A szeretet éltető erő, amelyből nap mint nap töltekezünk és amit önzetlenül adunk. Ám előfordul, hogy valaki nehezen fogadja be ezt az érzést és szűken méri a kinyilvánítását is. Van, akinek nem hiányzik a szeretet?

Miért nem mutatjuk ki az érzéseinket?

Kimutatni azt amit érzünk, sokak szerint gyengeségnek számít. Félnek, hogy emiatt kihasználnák őket, vagy felhasználják ellenük az érzéseiket. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni egymással - mondjuk. De a tizen-huszonéves fiatalok társaságát sem kell félteni.

Felnőttként, érett nőként ugyanez a félelem megvan, ám itt még a rossz tapasztalatok is nyomják az ember szívét.

Nem szabad gyengének látszani, mert kemény az élet, nekünk is azzá kell válnunk.

Az anyáknak megvan a napi szeretet adagjuk, amit a gyermekeiktől kapnak és nekik adnak. De vajon másokkal miért nem ilyen nyitottak?

Fiatal felnőttek

Miért zárkóznak el a szülői szeretettől? Mert folyton bizonyítani akarnak. „Meg tudom csinálni nélküled is.” Eltávolodnak a szüleiktől, ám időről-időre visszatérnek egy bíztató ölelésre, vagy egy jó beszélgetésre.

Társaságban nagyon megválogatják, hogy kifelé mit mutatnak, nehogy kinevessék őket érzelgősségük miatt. Nem menő szentimentálisnak lenni, vagy kinyilvánítani a barátok iránti szeretetet. Persze sok dologban számíthatnak egymásra a baráti társaság tagjai, de hogy kisírhatja-e az ember a bánatát közülük valaki vállán… elég valószínűtlen.

Törtető üzletasszonyok és az érzelmek

Kiskosztüm, aktatáska, szigorú tekintet. Gyors léptek, határozottság. El tudod képzelni, hogy őt is átöleli valaki, ha hazaér? Hogy mosolyog és visszaölel?

A munkában szinte követelmény, hogy érzelmek nélkül legyen képes tárgyalni, üzletet kötni az ember. Hiszen aki láthatóan szeretetteljes, együttérző, az könnyen irányítható és befolyásolható egy tárgyalás során. Ettől megóvhatják magukat az üzletasszonyok, ha a munkában érzelemmentesek, ám otthon szabadjára engedhetik, ami a szívükben van.

Az a szigorú tanárnő

Akinek az előadásán vigyázzban ülnek a hallgatók, vizsgáira pedig remegő lábbal lépnek be. Biztosan soha nem mosolyog, a férje csak könyörtelen zsoldos lehet.

Pedig egyszerűen csak szereti a fegyelmet és azt tartja helyesnek, ha megadják neki a tiszteletet a diákok. Szigorú, mert igazi tudást akar átadni és viszont hallani.

Otthon valószínűleg ő is fáradtan teszi le a cipőjét, megfőzi a vacsorát a családjának, átöleli a gyerekeit és mindenkihez van egy kedves szava. Igen, őt is szeretik és ő is szeret, de külön választja a munkát és az érzelmeket.

Anyák

Az édesanyák többségének életében központi szerep jut a gyermeknek, olyannyira, hogy másokkal szemben zárkózottabbak lesznek, nehezebben építenek fel új kapcsolatokat. Nehéz nyitottnak maradni, ha az ember minden gondolata a csemetéje körül forog. Megváltozik az érdeklődési kör, már pár hónap elteltével is furcsa divatról, koncertekről beszélgetni a barátnőkkel.

Pedig babázáson túl is van élet, amit nem szabad elengedni!

A folytonos rohanásban, szervezésben megfáradt nőknek ajándék egy ölelés a férjtől, egy kedves mosoly a boltban a pénztárostól. Sokszor nincs már ereje kimutatni egy anyának, hogy vágyik a szeretetre, törődésre, de az igény mindenkiben ott van.

Mi kell a nőknek?

Mindegy, hogy keménynek és kíméletlennek látszanak, vagy tompának és fáradtnak. Mindenki vágyik a szeretetre és arra, hogy ő is bátran kimutathassa, amit érez.

Ehhez önbizalom kell, hogy elfogadja magát egy nő. Hogy tisztában legyen vele, hogy szerethető és nem azért sebzik meg, mert viszont szeret.

Az érzelmek kimutatása bátorságról tanúskodik, tehát nem gyengeség. Félelem nélkül át mered adni, amit érzel? Próbálj meg játszmák nélkül élni, ne arra gondolj, hogy mi lesz a következménye annak, ha elfogadod a szeretetet. Adj bátran és meglátod, egyre többet kapsz majd Te is!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!