40 éves lettem… na és?  Azt kell, hogy mondjam nem bántam meg és nem is lettem tőle depressziós. Rendszeresen sportolok, de ha még sincsen rá időm, akkor sem pánikolok. Nem elég feszes a popsim vagy nem elég vékony a testem a tinédzserek mellett? Lehetséges. Na és?

 

Kép: pexels.com

 

Finom gyümölcs a körte is, a lógós füge is…

Ma elég humoros és vicces napon van, szóval senkit sem szeretnék elriasztani a rossz vicceimmel, de boldog vagyok. Sok embert nagy szomorúsággal tölt el az a gondolat, hogy évről évre bizony egyel több gyertya ég el a tortán, már aki kap, engem viszont ez a tény sohasem foglalkoztatott igazán.

Talán mert már nagyon rég nem is volt születésnapi tortám? Mindig úgy gondoltam és ezt folyamatosan hangoztatom is, hogy annyi idős vagyok, amennyinek érzem magam, és kész.

Jól érzem magam a bőrömben? Igen. Teljesen felesleges azon sopánkodni miden évben, hogy már megint egy évvel idősebb lettem. Ez az élet. Ez történik mindenkivel nem? Inkább az életet kell élvezni a szeretet a barátokat, a családomat és esetleg az álmaimat valóra váltani.

Mindenki életében eljön az a nap, amikor rájön, hogy túl öreg és fáradt ahhoz, hogy az értelmetlen problémákkal foglalkozzon – állítom, ez a pillanat a legfelszabadítóbb érzés a világon!

Az élet túl rövid és túl sok időt töltöttem felesleges dolgokkal, úgyhogy átgondoltam így 40 felett, mint nem tartok már fontosnak és leszámolok velük mostantól örökre.

Kép: pexels.com

1. Diéta illetve fogyókúra

Nem elegem volt. Azt még megértem és amúgy is egészségesen táplálkozom, hogy figyeljünk oda mit mikor eszünk és hol vásárolunk, stb. Viszont mostantól nem mondok le arról, amit megkívánok, legyen az egy csoki egy rakott krumpli vagy bármi mást.

2. Hazugságok

Mérföldekről kiszagolom. Régebben vettem a fáradtságot és mindent meghallgattam és még úgy is tettem, mintha mindent elhinnék. Nagyon durva nem? Még mindig nem értem miért is talán empátiából vagy kedvességből? Mindegy is mostantól nem vesztegetem az időmet a hazug emberekre. Teljesen felesleges és teljesen leszívják az energiámat.

3. Telefonos ügynökök illetve zaklatók

Még évekkel ezelőtt is kényelmetlenül éreztem magam, ha egy telefonos ügynök felhívott és azt sem tudtam, hogy vagy mit mondjak, neki hisz meg sem kérdezi, hogy zavar-e egyáltalán…  Most, már ha nincs, hívószám fel sem veszem, ha pedig mégis valahogyan megtalálnak, azonnal kulturáltan közlöm, hogy sajnos éppen munkában vagyok és nem tudok most beszélni, így  nem pazarlom egyikünk idejét sem energiáját tovább.

Kép: pexels.com

 4. Egy lenni a tömegből hová tűntek az egyéniségek?

Fel sem tudnám sorolni mennyi energiám veszett kárba azzal, hogy mindenkinek megfeleljek és beálljak a sorba. Nem akartam, hogy bántsanak, azért mert én más vagyok. Ez mekkora nagy hülyeség volt. Ez vagyok én. Nem szerethet mindenki? Nem vagyunk egyformák. Miért ne lehetne saját véleményem vagy gondolatom? Kilógok a sorból? Istenem, akkor kilógok.

5. Mindig meg kell indokolnom mit mért, csinálok.

Nos, erre azt tudom mondani, hogy nem vagyok már gyerek. Addig, amíg én megdolgozom mindenért és küzdők a sikerekért úgy gondolom, másra nem tartozik. 40 évesen azt hiszem, pont eléget láttam és tapasztaltam az életben ahhoz, hogy ezt nyíltan ki merjem mondani.

Ha valakinek nem tetszik? Az sajnos már nem az én problémám. Úgy gondolom, előbb mindenki a saját háza tájékán tegyen rendet.

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

 

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!