Oltári élmény, amikor az ember olyan híres és napjaink egyik legfoglalkoztatottabb magyar színészével és szinkronszínészével beszélget, mint amilyen a Jászai-Mari díjas Epres Attila. Biztosan ismerősen cseng a neve, hiszen ő volt a Szomszédok c. sorozat presszósa, és olyan nagy színészek szinkronja, mint Ed Harris, Jason Statham, Kevin Spacey, Gary Oldman és még hosszasan sorolhatnám a listát. A munkájáról, a mindennapjairól és a magánéletről beszélgettem vele és rendesen megdöbbentem azokon, amiket megtudtam róla!

 

epres attila 01

 

Imádjuk a hangjáért és bátran leborulhatunk a színészi tehetsége előtt. A most 54 éves Epres Attila kezdetben amatőr színész volt és miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1986-ban a Vidám színpad szerződtette. Onnantól kezdve nem volt megállás, sorozatokban és filmekben egyaránt láthattuk, rengeteg szinkron- és színpadi szerepet vállalt, manapság pedig az Örkény István színházban találkozhatsz vele. Nagyon megnyerő és végtelenül őszinte személyiség, aki olyan dolgokat árult el magáról, hogy csak lestem!

 

Mindig is színésznek készültél vagy voltak más terveid? Szerettél volna valaha is más lenni, mint Epres Attila színművész?

 

Egyáltalán nem készültem annak. Eredetileg erdész szerettem volna lenni, illetve kiskoromban tengerész, mert a Balaton partján laktunk. Aztán mégsem lett belőlem erdész, mert elcsábított az amatőrszínpad és akkor az Erdészeti Egyetem helyett a Színház- és Filmművészeti Főiskolát választottam.

 

 

Ezek szerint ott fedezték fel a hangodat vagy, hogy jött az, hogy szinkronszínész is legyél?

 

Hát akkoriban ez kötelező volt, sőt, most is van a főiskolán szinkronszínész képzés, de azaz igazság, hogy alapfeltétele, hogy jó színésznek kell hozzá lenni. Vannak ügyes szinkronisták, de az igazi valóban egy jó színész, aki jól letudja követni azt a színészt, akit szinkronizálnia kell. Egyébként itt egyik munka hozza a másikat, főiskolás koromban kaptam egy jó szerepet és utána jött a szinkronizálás is.

 

Nos, ha már így elmerültünk a szinkronizálásban, akkor arra lennék kíváncsi, hogy melyik a kedvenc szinkronkaraktered?

 

Mindenképpen Hank Moody a Kaliforgiából.

 

epres attila 03

 

Miért pont ő?

 

Mert elejétől a végéig imádtam azt a sorozatot meg magát a karaktert is, illetve a színészt, aki megformálja David Duchovny-t, akinek imádtam a szplínjét úgy, ahogy van. De ettől függetlenül szeretem a többi színészemet is, hiszen rengeteg jó arc van közöttük, mint Ed Harris, Gary Oldman, John Malkovich, szóval sok ilyen nagyszerű színésszel futok össze és jó velük dolgozni. Illetve nem hagyhatom ki Kevin Spacey-t sem, akivel most fejeztem be a Kártyavár című sorozatot, ami fantasztikus volt, úgyhogy a másik nagy kedvenc karakterem Frank Underwood is.

 

Tudod mi érdekelne még nagyon? Hogy mennyire azonosítod magadat a színészekkel és a karaktereikkel?

 

Egyrészt semennyire, másfelől igyekszem pontosan azt tenni, amit ők. Nem azt, amit én tudok, hanem azt, amit ők mutatnak, mert azt kell leutánozni.

 

Ezek szerint ettől lesz valaki jó szinkronszínész vagy az is elég, ha jó hangja van?

 

Én azt gondolom, hogy az a jó, amikor pár perc után már az ember nem azt hallja, hogy ki lehet a magyar hang, hanem az eredeti színészt látja, és azt hiszi, hogy az beszél. Egy rendes szinkronizálásnak nem feltétlenül kell mindig ugyanazon a hangon történnie.

 

epres attila 04

 

 

Különben mikor tévét nézel vagy sorozatot, és egy olyan színészt látsz, aki te szinkronizáltál, nem furcsa, hogy visszahallod magadat?

 

Őszintén szólva, eleinte nagyon utáltam, de hát ez a szakmánk egyik kellemetlensége és bizony meg kellett szokni. Ugyanakkor néha tanulságos is belehallgatni, illetve sorozat vagy film esetén bele is nézni, mert az ember mindig felfedez valami hibát és így legalább tanulhat belőle.

 

Gyakran megesik az veled, hogy utcán felismerik a hangodat? Nem találod zavarónak?

 

Nem mondanám, hogy gyakran, de akinek füle van, az felismeri. Az pedig nagyon ritka, hogy kellemetlennek számítson, hogy felismertek, általában olyankor nagyon édesen viselkednek az emberek.

 

Azt hiszem ki is veséztünk a szinkronnal kapcsolatos témát, ezért a színészetre terelném a szót. Színészként melyik karakterben érzed magadat a legjobban? Melyik a legtesthezállóbb szerep, amit szívesen eljátszol?

 

Mindig a diabolikus figurákat szerettem, akik állandóan keverik a kását, és a sötét oldalhoz húzódnak, illetve akik több szempontból figyelik a világot. Ezeket gyakran gonosznak is tartják, meg antihősnek, de hát ezek az igazán jó szerepek.

 

epres attila 02

 

Azt vettem észre, hogy sok színész próbálja ki magát rendezőként. Téged ez a lehetőség sosem vonzott, nem kacérkodtál vele?

 

Nem, nem, ez még nem érintett meg soha. Óriási nagy felelősségnek tartom és olyan sokrétű elfoglaltságnak, hogy ahhoz nincs kedvem. Viszont nagyon irigyelném azt, aki a jó szerepet játssza.

 

Ha már a sokrétű elfoglaltságokat említetted, én azért úgy látom, hogy mindig foglalkoztatva voltál és állandóan vannak előadásaid, meg mellette szinkronizálsz is, hát mennyi időd marad így neked? Mennyi időd jut a családra meg önmagadra?

 

Igazából van nekem, mindig jól betudom osztani az időmet és soha nem engedem, hogy ne lássam őket, csak éjszakánként. Volt már ilyen időszak, amikor nagyon sűrű heteim voltak, de a betegségem óta ezt a luxust már nem engedem meg.

 

Igen, tudom, hogy 2015 őszén találtak daganatos elváltozást találtak a nyakadban, amit utána szeptemberben már meg is műtöttek, méghozzá hála az égnek sikeresen. Lélekben hogy sikerült ezen átesned, hogy tudtad ezt feldolgozni és szembenézni vele? Szóval, azért ehhez nagy lélekerő kellett…

 

Az bizony! Meg az is kellett, hogy ne legyek egyedül. A feleségem egy erőslelkű, boldog, vidám ember és egy pillanatig sem hagyott elkeseredni és végig bíztatott. Mindig csak titokban keseredett el, de ezt már utólag tudtam meg. Illetve a munkahelyemen, az Örkény Színházban is nagyon kedvesek voltak, mert megvártak szerepekkel, számítottak rám és apránként visszatértem a színpadra. Meg aztán egy halálos betegség esetén az ember önbecsülése szokott térdre kényszerülni, de nekem olyan jó gyerekkorom volt ott a Balaton-partján a szüleimmel, meg jó életem az erdész iskolában, hogy azt kell mondjam kemény alapokat kaptam, így kialakult bennem egy olyan becsülés, hogy nem éreztem magamat semmire valónak és nem gondolkoztam azon, hogy jobb lenne elmenni.

 

epres attila 06

 

Szívből örülök annak, hogy végül jó vége lett ennek a betegségnek és hogy itt vagy közöttünk. Teljesen érthető is, ha ezek után átértékelted az életet és ahogy említetted is, nem hagyod, hogy túlságosan besűrűsödjenek a napjaid és ne jusson idő a családodra meg arra, amire szeretnéd. Érdekelne is, hogy mikor nem a családdal vagy, akkor mit csinálsz a szabadidődben?

 

A szabadidőm nagy része mindig valamilyen mozgással telik és nagyon sokat sportolok. Mostanában főként kajakozni szoktam. Máskor pedig kerékpározom, futok vagy ott van a régi szerelmem, a golf. Sőt, még a jógát is meg kell említsem, ami nagyon sokat segített lélekben az utóbbi három évben. Továbbá, mivel nem tudok korán elaludni, ezért éjszaka szoktam olvasni is. De ugyanígy szeretem a mozit is vagy jó kiállítást a koncerteket. Meg aztán, mikor nincs előadásom, akkor viszont megyek a színházba, mert nagyon érdekel, hogy mit csinálnak a többiek.

 

Hűha, te aztán tényleg nem vesztegeted a szabadidődet és minden percét alaposan megéled! Viszont a színházba járással megleptél olyan tekintetben, hogy mennyire tudod élvezni a darabot? Mennyire nézed egy szakértő szemével?

 

Áh, én nagyon tudom élvezni! Nem akarok nagyképűsködni, de ez olyan, mint mikor egy profi komoly zenész beül egy koncertre, és hallja, hogy a zenekar gyönyörűen játszik, akkor dupla élvezet neki, mert szakmailag is tudja értékelni, mivel egy úgynevezett közönséges zenei élvező csak egy csodát él meg. Én a színház varázsát ugyanúgy átélem, de mellette a szakmai finomságoktól külön elgyöngülök. Egyébként azért is járok színházba, mert tanulok belőle, meg hát kezdettektől fogva is a csodálatos női színésznők rajongója vagyok.

 

epres attila 05

 

 

Tudod, olvastam rólad egy oldalon, hogy anno népszavazásnál azt írtad be, hogy jedi vallású vagy. Meg kell tudnom, hogy ez csak poén volt vagy komoly?

 

Egyrészt abszolút együtt tudok érezni az összes Star Wars őrülettel. Ez azt is jelzi, hogy szeretem a jól megcsinált amerikai fantasy filmeket. Valahogy a mesevilág nagyon fontos nekem. Meg hát egyáltalán nem volt ínyemre, hogy engem egy népszavazásban a vallásomról faggassanak. Egyébként, ha meg kellene neveznem, hogy milyen vallású vagyok, nem tudnám, mert sosem voltam vallásos, de azt sokan nem tudják rólam, hogy a zen-buddhizmus nagyon közel áll hozzám.

 

Köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk, mint ahogy azt a sok-sok mindent, amit most elmeséltél magadról. Mivel egy női magazin vagyunk, az interjú végén mindig megkérdezzük a nagyra becsült interjúalanyt, hogy van-e valami, amit mondjuk szívesen üzenne az olvasóknak. Neked lenne valamilyen kis bölcsességed?

 

Még szép, hogy van, ha már ez egy női magazin! Én abszolút nő párti vagyok! Már csak azért is, mert egyáltalán nem értem, hogy miért nem tudunk elérni oda, ahová Európa kulturáltabb fele tart, hogy egyenrangúnak tekintsük végre a női nemet, aki sok tekintetben jóval bölcsebb nálunk férfiaknál. Nem értem miért van az, hogy még mindig a férfiak viszik a politikát meg a nagy cégeket, mikor adott esetben a nőknek sokkal jobb megérzéseik vannak. Na, ezzel kicsit el is kanyarodtam a témától, szóval üzenet: fontosnak találom és jó volna, ha nálunk is elterjedne, ahogy más országokban is, hogy a sport már a gyerekkortól kezdve fontos része a személyiségfejlődésnek. Úgy gondolom, erre sokkal jobban oda kellene figyelnie a szülőknek, nem árt egy kis presszió az anyukák részéről, mert rájuk eleve jobban hallgatnak a gyerekek. Hogy igenis kell minden héten valamilyen sport, lehetőleg a szabad levegőn, mert nem csak a testi, hanem a mentális fejlődés miatt is fontos.

 

Hallottátok anyukák és hölgyek! Köszönjük Epres Attilának a tiszteletbeli jedinek, hogy időt szánt ránk és bepillantást engedett a magánéletébe!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

„Jobban örülnék, ha a színpadi szerepeim miatt ismernének fel!’ - interjú Kökényessy Ágival

 

Fotók: facebook.com/attila.epres

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!