Nem véletlen, hiszen soha eddig el nem ért magasságokat verdes a boldogtalanság, a kilátástalanság és a reményvesztettség. Mindenki az okát keresi és mástól várják a megoldást minden esetben. Így viszont továbbra is fennáll a tragikus állapot egészen addig, amíg önálló megoldások nem születnek.

 

 

Kép: maxpixel.freegreatpicture.com

 

Elkényelmesedett a társadalom és a belső értékeket is külső forrásokból kívánják megszerezni. Sajnos ez lehetetlen, ami folyamatos boldogtalansághoz és állandósult depresszióhoz vezet. Nem is kell keresni ezeket az embereket, hiszen mindenhol ott vannak. Már az számít a nem normálisnak, aki nem tartozik ebbe a kategóriába. Aki mosolyog és elmondhatja magáról őszintén, hogy rendben van az élete. Aki nem panaszkodik és mindent mindig megtesz azért, hogy rendben menjenek a dolgai. Aki építi magát és egy problémát is lehetőségként kezel.

 

A többség, ha éppen nem azt mondja, hogy ilyen ember nem létezik, akkor azonnal előhuzakodnak azzal, hogy biztosan valami baja van egy ilyen embernek, hiszen ez kicsit sem nevezhető normális viselkedésnek. A mondat kijelentője minden esetben csak azt az érzelmet árasztja ki magából ilyenkor, ami saját sanyarúságát tükrözi, ráadásul minden kijelentésében saját szerencsétlen helyzetének a megoldása is ott van. De ezt már nem képes felfedezni. Milyen igaz, hogy az igazságot könnyebb felismerni, mint elismerni. Az már nem megy neki.

 

Persze bökdösi az oldalát a későbbiekben, hogy mi az, amit másképpen csinál egy ilyen ember és az internetet kezdi el lázasan bújni. Régen erre sem volt szükség, elég volt csak egy pillanatra is magunkba nézni és ott volt a megoldás is. Most már ilyen nincsen, az emberek is csak olyanokká váltak, mint a felhúzós játék. Egy ideig pörög és megy előre, de ereje fogytán már csak a lejtő lendülete viszi tovább, majd élettelenül hull a porba, értéktelenül.

 

Kép: flickr.com

 

Ezek az emberek tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mi hiányzik az életükből, éppen ezért keresik a boldogságot. Mindig a külvilágból várják, hogy megérkezzen a csoda, a tenni akarás már ismeretlen fogalommá vált számukra. Amint látnak egy frappáns című írást a neten, azonnal ráklikkelnek, mondván ott fogják megkapni azokat a válaszokat, ami majd kihúzza őket a gödörből. Ezzel viszont nem tisztelik önmagukat és saját tetteikért sem vállalják a felelősséget. Ennek hiányában hogyan keresheti bárki is a boldogságot?

 

Alapvető fogalmi zavar állt elő az elmékben, ugyanis a legtöbb ember anyagi javakban méri a boldogságot. A legtöbb lottónyertes például soha életében nem lesz boldog, jó eséllyel hamar feléli nyereményét és kábítószerfüggő, alkoholista vagy öngyilkos lesz. Ahogyan az angol Michael Caroll is beszámolt életéről, miszerint 3,4 millió forintnyi font ütötte a markát, aki egyébként szemétszállítóként dolgozott. Azonnal nagylábon kezdett el élni, kokainfüggővé vált, börtönviselt lett a túlzott balhés party élményei után és az összes pénzét elszórta úgy, hogy tetemes adóssága is lett, amit a mai napig törleszt. Jelenleg szobafestőként dolgozik 6 fontos órabérért. Vajon mit gondolt ő a boldogságról?

 

Vagy mondhatnánk az Amerikai Billie Bob Harrelt, aki ugyancsak nagy népszerűségnek örvend a kategóriában. Ő 7 milliárd forintnyi dollárt vihetett haza. Gondolkodás nélkül azonnal elkezdett jótékonykodni. Luxusházak és luxusautók a családtagoknak, a barátoknak, majd a régi ismerősök is megjelentek egy kis kölcsönért. 2 év alatt elköltötte az összes pénzét, szintén hatalmas adóssággal megfejelve. Felesége is elhagyta, majd egy cetli mellett találták meg, miután fejbe lőtte magát, amire csak ennyi volt írva: "A legrosszabb, ami valaha is történt velem az volt, hogy nyertem a lottón."

 

Kép: pixabay.com

 

De hogy egy fiatal szépség esetét is megemlítsük, aki a boldogságot kereste, az az angol származású Callie Rogers volt. Nyereményéből ő is megajándékozta családját és barátait, valamint ő maga is a luxusemberek luxuséletét kezdte el élni. Mindenkinek adott kérdés nélkül, majd 6 év leforgása alatt tapsolta el az összes vagyonát. Ezen időszak alatt kétszer is öngyilkossági kísérletet követett el, hiszen anyagi problémái felerősödtek és nem tudta azt a színvonalat biztosítani két gyermekének sem, mint a luxus évek alatt. Ma takarítónőként dolgozik rettentően alacsony fizetésért, amiből az évek alatt felhalmozódott adósságait törleszti. Pedig elmondása szerint a pénzzel csak az embereket akarta boldoggá tenni azzal, hogy ad nekik belőle.

 

Bárhogyan is nézzük a dolgokat, a boldogság belülről kell, hogy fakadjon! Ha az hiányzik, akkor nem is beszélhetünk a boldogság legapróbb formájáról sem! Ezt nem fogjuk facebook posztok között megtalálni. Ahhoz, hogy megtaláljuk a boldogsághoz vezető utat, egy másik szemléletre van szükségünk úgy, ahogyan azt az említett "nem normális" ember tette. Ha világunk a normális és a boldogtalanság is normális értéknek számít, akkor itt az ideje másképpen tekinteni mindenre, amit eddig fontosnak és normálisnak gondoltunk! Valószínűleg hamar kitágul a világ, de ahhoz merjünk nem normálisak lenni!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

 

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!