Milyen a profi fotósok élete? Csupa csillogás és kényelem lenne az egész? Milyen lehet együtt dolgozni a sztárokkal és a modellekkel? Mennyire vannak retusálva és módosítva a képek? Többek között ezekre a kérdésekre adott választ Lung András fotográfus, aki nem csak a mindennapjairól mesélt és a fotós szakma napsütéses és árnyoldalairól egyaránt, hanem még néhány jó tanáccsal is ellátott bennünket arra vonatkozóan miként érhetjük el, hogy jó képek készüljenek rólunk!

lung andras 01

 

 

Mit ne mondjak, érdekes életpályád van. Hogyan lett egy mérnökből profi fotós?

 

Izgalmas kérdés, ennek ellenre a válaszban sok prózai elem mégsem található majd. Alapvetően mindig is érdekelt a fotográfia, annak rejtélyes világa, de mivel a közvetlen környezetemben, családomban nem volt hagyománya ennek a szakmának, így az akkori családi vállalkozáshoz igazodó pálya tűnt logikus lépésnek a pályaválasztás során.

A felsőoktatási tanulmányaim évei alatt azonban hamar körvonalazódott bennem, hogy talán mégsem a jó utat választottam, ami a mérnöki szakmát illeti. Egyszerűen túl száraz, túl kötött és túl racionális világ a mérnökök világa, mely egyre távolabb került tőlem, és szerencsére ezzel egy időben került egyre közelebb hozzám a fényképészet világa.

Az egyetem évei vége fele már biztos voltam abban, hogy amit én szeretnék és szívből vágyok utána, az a fotográfiai hivatás, nem pedig a mérnöki pálya.

Egyébként nem tartom magam „profi” fotósnak, bár a nem hivatásos és hivatásos fotósok közötti különbséget jól ismerem, de én inkább csak olyan „szakinak” mondanám magam, aki teszi a dolgát legjobb tudása és meggyőződése szerint.

Mennyire nagy a konkurenciád? Lépést tudsz tartani velük vagy inkább ők veled?

 

Azt gondolom, hogy manapság, mint minden szakmában, így az enyémben is rendkívül telített a piac, sokan vágnak bele ebbe a szakmába és vannak, akik már régóta a piac aktív szereplői. Engem nem „bénít” meg a tudat, hogy divatszakma a fényképészet.

Ebből kifolyólag szerintem ma itthon, vagy határon túl ezen a pályán konkurencia nélkül dolgozni lehetetlen, és a mértéke ennek a számnak pedig felbecsülhetetlen.

Több fotográfiai ágazatban is tevékenykedek, így ha megpróbálnám az általam ismert különböző ágazatokban vizsgálni a kérdést, akkor is azt mondanám, hogy erős a mezőny, sok a jó és tehetséges fényképész, akár remek portfólióval, de sajnos ez a három tényező még nem minden esetben lehetőség arra, hogy esetleg azokban a szegmensekben érvényesülni tudjon.

Egyébként hiszek az egészséges versenyszellemben. Számomra nagyon fontos és rendkívül inspiráló, hogy nem lehet egy percre sem hátra dőlni és ülni a „babérokon”, hanem folyamatosan törekedni kell arra, hogy lépést tudjak tartani a többi fotóssal, akik ebből kifolyólag inkább kollégák a szememben, mintsem konkurenseim.

 

lung andras 07

 

Manapság már majdnem mindenki fotós szeretne lenni, szerinted mi ennek az oka?

 

Igen, erősen tapasztalható ez a jelenség ma Magyarországon, de külföldön talán még erősebben. Úgy gondolom, ennek az lehet a legfőbb oka, hogy egyre több lehetőség van informálódni a szakmákról a világhálón keresztül, de azon belül is leginkább a közösségi média felületeken át jutnak el hozzánk az infók.

Ezek a felületek véleményem szerint nem adnak kellően árnyalt képet akár erről a szakmáról, akár másról és csupán csak a felszínt látja ma mindenki.

Az utat, ami addig vezet, hogy egy igényes és piacképes kép megszülessen pedig nem ismerik meg a közösségi média felületeken az emberek, így hajlamos mindenki arra gondolni, hogy ez egy csupa élmény és könnyű szakma, miközben azért ez az esetek nagy százalékában nem így van.

Illetve egyre könnyebben és egyszerűbben lehet elfogadható minőséget produkáló fotótechnikai eszközökhöz jutni ma a világban, így kézenfekvő, hogy sokan belevágnak ebbe a szakmába.

 

lung andras 03

 

Mitől lesz egy fotós különleges? Mi alapján választanak téged?

 

Véleményem szerint már egy jó képnél többre van szükség az érvényesüléshez. Nem biztos, hogy elég a jó látásmód, a rutin, a kellő technikai háttér és a jó portfólió, már csak azért sem, mert ezekkel a készségekkel és jó portfólióval sokan rendelkeznek, de mégis nehezen érvényesülnek.

Nagyon fontosnak gondolom azokat a plusz értékeket, melyek nem kifejezetten köthetők össze a fotográfiával. Gondolok itt a kommunikációra, pontosságra, megbízhatóságra, hitelességre és alázatra. Ezeknek híján csak egy jó képet tudsz felmutatni, ami a tartós együttműködéshez még nagyon kevés szerintem. A marketing, az önmenedzselés, a jó első benyomás kialakításának készsége is épp olyan fontos számomra, mint a technikai felkészültség.

Ezen felül igyekszem mindig megújulni kicsit, bele csempészni valami újat a munkámba, amitől vagy hatékonyabbá válok, vagy esetleg egy csipetnyi pluszt ad a képeimnek. Azt el kell mondjam magamról, hogy borzasztó kritikus vagyok önmagammal és természetesen a fényképeimmel szemben is. Legtöbb esetben egy kész képemen is a hibát keresem, amiből megint csak tanulhatok valamit… ha találok. Félre téve a viccet, számomra ez jelenti a fejlődés kulcsát és talán ettől is vagyok más.

 

lung andras 04

 

Meg lehet élni csupán fotózásból? 

 

Fontos kérdés, gondolom többeket foglalkoztat. Szerintem változó, mert valakinek sikerült nagyon jól megélnie belőle, akár itthon is, de valakinek sajnos nem annyira rentábilis szakma ez, hogy főállású fényképészként gond nélkül megélhessen belőle. Nekem szerencsére nincs negatív tapasztalatom a kérdéssel kapcsolatban, szerencsének mondhatom magam.

 

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

 

Elsősorban azt, hogy örömet szerezhetek a képeimmel más emberek számára. Tudom, hogy kicsit közhelyesnek hathat ez a mondat, de ha valakit ez a tény nem tesz boldoggá, ha valakit elsősorban nem ez motivál, akkor szerintem ott értékrendbeli gond van. Ennél fontosabb szempontot nem is tudnék első helyre sorolni.

Továbbá rendkívül változatos, és talán kevésbé monoton ez a szakma, mint bármi más, amit csak ismerek. Folyamatosan lehet benne tanulni valami újat, valami olyat, ami előre viszi az embert. Nagyon személyre szabható munka ez, borzasztó nagy kreatív szabadsággal és alkotói térrel.

Illetve nem enged elkényelmesedni, hogy ösztönöz a fejlődésre, hiszen ebben is, mint minden másban aktuális trendek, éppen uralkodó stílusirányzatok vannak akár itthon, akár a nemzetközi piacon és ezeket ismerni kell, ill., ha lehetőség van rá lépést kell tartani vele, ameddig még önazonos tudok maradni.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok nagyon izgalmas projektben tudtam dolgozni már, rengeteg érdekes, értékes és izgalmas embert ismerhettem meg a munkáim során, akiktől mindig tanultam valami olyat, ami csiszolja és formálja az értékrendem, személyiségem.

 

lung andras 05

 

Hogy viseled, amikor téged próbálnak fotózni? Nem akarod esetleg mindig korrigálni az illetőt?

 

Nagyon nehezen és szerintem elég rosszul is. Ha csak egy mód van rá igyekszem az esetek többségében a fényképezőgép azon oldalán maradni, ahol az én kezemben van a gyeplő.  Talán szakmai ártalom is ez egyben, hiszen nehéz elvonatkoztatni a szakmától, ha engem fotóznak és külső szemlélőként jelen lenni ez idő alatt. Ettől függetlenül azért akadt példa erre is, és ha jól emlékszem hagytam kibontakozni a kollégát és nem felül írni, vagy megnehezíteni a munkáját.

 

Nehéz együtt dolgozni a modellekkel?

 

Változó, hiszen modell és modell között is nagy a különbség. Nem kifejezetten alkati természetű dologra gondoltam a különbség alatt, sokkal inkább személyiségbéli különbségekre gondolok.

Ezen felül van, aki kicsit gyakorlottabb, van, aki kevésbé, mindenkinek vannak jó és rossz napja is, így ezeknek a tényezőknek az elegyei teszik ki az élményt a munka alatt. Illetve attól függetlenül, hogy sok a témaazonos munka, mégis más és más minden egyes fotózás. Van, hogy nagyon különböző, vagy, hogy csak alig eltérő, de mégsem ugyanaz egyik sem, így mindig más a nehézségi foka a modell munkáknak. Szerencsére eddig még nincs olyan modellfotózással kapcsolatos tapasztalatom, amire rossz szájízzel gondolnék vissza.

 

lung andras 08

 

Milyen celebekkel együtt dolgozni?

 

Ha egy szóval kellene válaszoljak erre a kérdésre, akkor azt mondanám, hogy megtisztelő.

Azt tapasztalom, hogy mindenki szem előtt tartja minden ilyen jellegű fotózás alkalmával, hogy miért is vagyunk ott ahol, és ugyan olyan céllal érkeztünk a fotózásra. A közös cél pedig nem más, mint a lehető legjobbat kihozni abból a fotózási napból, illetve önmagunkból.

Sohasem tapasztaltam allűröket, sosem kértek tőlem kivitelezhetetlen kéréseket, módosításokat, minden ilyen anyag után azt éreztem, hogy valóban egyenrangú partnerei voltunk egymásnak. Ugyanolyan reális elvárásokat támasztottak velem szemben, mint akár önmagukkal, vagy a stáb többi tagjával szemben.    

Azoktól az ismert emberekkel, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni, mindig is remek hangulatban váltam el, sőt, a legtöbb esetben egy baráti viszonyt is sikerül kialakítani, illetve tartós munkakapcsolatban maradni.

 

Előfordult már olyan, hogy mondjuk valaki elégedetlen volt? Hogy kezeled a nyűgös, nehéz esteket, akiknek semmi sem jó? Vagy ritka az ilyen eset?

 

Szerencsére nem jellemző manapság, hogy reklamáció, vagy bárminemű kritika érné megrendelői oldalról a munkámat, bár ha érné is, akkor is igyekeznék építő jelleggel értelmezni azt, és leszűrni belőle a konzekvenciákat.

Ettől függetlenül korábban volt egy-két olyan eset, amelynél ha nem is elégedetlenség volt a probléma, hanem igényelt némi korrekciót a kész anyag. Alapvetően ez egy több rétű kérdés, sokszor az elégedetlenség, vagy a módosítási kérések mögött effektíve nem is biztos, hogy magával a képpel van a baj, hanem inkább némi önismereti probléma sejlik fel a dolog mögött, de ettől szép és színes a pálya.

 

lung andras 02

 

Mennyire kerülnek megphotoshoppolásra a képek? Szokták kérni tőled?

 

Elég eseti a dolog, hiszen nagyon téma függő az utómunkálatok milyensége és mennyisége. Minden téma mást igényel, máshoz kell nyúlni a „fegyvertárban”.

Szeretek a képeken utómunkázni, barátom a Photoshop. Nélküle képet csak abban az esetben adok át a megrendelő részére, hogy ki tudja választani a felhasználásra szánt, de még kidolgozásra váró képet.

Szeretek az egészséges mértékig néha még „túlzásokba” is esni a kidolgozás során és olykor pont, hogy minimálisra csökkenteni az retust a kívánt eredmény elérése miatt.

De valóban minden fotózási téma másfajta retust igényel. Egy szexi fehérneműs glamour sorozat kidolgozása merőben eltér például egy rendezvény fotózás anyagának kidolgozásától, vagy akár egy esküvői portré kép adjusztálásától.

Modellfotózás esetében könnyű a dolgom, főként, ha többször is dolgoztam már együtt a portré alanyával, hiszen ismerem már annyira, hogy el tudjam dönteni az utómunka során, hogy mit szeretne majd viszont látni a kész képen és önmagán.

Valamivel nehezebb a helyzet, ha nincs „közös fotózási múltunk” és úgy dolgozunk együtt. Azért az esetek 90%-ra ez a jellemző. Ennek ellenére, viszont akikkel együtt dolgozok, azok célirányosan választottak engem a munkára, így feltételezhető, hogy amit eddig tőlem láttak, az hozzájuk is közel áll stílusban és hangulatban, így manapság már jelentősen nem szoktam eltérni a tőlem megszokott főbb kidolgozási elemektől.

Ettől függetlenül igyekszem minden esetben finomabbra hangolni a retusálási technikát, valami olyat belecsempészni utólag a képbe, amelytől még átütőbb lehet a végeredmény.

Természetesen előfordulnak extrém esetek, mint pl.: olyan karcsúsításokkal, vagy akár „push-up”okkal kapcsolatos kérések, amelyek nem megszokottak, de mindenre van megoldás, csak akarni kell.

 

Milyen érzés, mikor viszont látod a munkáidat?

 

Bármilyen felületen is jelenik meg a képem, mikor megpillantom a munkám, mindig is hatalmas öröm és felfokozottság lesz rajtam úrrá. Ha még a visszajelzések is pozitívak a képeimmel kapcsolatban, akkor érzem igazán, hogy ez az „élmény”, melyért megéri ennyit dolgozni és sokszor komoly áldozatot is hozni. 

 

lung andras 06

 

Bizonyára rendkívül sok munkád lehet. Mennyi időd jut így a magánéletre? Milyen egyáltalán egy profi fotós élete?

 

Milyen a profi fotósok élete? Annyi biztos, hogy nagyon impulzív, távolról sem hagyományos, és olykor kicsit monoton. Ugyanakkor változatos és izgalmas azért, mert valóban minden munka más és más, minden helyzet tartogat valami újat, egy olyan kihívást, amit meg kell tudni oldani ott és akkor.

Továbbá bizonyos munkák esetében nincs lehetőség (vagy szükség) profi stábbal dolgozni, és bizony ilyenkor kicsit mindenhez kell érteni. Hajhoz, sminkhez, divathoz, helyszínhez és magához a fotózáshoz is.

Sokszor több 100 km-et kell utazni egy-egy projektért vagy fotózási helyszínért, így órák telnek el a kocsiban azzal, hogy vagy a helyszínre, vagy a helyszínről haza tartok.

Emellett fontos a napi szintű kapcsolattartás a legkülönfélébb megrendelőkkel, egyéb szolgáltatókkal, koordinálása a munkának, hiszen legtöbbször a fotós kezében van a szervezés 90%-a a projektnek és ez azért egy idő igényes dolog, kevesen látják a színfalak mögötti oldalát egy-egy képnek.

A fotózást követően pedig hosszú napokig zajlanak az utómunkálatai az anyagnak, és ezt napi 8-12 órában kell elképzelni ahhoz, hogy a vállalt határidő tartható legyen. Az egyebekről, mint például az önmenedzselésről pedig nem is beszélve.

Folyamatosan arra kell törekedni, hogy napról napra, munkáról-munkára, mondhatnám azt is, hogy pixelről-pixelre eredményesebb legyek. Ez viszont valóban rengeteg időt és energiát vesz el tőlem is, illetve azoktól egyaránt, akiket szeretek, illetve közel állnak hozzám.

Szerencsére azt is elmondhatom magamról, hogy egy olyan Nő áll mellettem, aki józan gondolkozású, megértő és mindenben támogató társam is egyben. Aki évek óta, a kezdetek kezdetétől fogva támogatja az utam és támaszom volt minden helyzetben. Továbbá a családom támogatása is példa értékű.

 

Van esetleg egy-egy gyors tipp a tarsolyodban, hogy mire figyeljünk oda, ha fotóznak bennünket és mutatós képet szeretnénk magunkról?

 

Nagyon fontos, ha valaki nincs úgymond kamerához szokva, hogy próbálja meg figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy róla ott és akkor egy fotósorozat készül. Valamiféle játéknak, önkifejezési módszernek érdemes megélni ezeket a pillanatokat, amihez az eszköz a kamera, ami habár szükségszerű, de mégis csak egy „eszköz”, amely továbbítja az érzést, a gesztust, a pillanatot.

Ha már ismert a téma, ami megörökítésre kerül, akkor érdemes előtte otthon, saját környezetben kicsit felkészülni rá lelkileg, érzelmileg. Fontos, hogy úgy érkezzünk egy fotózásra, hogy kizárjunk mindent magunk körül és csak önmagunkra összpontosítsunk, hogy minél mélyebben meg lehessen élni a pillanatot.

Érdemes inspirálódni a világhálón is a fotózást megelőzően, akár gyakorolni az önkifejezést, a nőiesség kifejezését, hiszen egy idegen helyzetben ez nehezebb feladat, mint egy privát környezetben.

Nem minden esetben elég egy jó helyszín, egy szuper kiegészítő, egy remek haj, smink, vagy egy szép ruha. Egy kép sikere legtöbb esetben a modellen múlik, illetve azon, hogy mi az, amit kifelé kommunikál a testbeszéde által.

Illetve ami talán mindennél fontosabb, hogy jó fotóst válaszunk magunknak!  

 

lung andras 09

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

A haláltól nem kell félni! – interjú Sudhával

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!