlenek a nők az alakjukkal? Ez csupán női hiúság? Vagy több van a háttérben? S miért gondolja magát a legtöbb nő túlsúlyosnak, kövérnek (de legalábbis korrekcióra-szorulónak), ha a testsúlyuk-magasságuk aránya ezt nem támasztja alá?

A női ideálok az idők során folyamatosan átalakuláson mentek keresztül, noha időről-időre visszatértek korábban trendként kezelt elvárások is. Ami lényeges volt minden időszakban, az a nő kinézete, ápoltsága. Már a kezdetektől odafigyeltek a hölgyek, milyen a hajuk, az alakjuk, s a kor elvárásainak megfelelően látták el szerepeiket is. Ha a mai plasztikai műtétekkel szeretnénk régebbi korokból párhuzamot vonni, talán a fűző viselése lehetne az egyik leginkább hasonlatos a mai zsírleszívásos divathoz. Nincs tehát új a nap alatt? A nő sorsa mindig is az volt, hogy a vélt vagy valós szépségideált igyekezzen elérni?

Bizonyára sok energiájukba került a nőknek már évszázadokkal ezelőtt is, hogy jól nézzenek ki, ugyanakkor az evészavarok, illetve a testképzavarban szenvedők száma kimondottan a 20.-21. században indult erőteljes gyarapodásnak. Miért? A minták-keltette frusztrációk központi helyet foglalnak el az okok között.

Több ezer képi impulzus napjainkban.

A mozgókép térhódításával, valamint a fotográfia ugrásszerű fejlődésével, Hollywood bálványkultuszával, az internet robbanásával, az élet felgyorsulásával immár mindenki tapasztalhatja, mekkora mennyiségű képi impulzus ér bennünket nap, mint nap. Emellett gyakran nem is tudatosul bennünk, de elménkbe folyamatosan beleégetik a reklámok, a filmek, a magazinok, milyennek kellene lennünk, s ezt hogyan érhetjük el, ha éppenséggel nem rendelkezünk a kitalált ideál jellemzőivel.

Ki alkotta meg a mai női ideált? S talán még fontosabb kérdés, hogy miért éppen ilyennek alkotta meg?

Hollywood, az egyik legnagyobb üzenő-felület.

Hollywood sztárjai már a kezdetektől fogva hatást gyakoroltak az emberekre. Elég, ha megemlítjük Audrey Hepburn-t, Marilyn Monroe-t, vagy Grace Kelly-t. A titok abban rejlik, hogy a legtöbb nő szeretett volna hasonlítani imádott filmcsillagára, hiszen ők boldogok, szépek és sikeresek, afféle hősnők (mármint a filmvásznon), s izgatottan olvasta, nézegette azokat a képi anyagokat róluk, amelyekre aztán támaszkodhatott saját női attitűdjének átformálásakor, mindezt azért, hogy hasonlítson kedvencére. Hollywood természetesen mindent megtett, hogy sztárjairól minél több információ lásson napvilágot, hiszen ez az adott, általa forgalmazott film nézettségi adatait is megnövelhette. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindez a „példa-közvetítő” funkció mekkora felelősséget is jelent a filmipar fellegvárának. Az 1990-es évek óta a színésznők láthatóan egyre vékonyabbak Hollywood-ban. Az ’50-es évekhez képest pedig igencsak nagy kontraszt fedezhető fel.

                  alak1alak2

Az ideál változása: Marilyn Monroe és Gwyneth Paltrow

A sok agyon retusált címlap, a tökéletes vörös-szőnyeges felvonulások alkalmával igyekezzünk tudatosítani magunkban, hogy ahhoz, hogy az adott sztár tökéletesen jelenjen meg, egy egész csapat dolgozik keményen nap, mint nap. (Természetesen a színésznők ezen felül is sokat tesznek szépségükért általában.) Jó ötlet lehet valódi kinézetük felfedezésére, ha rá keresünk smink nélküli, hétköznapi megjelenésükre a neten. Ők is csak emberek, ha nincs a retus, ha éppen nem a fodrász, a stylist vagy a sminkes kezei közül kerülnek ki, bizony nekik is van szépséghibájuk. S ez így természetes és tökéletes!
Tökéletlenségüket támasztja az is alá, hogy a legtöbben folyamatosan súlyingadozással küzdenek, néhány hét forgatás-mentes időszak, nyaralás, esetleg új szerelem alatt bizony rájuk is felrakódnak a kilók, karöltve az apró gödröcskékkel (narancsbőr).

Manapság egy új irányzat jelent meg: a sportos vonalat vegyíti Hollywood a nőiesebb idomokéval, noha ennek az egészséges koncepciónak még jó ideig jelen kell lennie ahhoz, hogy érezhető legyen az ideálokban történő változás. Ezt a vonulatot képviseli többek között Megan Fox, Jennifer Lawrence, Scarlett Johansson, vagy Emma Stone.

Kézen fogva a divat - és szépségiparral, a filmcsillagokat bevonták a reklámiparba, így aztán kedvenc üdvöskéink többek között samponok, parfümök, diétás kapszulák arcaivá váltak. Oda-vissza profitorientált kapcsolat ez, hiszen ha kedvenc színésznőnk reklámozza a legújabb L’Oréal terméket, akkor nagyobb eséllyel vesszük meg azt, mintha Gizike a szomszédból pózolna a TV-ben, miközben márkás rúzst ken fel szenvedéllyel magára. Eközben minél többet látjuk a reklámokban az adott színésznőt, annál nagyobb eséllyel nézzük meg legújabb filmjét a mozikban. Miért? Mert a mozgókép, s a kép, felér ezer szóval, beleég a retinánkba, s elkezdünk aszerint vásárolni, cselekedni (s formálni saját szépségideálunkat?)

alak3

Agár-divat.

A divatipar, s a vele szorosan együtt működő sajtógépezet szintén elemi erővel hat a nők testképére. Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy agár-alkatú modelleket láthatunk felvonulni a divatbemutatókon. Nem én nevezem őket így, én csak napjaink egyik legnagyobb divattervezőjét idézem. Az ő megrögzöttsége abban áll, hogy csakis (már-már fiús testalkatú) sovány lányokat szeretne látni, felvonulni. Felmerült bennem a kérdés, vajon miért? Egyrészt kevesebb anyag kell egy oszlopszerű testre, mint egy XXL-es mérettel rendelkezőére, másrészt kevesebb utó-igazítást igényelnek a darabok. Harmadrészt, s most megint csak a divatipar egyik királyát idézem, rajtuk mutat leginkább úgy az adott darab, ahogyan a tervező azt megálmodta. Logikus érveknek tűnnek, de ha belegondolok, hogy tini lányok ezért koplalnak, cseppet sem szimpatikus ez az egoista, kényelmes szempontrendszer.

A divat kollekciók sikerességének mértéke rendkívüli mértékben függ a sajtó munkatársainak közvetítésétől. Minél több felületen jelennek meg az aktuális trendekről írások (értsd főként fizetett PR-cikk), annál inkább bekúszik a köztudatba az adott trend, vele együtt az agár testű modellek képe, míg nem az egyszeri ember lánya azt érzi, le kell fogynom, hogy rajtam is ilyen jól mutasson a legújabb tavaszi trend darabja. Legyünk óvatosak! A modellek munkája abból áll, hogy soványak legyenek, gyakran sanyargatják magukat, nem véletlenül derültek ki vattaevésről, hánytatásról és egyéb, egészségromboló trükkökről információk, amelyekkel a modellek karban tartják magukat. Igen gyakori, hogy kórosan alacsony BMI-vel rendelkeznek. Legfőbb az egészség, Hölgyeim! Plusz 5 kg-val is jól fog állni az a lazac színű blézer. Sőt!

alak4

A magazinok tovább erősíthetik a megfelelési kényszerünket.

Adott ezerféle helyről egy ránk erőltetett testideál, amelynek a legtöbben nem tudunk megfelelni (más kérdés, hogy nem is kell). Aztán a kezembe akad egy női magazin.

Lapozzunk bele, vagy olvassunk online egyet. Mit látunk? „Jön a nyár, most még van időd bikini-alakot varázsolni”. „Hogyan adjunk le 10 kilót 2 hét alatt?” „Hogyan tűntessük el a narancsbőrt?” stb. Ha eddig úgy éreztem, nincs problémám, egy női magazin átlapozgatása után biztosan úgy fogom érezni, hogy nagyon sok feladatot el kell végeznem, hiszen a körömlakkom nem trendi, hájas vagyok itt-ott, a krómkapszulát csak meg kell vennem, és ha nem próbálom ki a paleo étrendet, akkor egy emeletes marha vagyok. Természetesen a szétretusált képi anyagok csak tovább sulykolják belém, hogyan kellene kinézni.

A médiának tehát óriási szerepe van abban, mit tartunk normális és ideális külsőnek, s mit nem. Úgy érzem, mindenáron le akarnak valamit nyomni a torkomon, amiről még azt sem tudom eldönteni, miért elvárás egyáltalán. Mit érezhet egy kamasz, akinek eleve óriásinak tűnő gondjai vannak a testével? A kamaszok a legérzékenyebb időszakban kapnak óriási dózist ebből a megcsinált ideálból, rájuk még inkább hatnak a látott, olvasott tartalmak.

Ámbár – áttérve a felnőtt korú nőkre - még a legerősebb önértékeléssel és öntudatossággal rendelkező nők is meginoghatnak (s meg is inognak a felmérések alapján), s el kezdhetnek frusztrációt érezni külsejükkel kapcsolatban.

A média a nők önbizalmát, külalakkal kapcsolatos elvárásait erőteljesen befolyásolja, s ez a megfelelési vágy frusztrációhoz, később zavarokhoz vezethet. Milyen evészavarok, betegségek okozója lehet a kényszeres cselekedetek sora a soványság jegyében? A következő cikkből kiderül!

Képek forrása: Pinterest

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!