Döbbenetes volt. Álltam a buszmegállóban és hallgattam, ahogy a tinédzser kora elején járó gyerek úgy beszélt az anyjával, mint egy utolsó ronggyal. Az anya meg mit csinált? Csak hallgatta. Néha visszaszólt valamit, de a legkevésbé sem tűnt úgy, hogy szeretné megerősíteni szülői, anyai státuszát, jogait. Szerintem már nem is volt neki olyan… ráadásul nem először láttam ilyet. Ez lenne az új módi? A modern családmodell? A gyerek már úgy beszél a szüleivel, ahogy akar?

 

elkenyeztetett gyerek 01

 

Kép: Freepik.com

 

Nem tudom min vesztek össze vagy mi lehetett a gyerek baja, csak megütötte a fülemet, ahogy a fiú azt mondja, hogy „milyen szemét dolog ez” meg „miért kell vele bu***ni?” és hogy elege van az anyja fa**ságaiból. Tehát valamit nem engedett meg neki. Az anya meg néha oda se figyelt, csak hallgatta, hogy a gyereke mindenki előtt alázza, bár néha mintha kérte volna, hogy inkább otthon beszéljék meg, aztán már azt se. Jó, egyszer elhangzott a szájából a „Hogy beszélsz velem?” de az erő, amit belevitt az nagyjából lepkefing méretű volt, semmit se ért, egy csepp tekintély nem sugárzott belőle, álmatagabban nem is mondhatta volna. Egy-kétszer próbálta magát védeni, a szülőségről magyarázott, míg tízperces veszekedés után beadta a derekát és végül megengedett valamit a gyereknek a „jó, akkor csinálj, amit akarsz” mondattal és el is volt intézve a dolog.

 

elkenyeztetett gyerek 2

 

Nem először voltam szem- vagy fültanúja ilyen beszélgetésnek, sőt, ismerősök között is tapasztaltam már ilyet. A gyerek semmibe veszi a szüleit, valósággal lenézi őket. Volt olyan, aki meg is mondta, hogy „Attól még, hogy az anyám vagy, nincs jogod parancsolgatni, kinek képzeled magad?”. Azt hiszitek bárhol is elcsattant egy pofont vagy valaki felemelte a hangját a gyereken kívül? Volt-e bármi más következménye annak, hogy a gyerek nem csak ocsmányul beszélt, de engedetlen is volt? Hát nem!

Gyerekek, akik nem járnak haza a megadott időben, akik eltűnnek órákra és nem veszik fel a telefont, akik tini korukban többet alszanak a barátoknál, semmint otthon. Akiket nem lehet megkérni semmire, mert olyan lusták, hogy a géptől, a tévétől vagy a telefontól nem bírnak megválni. Akik következmény nélkül terrorizálják a testvéreiket. Akik hisztiznek, jelenetet rendeznek ha kell, és mindig elérik a céljukat.

 

elkenyeztetett gyerek 4

 

Anyukák és apukák, akik azt mondják, hogy „nem baj, majd kinövi” meg hogy „éppen lázadókorszaka van” meg „hadd legyen gyerekkora”. Magyarázatokkal állnak elő, miért legyen a gyerek, lusta, bunkó, elkényeztetett, tiszteletlen. Azzal jönnek, hogy az ő szüleik is szigorúak voltak, nem jutott elég idő magukra, és hogy az ő gyerekükkel miért legyenek ilyenek?

 

Hát… sok olyan embert ismerek, akik jó pár pofont benyaltak gyerekkorukban, ha tiszteletlenül viselkedtek a szüleikkel, engedetlenek voltak vagy idősebb korukban nem vették ki a részüket a házkörüli teendőkből és egésznek henyéltek. Vagy minimum szobafogságot, zsebpénz megvonást vagy másféle büntetést kaptak, akár azt, hogy iskola után be kellett segíteniük a boltban, ha saját vállalkozásuk volt. Egyszóval, volt valamilyen következmény. Azt kell mondjam, nem lettek rossz emberek… inkább kimondottan büszkék arra, hogy annak ellenére, hogy sokszor szigorúak voltak velük, mégis rendes emberek lettek és hogy valójában sok mindent megtanultak az erős szülői befolyás alatt.

 

Félreértés ne essék, nem vagyok az erőszak híve, a büdös életbe nem mondanám, hogy a gyereket verni kell. De azért valamiféleképpen csak fel kellene hívni a figyelmét rá, ha már tényleg istenesen messzire ment, hogy halihó, nem vagyok a haverod. Számtalan módon lehet a gyerekkel éreztetni azt, hogy a tetteinek súlya van.

 

elkenyeztetett gyerek 3

 

gracenglamour.com

 

 

Ez nem csak a szülő érdeke lenne, hogy védje a tekintélyét, hogy az a gyerek igenis megbecsülje és fogadjon szót neki. Ezzel nem a szülő lelki világának kell kedvezni, hogy az van, amit ő akar. Hanem pont, hogy a gyerek érdekében nem ártana megtartani a tekintélyét. Hiszen ha úgy nő fel, hogy a saját szüleivel szemben azt hiszi, mindent megtehet, mi lesz később? Így fog beszélni a főnökével? Simán ki is rúgják. Így fog beszélni a partnerével? Magányos egy ember lesz. Az élet egyszerűen kifogja dobni magából, míg nem rá nem talál a hasonló arcokra és akkor szoktak tipikusan „rossz útra” térni és lesz a gyerekből torz lélek vagy bűnöző.

Nem lenne jobb, ha nem felnőtt korában döbbenne rá, hogy nem ő a világközepe és sajnos nem tehet meg akármit, mert annak következményei lehetnek? Amíg anyuval és apuval él – akik ebben a szellemben nevelték, talán még el is tartják harminc éves korában is – de ha egyszer ők nem lesznek, mihez kezd? Meg ha eleve a szülei nyakán él, rendesen életképtelen lesz. Vagy jobb ha, lelép 18 évesen majd jön a telefon, hogy el kellene menni érte és kiváltani a sittről, mert egy rosszéletű felnőtt lett?

 

Sokan attól félnek, ha gyerekként túl szigorúak a gyerekkel, sérülni fog és minimum felnőtt korában a szülei ellen fordul. Nem kell vele túlontúl szigorúnak lenni, de hogy érdemes bevállalni némi kockázatot és erős kézzel fogni a gyereket, az egyszer biztos. Így nagyobb eséllyel tanulják meg azt, mit jelent a felelősség és a tisztelet. Egy olyan gyerek, akiről szinte teljesen levették a kezüket a szülők vagy totálisan elkényeztették (mert jaj szegény egyke, mert miért ne, mert hadd legyen meg mindene) mit fog megtanulni? Hogyan legyen önző másokkal? Hogyan érje el, hogy mindig az legyen, amit szeretne? Hogyan nyomjon el másokat?

 

elkenyeztetett gyerek 5

 

Oké, teremtsünk varázslatos gyerekkort a gyereknek, de ne csak arról szóljon, hogy minden hawaii-dizsi, hanem tanítsunk neki értékeket is. Amiket mi is tanultunk, még ha pofonok vagy erőskéz nyomán tanultuk. A szülők feladata valahol embert nevelni a gyerekeinkből és igen, nagyban olyanokká válnak, amilyennek a szüleit látja vagy amit megtapasztal vagyis tudja, hogy mit tehet meg.

 

Sosincs késő visszaszerezni az elvesztett tekintélyt. Mindenki számára fájdalmas és nehézkes lesz, de kellő kitartással és türelemmel sikerülni fog. Akármilyen nehéz eset is a gyerek, vagy akármennyi is imádja a szülő a gyerekét, ne hagyja, hogy a fejére nőjön és azt tegyen (vele), amit akar. Ezt kívánja meg mindenki érdeke. Ha a szülőnek fontos a gyereke és tényleg szereti, akkor azzal hálálja meg magát, hogy igenis neveli, nem pedig agyon kényezteti azt a gyereket. Álljanak szépen sarkukra a szülők!

 

 

 Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Hogyan mutasd be új párodat a gyereknek válás után?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!