A sors mindenki elé nap mint nap új akadályokat állít, néha kisebbet, néha nagyobbat. Akadnak azonban olyan időszakok, amikor úgy érzed, elérted a mély pontot, és ennél rosszabb már nem lehet. Aztán mégis.

pech1

Forrás: http://playbuzz.com/

Az elmúlt egy hónapom során úgy éreztem, megátkoztak. Először a mosógépem ment tönre, aztán a számítógépem, most pedig a hűtőszekrényem. És ezek „csak” az elektronikai dolgok a sorban. A munkámat gépem végzem, így ha az nincs, akkor munkám sincs, tehát pénzem sincs. A mosógép probléma mondjuk hamar megoldódott, de éppenséggel az volt a legkisebb baj, azt másként is meg lehet oldani. A hűtőszekrény viszont totál betett. Nagyon örülök a jó időnek, de most éppenséggel jobb lett volna, ha egy pár napig 0-5 fok között mozog a hőmérséklet, hogy legalább kaját ne kelljen kidobnom, ha már a hűtőmet igen. Kijött ugyanis a szerelő, megállapította, hogy nem alkatrész probléma, hanem konkrétan az elektronikája ment tönkre, a szerkezet kis „agya”, amit horribilis összeg megcsináltatni, meg sok idő is. Összességében tehát az elmúlt időszakban egy nyugodt napom sem volt, de tudod mit? Még itt vagyok. 

Persze, amikor tegnap este bejelentette a szerelő, hogy mennyiért is tudja megcsinálni a hűtőt, akkor hatalmába kerített egy sírógörcs, de ellenálltam. A kissé elcsépelt, ám számomra sokat jelentő mottóm ehhez kapcsolódóan pont ide illik: ami nem öl meg, az megerősít. Egy biztos pont sem volt az életemben mostanság, ugyanis a magánéletem romokban volt, a munkahelyemen is rengeteg stresszhelyzettel kellett szembenéznem. Nem szeretem a változásokat, de most már ahhoz kezdek hozzászokni, hogy minden reggel úgy kelek fel, fogalmam sincs mire számítsak aznap. Körülbelül 1 éve ilyenkor iszonyatos monotonitás uralta az életemet, engem, így ez a lassan másfél hónapja tartó pech-széria hatalmas megpróbáltatások elé állít. 

 

pech2

Forrás: http://www.wellnessisfreedom.com/

Nagyon szétszórtnak érzem magam, de nagy segítséget nyújthat egy ilyen időszakban, ha egy pillanatra megállunk, és higgadtan átgondoljuk az egész helyzetet. Azt hiszem, a legfontosabb ilyenkor, hogy objektíven tudjunk döntéseket hozni. Ha igyekszünk erre fókuszálni, akkor meg is nyugszunk, ugyanis lecsillapítjuk érzéseinket, hogy a natúr logika kerülhessen előtérbe. Ez egy rendkívül hasznos módszer, mellyel az ilyen zűrzavaros időszakokat is ép elmével át tudjuk vészelni. Ezt a begyakorolt koncentrált gondolkodásmódot pedig átvihetjük az élet bármely más területére, akár a vásárlásra is. Ha egy boltba betérve le tudjuk csillapítani érzéseinket, meg fogunk lepődni, mennyit tudunk majd spórolni. Lehet, hogy a szemünknek, a szívünknek vagy éppen a hasunknak megtetszik valami, de egyáltalán nem biztos, hogy az valóban a hasznunkra válhat. Ezen hirtelen fellángoló vágyainkat félretéve mérlegeljük, hogy tényleg kell-e nekünk az a ruhadarab, az az édesség, vagy bármi, ami felkeltette érdeklődésünket. Mennyire fontos az életbenmaradáshoz? Mert ugyebár ki tudja, még annyi minden van otthon, ami egyik pillanatról a másikra tönkremehet, viszont tényleg szükség lenne rá az alap életszínvonal fenntartásához.

pech3

Forrás: www.mykotex.com

 Az, hogy nem kerültem diliházba (eddig) ilyen kesze-kusza hetek után az annak is betudható, hogy próbáltam úgy felfogni: ez egy teszt. Ez egy vizsga, amit teljesítenem kell, amitől csak erősebb leszek, fejlődök, és tanulok. Úgy gondolom, nem értékeltem igazán azt, amim van, aminek egy része csak úgy az ölembe pottyant, és kizárólag ezek a kínkeserves napok tudtak ráébreszteni minderre. Azt hiszem az emberek többségével karöltve csak akkor jövünk rá bizonyos tárgyak, személyek értékére, amikor hirtelen megérezzük a hiányukat. Megszokjuk, hogy rendelkezésünkre állnak, amikor éppen kellenek, és pontosan ez az, amin változtatnunk kell. Talán nem fogom megölelgetni az új hűtőszekrényt minden egyes alkalommal, amikor kiveszek belőle valamit, de azért sokkal jobban fogok rá vigyázni. Persze ezt a fajta megbecsülést, hálát főleg a család, a barátok és a kollégák felé kell kinyilvánítanunk, mert sosem tudhatjuk, meddig tudhatjuk még őket köreinkben. Talán nem is nevezném magam szerencsétlennek az elmúlt hetek után, hiszen javarészt „csak” tárgyak hiányát kellett megtapasztalnom, nem a szeretteimét.   

 

 

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!