A jó szex és a boldog szerelem nem mindig jár kéz a kézben egymással. Laura története vallomás egy nőtől, aki 29 évesen, elvált asszonyként nézett szembe a szüzesség bélyegével…

Kép: pexels.com

A szüzesség ajándék annak, akit…

Vallásos családba születtem, anyámék gyerekkoromtól fogva járattak hittanra, templomba, cserkész-táborba. Én ugyan nem voltam igazándiból hívő, de ez volt az a közösség, ahol a leginkább otthon éreztem magamat: közös kirándulások, bulik, élénk társasági élet. Berci atya, a közösségünk papja szépen beszélt az igaz szerelemről, és arról, hogy a szüzesség olyan érték, amit csak a számunkra legfontosabb lelki társsal oszthatunk meg.

Persze, mint minden tinicsajnak, nekem is voltak pasijaim: volt aki a templomból, volt aki máshonnan. Randiztam több sráccal is, de igazán hosszú kapcsolatom nem volt ebben az időszakban.

Már főiskolás voltam, de az ifjúsági csapatommal még mindig tartottam a kapcsolatot: tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy megismertem Zolit. Érzékeny, udvarias, megértő pasi volt, remek humorérzékkel, szinte azonnal egy hullámhosszra kerültünk. Imádtam a mosolyát, a figyelmességét és a poénjait, folyton meg tudott nevettetni és az összes problémámat meg tudtam vele beszélni. Talán mondanom sem kell, pillanatok alatt beleszerettem Zoliba, és ez az érzés idővel csak jobban elmélyült.

Kép: pexels.com

A korábbi élményeimnek köszönhetően már tudtam, hogy a pasik általában a harmadik randi után már vízszintesebb alapokra helyeznék a kapcsolatot, és ezért el is határoztam, hogy Zolinak nem fogok nemet mondani: ő számomra az igazi, úgy szeretem, ahogy van, vele fogom elveszíteni a szüzességemet. Már három hónapja jártunk együtt, amikor még mindig nem történt közöttünk semmi: Zoli végül közölte, hogy szeretne az esküvőig várni. Megdöbbentem, de nem volt ellenemre a dolog, hiszen évekig erre vágytam magam is. Hamarosan úgyis összeházasodunk, mit számít még egy-két év?

Kudarcba fulladt nászéjszaka

Már második éve jártunk, amikor Zoli megkérte a kezemet. Boldogan mondtam igent: szerelmes voltam belé. Akkor még nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a ténynek, hogy Zoli soha nem közeledett hozzám szexuálisan: azt hiszem, teljesen aszexuális volt. Úgy voltam vele, hogy majd a nászéjszakán minden megváltozik, végre lehull a lepel és testileg is összeforrunk. Hiszen szeretjük egymást.

Mire eljött a nászéjszaka, már valahogy nem is vágytam az egészre. Persze bevetettem az ilyenkor szokásos női praktikákat: szexi fehérnemű, gyertyafény, masszázsolaj, és emlékszem, így vártam az ágyban Zolit. Egyszerűen fogalmam sem volt, mit kéne csinálnom: vetkőzzek le, és várjam, hogy majd ő lép? Zavarban voltam, de Zoli még kevésbé tudta, mit csináljon. Amolyan kötelességszerű volt az egész: gépiesen csókolgatott, simogatott, én pedig próbáltam finoman irányítani, mit hogyan csináljon. Figyelt rám, de semmilyen tapasztalata nem volt. Mikor végre sikerült életet lehelni férfiasságába, szinte azonnal lekonyult, én pedig nem tudtam eléggé ellazulni ahhoz, hogy belém hatolhasson. Szüzen tértünk nyugovóra a nászéjszakánkon: azt hiszem, mindketten csalódottak voltunk, de nem hittük, hogy megoldhatatlan problémáról volna szó.

Később aztán újra és újra próbálkoztunk, különféle trükkök és praktikák bevetésével, de a várt eredmény valahogy mindig elmaradt: Zoli ráadásul a korai magömlés problémájával is küzdött. Tudtam, hogy valami velem sem stimmel: túl szűknek éreztem magam. Ma már persze tudom, hogy egyszerűen csak a szexuális izgalom teljes hiánya okozta a problémát: több tucat elvetélt próbálkozás után viszont úgy éreztem, selejt vagyok, élnem sem érdemes.

Kép: pixabay,com

Korai magömlés + vaginizmus + szüzesség = kudarc

Többször próbáltunk beszélni a dologról Zolival, a házasságunk utolsó évében már szexológushoz is jártunk. Az orvos elmondta, hogy a korai magömlés és a(z átmeneti) vaginizmus problémája viszonylag gyakori, az viszont ritka, hogy egy pár mindkét tagja küzd valamilyen szexuális zavarral, és ráadásul mindketten teljesen tapasztalatlanok a szex terén. Mit lehet ilyenkor tenni? Egyre frusztráltabban és elkeseredettebben próbálkoztunk, hibáztattuk magunkat és egymást… aztán már csak ültünk és néztünk egymás szemébe, nem tudván, mit lehet ilyen helyzetben tenni.

Mindketten sírtunk, amikor aláírtuk a válási papírokat: Zoli volt a legfontosabb ember az életemben, a legjobb barátom, az első szerelmem. Ő is hasonlóképpen érzett irántam. Hét évig voltunk együtt, közös volt az otthonunk, az emlékeink, a barátaink… mélyponton voltam, de tudtam, hogy muszáj tovább lépnem.

Kép: pixabay,com

Ennyi az egész?! Ez tette tönkre a házasságomat?

Elhatároztam, hogy muszáj mielőbb elveszíteni a szüzességemet. Úgy éreztem, szeretni még nem tudnék, de a szex-dolgot egyszer és mindenkorra meg akartam oldani az életemben.

A barátnőimnek köszönhetően megismerkedtem Gáborral, aki egyszerűen csak átjött egy üveg pezsgővel, megmutatta a tetkóit és tulajdonképpen észre se vettem, hogy lekerült rólunk minden ruha. Nem éreztem úgy, hogy meg kellene felelnem a srácnak: úgy voltam vele, ha már az első randin bepróbálkozik, nyilván semmi komolyat nem akar tőlem, tehát nem baj, ha nem jön össze a dolog. A pezsgő a fejembe szállt, de nem mondtam el neki a titkomat. Melyik pasi örülne annak, ha tudná, hogy a mellette fekvő, 29 éves elvált nő valójában szűz? Szinte észre se vettem, amikor belém hatolt. Egy pillanat volt az egész. Nem fájt, nem volt kellemetlen… ugyanakkor olyan rövid ideig tartott az egész, hogy időm sem volt az orgazmusra. Ez lenne az egész? Ez az a híres szex? Ilyen egyszerű? Pár percig tart csak az egész? És egy ilyen “jelentéktelen” apróság miatt ment tönkre a házasságom, emiatt a dolog miatt veszítettem el azt az embert, aki a legfontosabb volt számomra?

Megdöbbentem. Gáborral soha nem fordult komolyabbra a kapcsolat, az incidens után párszor összefutottunk még a barátaink társaságában, de udvarias, kissé vontatott csevejnél sosem jutottunk tovább. Nem árultam el neki azt sem, hogy igazából ő volt számomra az első… Három év telt el azóta, és én közben több férfival is lefeküdtem már. Rájöttem, hogy a szex csodálatos tud lenni, ugyanakkor viszont azt is be kellett látnom, hogy a szerelem és a vonzalom dinamikája nem mindig jár kéz a kézben egymással. Van, akit szeretsz és a legjobb barátod, de a szex-faktor hiányzik… és van, akit kívánsz és akarsz, de lelkileg képtelen vagy egy hullámhosszra kerülni vele.

Az ideális persze az, amikor a két dolog kéz a kézben jár egymással... vajon létezik ilyen? Remény még van bennem. 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!