2017 legsikeresebb írónője – Az Arab c. regények szerzője - szerdán tartotta legújabb könyvének bemutatóját. Több száz ember tolongott már jóval a bemutató előtt, hogy láthassa a híres és nagysikerű magyar írónőt, és dedikáltathassák a Férfi prostiját. Lehetőségem nyílt arra, hogy néhány perc erejéig kisajátíthassam az írónőt, aki készségesen és mosolyogva válaszolt a feltett kérdéseimre és olyan dolgokat is megtudtam róla, amit azt hiszem eddig nem sok interjúban árult el magáról!

 

borsa brown 01

 

Nagyon megnyerő volt a rettentően csinos és elbűvölő Borsa, aki mosolyogva és barátságosan fogadott. Gyakran nyilatkozta azt, hogy interjúk és közszereplések előtt egy kicsit ideges szokott lenni, de úgy fest tényleg tökéletesen leplezi, mert egész beszélgetésünk alatt úgy éreztem sikerül olyan kedélyesen elcsevegnünk, mintha ezer éve ismernénk egymást és nem akkor fogtam kezet életemben először a nővel, aki eredetileg pszichológus szeretett volna lenni, de hála az égnek a sors mást szánt neki, bár igaz, hogy könyveiben mindig találkozhatunk az emberi lélek boncolgatásával.

 

Sokaknak még csak mostanában esik le, hogy a szerzőnő magyar, aki mivel autentikus témákban ír, praktikusabbnak érezte az írói álnév használatát. Mielőtt úgy döntött, hogy főállású írónő lesz, egy multinacionális cégnél dolgozott. Első regényét még a saját szórakoztatására írta és a barátnője unszolására küldte el a kiadóknak. Mondjunk láthatatlanul is köszönetet a barátnőnek, hiszen ha ő nincs, lehet, hogy nem beszélgethettem volna azzal a nővel, akinek könyveit az utóbbi években úgy viszik, mint a cukrot és besöpörte 2015-ben az olvasók által megszavazott Év Könyve-fődíjat és 2016-ban az Aranykönyv 2. helyezett díját.

 

Természetesen kicsit informálódtam utánad, mielőtt idejöttem. Egyszerűen fel kellett készülnöm rád. Úgy vettem észre, hogy nagyon sokszor kapod ugyanazokat a kérdéseket, ezért igyekszem a változatosság kedvéért izgalmasabbakat feltenni neked. Bemelegítésnek arra lennék kíváncsi, most, hogy évek óta otthon dolgozol, hogy telik egy főállású írónő napja?

 

Igazából úgy telik, ahogy minden átlagos nőnek. Felkelek reggel, rendet teszek, a gyerkőc elmegy az iskolába, utána pedig én nem a munkahelyemre megyek el, hanem bevonulok a szobába a laptopommal egy jó nagy adag kávéval és akkor elkezdek dolgozni. Általában kilenc és négy között dolgozom, de inkább délelőtt vagyok produktív. Délután már inkább kutatómunkát végzek vagy visszaolvasok és amikor lejárt az én kis munkaidőm, megint úgy alakul minden, mint bármely más nőnél, főzök, elmegyek ide-oda, elviszem a gyereket edzésre és a családommal töltöm az időt.

 

A családodnak mennyire sikerült alkalmazkodnia az új életviteledhez? Megszokták, hogy otthon dolgozol? Járt ez számukra valamilyen különösebb változással?

 

Azt kell mondjam, nagyon nehezen szokták meg, mert ez valahol egy kötetlen munkaviszony és nehezebb mindenki részéről tolerálni. Sokáig gondolták azt, hogyha már otthon vagyok, mindent megtehetek. Kezdetben mikor hazajöttek és még nem volt megfőzve, kérdezték, hogy „mi a kaja”, meg „miért nincs kaja”, hiszen egész nap itthon voltam, miért nem főztem meg, így hát elég nagy harcok voltak ezzel kapcsolatban, hogy nekik el kell fogadniuk azt, hogy amikor én itthon vagyok, akkor dolgozom. De az érdekes ebben az, hogy nem csak nekik volt nehéz ezt megszokniuk, hanem nekem is, hogy kilenctől négyig igenis dolgoznom kell, különben nem fogom tudni időben leadni a kéziratomat. Viszont mára beállt ez a rendszer és sikerül is tartanunk.

 

borsa brown 02

 

Mit csinálsz még, amikor mondjuk nem dolgozol és nem a családoddal vagy? Hogy telik nálad az én-idő, amikor csak és kizárólag magaddal foglalkozol? Vagy akkor is ott van benned a késztetés, hogy írjál?

 

Á, azért mikor besokallok, akkor félreteszem és olyankor valóban jön az én-idő. Általában sportolok, nagyon sokat tornázom, eljárok akár edzőterembe is vagy jógázni és rengeteg zenét hallgatok. Nem sajnálom az időt arra, hogy teleengedjem a kádat, beüljek és operát hallgassak, bármilyen meglepő is. (Itt jót nevetünk mindketten, mert valóban, én sem gondoltam volna róla.) De olyan is van, hogy a gépnél ülök és divatmagazinokat nézegetek. Abban az időben, amikor az én-időt töltöm, nő vagyok és ez fontos számomra.

 

Említetted, hogy a munkaidődet követően azért elmászkálsz ide-oda és kíváncsi is lennék arra, hogy sokan felismernek téged? Mondjuk mész az utcán vagy bevásárolsz és akkor feltűnik az embereknek, hogy „jé, ott megy Borsa Brown”?

 

Most már igen. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy hozzám szólnak és akkor „Úristen, te vagy az!” de látom a tekinteteken, hogy megismernek, esetleg rám köszönnek ismeretlen emberek vagy néha megállítanak és csak annyit mondanak, hogy „Gratulálok”. Azt gondolom, hogy az író nem az a tipikus közéleti személyiség, de kétségkívül megismernek.

 

Úgy tudom, hogy mire elküldted az első regényedet, A maffia ágyábant a kiadóknak, az egy jó 6-7 év volt, mire rávett a barátnőd. Most, hogy tudod, ekkora sikered van és csak azért van heringparti odakint, hogy téged láthassak és dedikáld nekik a könyvedet, ha visszamehetnél az időben, akkor mindennek fényében előbb küldenéd el a könyvedet?

 

Ezen én is nagyon sokat gondoltam már, mert ugye álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz. Az első regényemet is a magam szórakoztatására írtam és eszembe sem jutott volna, hogy ilyen nagysikerű könyv lesz belőle, ezért is szoktam azt mondani, hogy az írás talált meg engem. Szerintem még mikor az első kéziratomat leadtam, akkor sem gondoltam, hogy író lehet belőlem, tehát az esélytelenek nyugalmával vágtam bele. Mikor megjöttek az első visszautasítások, akkor mondtam azt, hogy jól van, most már végigjárom, nem adom fel és csak sikerült elérni a célomat és nem bántam meg. De mindig azt éreztem, hogy későn kezdtem el, hiszen 38 éves voltam mikor megjelent az első könyvem, ugyanakkor, ha beleolvasok, olyan érzés fog el, mikor nővé érik az ember. Ezért valószínűsítem, ha húszévesen írtam volna ezt a könyvet és most 42 éves fejjel olvasnám azt gondolnám, hogy „Úristen, mit írtam?!”. Így hát azt kell mondjam, meg van az előnye és a hátránya is annak, hogy később kezdtem el.

 

borsa brown 03

 

Nagyon kíváncsi vagyok a most megjelent regényedre, már csak azért is, mert korábban más interjúkban említetted, hogy olyan társadalmi problémákat veszel elő, amivel a mai elvált, illetve házas nők gyakran szembesülnek. Vannak benne esetleg tipikus szerelmi praktikák, amit a főszereplőd kipróbál, hogy visszahozhassa a tüzet a hálószobába, hogy felélénkíthessék a szerelmi életüket? Esetleg ez a könyv rólad is szól?

 

Tény és való, magam is 42 éves vagyok és egy hosszú házasságban élek ugye gyerekekkel együtt. Úgy látom igenis társadalmi probléma, hogy a nők elférfiasodnak, a férfiak meg elnőiesednek és emiatt nem találjuk egymást, pedig pont ezt az egyensúlyt kellene megtalálni, hogy a nő, nő lehessen. Úgy gondolom, hogy kifejezetten praktikákat nem javaslok a könyvben, mert szerintem, mindenkinek máshol van a határ. Nyilvánvalóan lesz olyan, aki egyes ötletekre azt mondja majd szörnyülködve hogy, „Úristen!” míg más reakciója az lesz: „Igen, ezt megfogom csinálni én is!” Ugyebár nagyon erős vonal benne az erotika, de emellett nagy a hangsúly benne a hűségen és a családon is. Ami igazából fontos ebben a könyvben az az, hogy betekintést nyerünk a női lélekbe, hogy miken megy keresztül, mikre gondol és szerintem ezáltal sok nő magára fog ismerni és ezért is lenne jó, ha minden férfi is beleolvasna egy kicsit. Igen, azt mondják a férfiak, hogy bonyolultak vagyunk, hát tessék, itt a lehetőség, hogy megismerjenek bennünket!

 

borsa brown 07

 

Az új regényed kapcsán maximálisan ki is elégítetted a kíváncsiságomat, de kérek még… kérek szépen egy kis információszeletet az új regényed kapcsán is. Mondanál pár szót a Gyalázatról is?

 

Ugye általában egy elzárt világot ütköztetek egy ismert világgal és ebben sem lesz ez másképp, csak ezúttal egy amis közösség lesz a középpontban, azon belül is a főszereplők egy amis fiú és lány lesz. A történet Amerikában, Sarasotában játszódik, ahol egy amerikai üzletember megpróbálja felvásárolni az amis piacot azért, hogy ott ő egy éttermet építsen és összetűzésbe kerül az amis közösséggel. Ugye tudjuk róluk, hogy ők a Biblia szerint élnek és nagyon türelmes, békés emberek. Na igen ám, de létezik az amis maffia, így összecsapnak a kultúrák és kezdődnek majd az izgalmak. Lesz benne egy kis durvaság és egy nagyon szép szerelem is. Ami még különleges lesz benne, hogy három szemszögből lesz mesélve. Megszólal benne az amis fiú és lány, és az amerikai üzletember. Mindhármójuk gondolatát ismerni fogjuk, hogy ki és miért mit tesz és ettől lesz ez a könyv mély és izgalmas.

 

Ez valóban pokoli izgalmasan hangzik és már most várom, pedig még a legújabb könyvedet sem olvastam ki, de már is felmerült bennem egy kérdés, hogy ugyebár mégiscsak erotikus-romantikus regényeket írsz. Ezek szerint te magad is egy romantikus lélek vagy?

 

Hú, nem, egyáltalán nem. Olyannyira nem vagyok romantikus, hogy a férjem gyakran szóvá is teszi, hogy én meg a romantika két különálló dolog. De a regényeimben sem jön ki ez a tipikus happy end. Szeretem a szépet, a kedvességet, az úriemberséget, de nem szeretem azt a jellegzetesen nyálas romantikát. Ebben az új könyvben azt hiszem sikerült is megfogalmaznom, hogy mi lehet az igazi romantika. Számomra a romantika egy pillanat egy szempillantást, egy nézés, egy érintés.

 

borsa brown 04

 

Nem kérdés, hogy ez a könyved jelentős tartalommal bír és éppen ezért is kérdezem, hogy van valamilyen üzeneted akár a könyved, akár a hétköznapok kapcsán a nők számára? Van bármi bölcsesség, gondolat, amit szívesen megosztanál velük és egyáltalán a WMNO olvasóival?

 

Igen, méghozzá az, ami a könyv elején is szerepel, hogy „Nőnek maradni mindenáron.” Lehetünk családanyák, házvezetőnők is otthon, hiszen nagyon sok mindent meg kell csinálnunk, de a nőiességünket soha nem kell feladni és nem is szabad, mert akkor veszik el a nő. Abban, hogy ő már csak otthon van, csak gyereket nevel, csak főz, most, takarít. Igenis néha csinosnak kell lenni, igenis önzőnek kell lenni néha, méghozzá lelkiismeret-furdalás nélkül és ez az, ami nehéz.

 

Azt hiszem fel is tettem neked minden kérdésemet, amire kíváncsi voltam!

 

Tényleg nagyon jó kérdések voltak, még nem sokszor kérdeztek még ilyeneket.

 

 

 Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

„Olyan regényhőseim vannak, akik bármikor beléphetnek az ajtón” – Fejős Évával beszélgettünk

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!