Briginek minden úgy alakult az életében, ahogyan az számára a legkedvezőbb volt. Sokat is tett azért, hogy megvalósítsa vágyait, amit nem is lehet a véletlen számlájára írni. Számára még a fogalom is ismeretlen, hiszen a mindennek oka van elve szerint éli mindennapjait, amit ebben a formában kevés ember mondhat el magáról.

 

 

„Az egész gyerekkorom a balettről szólt”

 

Hogyan lettél balerinából jazzénekesnő?

Nekem a balett az egy gyerekkori szerelem volt. Nagyon szerettem csinálni és ezt szüleim is látták, ezért heti öt alkalommal vittek el balett órára. Már kislányként azt éreztem, hogy megtaláltam életem célját. A világ dolgai nem is érdekeltek olyan formában, mint általában másokat. Hamar kiderült, hogy én művészlélek vagyok. Volt is egy pillanat, amikor nem tudtam eldönteni, hogy balerina, színésznő vagy énekesnő szeretnék lenni. Így az Állami Balettintézet mellett jártam a Harlekin gyermekszínházba is és a csodálatos Schubert Éva óráira is. Mindig tudtam, hogy olyan dologban fogom jól érezni magam, ami alapvetően nem a materiális világ darálója. Ha például valaki megkérdezi, hogy mik a nagy filmélményeim, akkor azt válaszolom, hogy elementális hatással vannak rám a társadalom-, illetve emberi sorsokkal kapcsolatosak. Gyerekkoromban is életrajzi könyveket olvastam, mert nagyon érdekelt az emberi sorsoknak az íve, ami nagyon izgalmas. A drámák szomorú történeteiben is megtalálhatjuk a pozitív végkifejletet, hiszen ez benne van az emberi sorsokban. Egyik kedvencem például a Zongorista c. film, ami valóban szomorú, de a végén ott van benne az életigenlés. Tudom, hogy ezek szubjektív dolgok, de a szomorúság önmagában nem baj. Mert az hozzá tud segíteni valami magasztos dologhoz, ami meg egyébként elég konstruktív.

A negatív dolgokból lehet motivációt nyerni és ez az, ami előrébb viszi az embert.

Abszolút. Hiszen jó kedvünkben ritkán fejlődünk. Bár 11 éves koromban találtam nagypapám fiókjában egy bakelitlemezt, Azok a 20-as évek címmel. Ez nagyon érdekes volt, ugyanis ha nem olvasom el, hogy kik vannak benne, akkor azt hittem volna, hogy egy nagyon komoly amerikai jazz lemezről van szó. Na most ez egy nagyon komoly magyar jazz lemez volt, ahol valóban nagyon komoly világ klasszikusok voltak. Ez elképesztő hatással volt rám és valahogy ennek köszönhetően indult el egy irányba a sorsom. A lemez hallgatása közben a boldogságnak egy olyan felfokozott állapotát éreztem, ami mellett nem tudtam elmenni.Mindennapi szinten persze a boldogság véleményem szerint egy tudatállapot. És azért ez egy kőkemény út, amit az ember csak akkor ér el vagy kerül a közelébe, ha a motivációja  kiapadhatatlan  és hajlandó is tenni,változni érte.Nehézségekkel, kihívásokkal van kikövezve, ami sokszor embertpróbáló,reménytelennek tűnő és folyamatosan önvizsgálatra és szembenézésre kényszerit.És ennek bizony meg kell fizetni az árát. Milyen érdekes az, hogy látszólag egy szabad világban élünk, de mégis micsoda csapdái vannak ennek. Kőkemény belső utazással lehet csak kivívni és egyáltalán felfogni azt, hogy szabadok vagyunk. De ami igazán meghatározta az életemet, az Popper Péternek egy mondata volt, hogy: „a döntésnek nem az a lényege, hogy az ember jól vagy rosszul dönt, hanem hogy egybe tartja a lelket.” És aki ezt nem érti vagy nem akarja elfogadni, az a saját sorsát nehezíti meg. Hiszen tudjuk, hogy nehéz az emberi létezés, de azt is tudjuk hogyan lehet még nehezebbé tenni, amit meg magunknak köszönhetünk.

 

„Az élet értelme az, amibe szeretetet tudunk tenni.”

 

Ahogy erről beszélsz nekem egyből Esterházy Péter szavai jutottak eszembe, ami egyébként életem mottója is, hogy: „Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.”

És milyen igaz. Engem ez is motivált a már említett bakelit lemez mellett. Elkezdtem klasszikus hangképzést tanulni, ráadásul ezzel egy időben Garay Attila- akit Amerikában is nagyon elismertek - volt az én jazz mentorom. És már évek óta jártam hozzá, amikor elvittem neki ezt a lemezt és kiderült, hogyoroszlán része volt a lemezen nem csak, mint zongorista. Hát ennyire nincsenek véletlenek. Viszont ekkor jöttem rá, hogy az élet értelme az, amibe mi szeretet tudunk tenni.Az egyetlen igazi mozgatórugó,ami valódi értemet ad és értéket teremthet. Mindennek az Alfája és Omegája.

Mégis hogyan váltál a hazai könnyűzenei élet legerotikusabb dívájává?

Ez a gondolat még nem fogalmazódott meg bennem. Viszont, hogy miért kapom ezt bizonyos helyekről azt nehéz megmondani. De talán ahhoz lehet köze, hogy ugye balerinának készültem és ennek eredményeképpen  a  testemre én mindig is tudtam kifejezőeszközként tekinteni. Egy koncert közben nem is bírom ki, hogy ne mozduljak meg. Az ének és a mozgás nálam kéz a kézben jár és talán emiatt is inkább előadónak tartom magam és a külső szemeknek ez valószínűleg nagyobb hangsúlyt kap.

Mi volt a sikerednek az oka, amikor a DepecheMode magyarországi ittléte alatt kétszer is a te előadásodat választotta a zenekar?

Én nagyon szeretem az 1900-1950-es évek stílusait építészetben, lakberendezésben,festészetben, egyszerűen mindenben. De leginkább ennek az időszaknak a dalai fogtak meg. Megtanultam több száz jazz, swing dalt és az az álomszerű szerencse ért 2002-ben, hogy megnyílt Magyarországon a Cotton Club, ami az eredeti, Coppola által megcsinált gengszterek klubjacímű film mintájára készült. Felkértek, hogy legyek a klub állandódívája, ami aztán otthont adott 8 éven keresztül az önálló estjeimnek,végig a klub fennállása alatt. Hát ez maga volt a mennyország.Én akkor még teljesen ismeretlen énekesnő voltam. Életem legnagyobb ajándékának tartottam, hogy amire egész életemben készültem, azt felvihetem a színpadra. Mozgásban, zenében,képi és színpadi megjelenítésben a 20-as, 30-as, 40-es évek Amerikájának világát. Leginkább angolok és amerikaiak jöttek a klubba, aminek több meghatározó élményt is köszönhetek, melyek nagyon fontos belső erőt adtak a pályán.Ezzel egy időben elkezdtem a saját lemezemen is dolgozni, ami egyébként pop lemez volt és a producer mondta, hogy itt lesz Magyarországon a Sophia Loren fiának az esküvője és beajánlana engem. Elküldte a bemutatkozó anyagomat a szervezőknek, akik meg személyesen bejöttek a Cotton Clubba és meghallgattak engem. Nagyon tetszett nekik a műsorom és egyenes utam volt így már az esküvőre. Ez aztán kapott egy médiafigyelmet. Ennek hatására a Mihail Gorbacsov 75. születésnapjára is kaptam egy előadói felkérést, ami talán a Depeche Mode szervezőinek fülébe is eljutott és ezért jöttek be hozzám a fiúk, amikor itt voltak Magyarországon az egyetlen szabad estéjükönÉrdekes módon mégis náluk izgultam a legjobban, hogy ők, mint egy pop banda, ezt majd hogy fogják venni? Valóban nagyon meglepett, hogy tetszett nekik. Én azt gondoltam, hogy ezek ilyen cuki fiúk, akik nyitottak ás lelkesek. Majd négy évre rá érkezett a telefon, hogy jönnek ismét Magyarországra és ha megy még ez a show, akkor azt szeretnék újramegnézni. Meghatott,hogy 4 év távlatából is emlékeznek...

 

„Először vagyok ember és csak utána énekesnő vagy bárki más”

 

Eddig te kaptál, viszont most elérkeztünk oda, amikor te adsz. Nagyon sok jótékonysági kezdeményezésben vettél már részt. Szívügyednek érzed ezt a cselekedetet?

Nekem az élet igazi tartalma a gondolatok világában rejlik. Ha megkérdezed mi a hobbim, akkor nem balett előadásokra vagy koncert járok, hanem beülök otthon a szobába, és olvasok. Látjuk hogyan működik a világunk és látjuk, hogy mennyi fölösleges dologról esik szó, pedig az emberi felemelkedés és a szellem pallérozása fontosabb lenne. Sajnos lényegtelen dolgokkal tömik tele az emberek fejét és azt gondolom nagyon komolyan el kell határolódnunk, hogy ezeket a hatásokat ne engedjük be. Ezért is éreztem fontosnak a Maria Montessori-féle oktatási módszerjótékonysági nagykövetének lenni. Ugyan nem vagyok pedagógus, de azt tudom, hogy az ember a legnagyobb érték és ezt nem utasíthatja maga mögé semmi. Éppen ezért is fontos már a gyerekekkel való foglalkozás, mert egy ember nem vesztheti az értékét és ezt gyerekkorban tudja megtanulni a legjobban. És erre nem lehet elég figyelmet fordítani. Figyeljünk arra, hogy mi az, ami a gyereket érdekli, mi az ő képessége és segítsük őt azon az úton! A hagyományos oktatásban számomrapont ez a hiba, hogy azt is rátukmálnak a gyerekre, amirenem is feltétlen lenne szüksége,sőt!  Én ennek nem sok értelmét látom. Én ez felvállaltam és úgy vagyok vele, hogy ahol tehetem, ott segítek, szeretném ezt a filozófiát népszerűsíteni. Nem én járok be az órákra és nem én tanítom a gyerekeket, de amióta együttműködünk, azóta tudomásom szerintmérhetően van változás és ennek nagyon örülök. Úgy tartom,hogy először vagyok ember és csak utána énekesnő vagy bárki más.

A jótékonyság mellett a színpadon sikerült maradandót alkotnod a Velencei Víziszínházban, ahol te voltál Cassanova őrangyala. Láthatunk-e téged egyéb szerepekben a jövőben?

Ez azért volt érdekes, mert a táncon és az éneken kívül a próza is nagy hangsúlyt kapott, ami nálam kevésbé volt jellemző. De abszolút motivált és inspirált,valamint nagyon jó volt maga a szerep is. Hiszen itt az angyal Cassanovának a vesszőfutását próbálta koordinálni, hogy próbáljon másképp nézni a saját sorsára. Az egy nagyszabású nyári előadássorozat volt, ami féléves előkészületet jelentett. Hogy ilyen szerep engem mikor talál meg legközelebb, azt én sajnos nem tudom.  Az biztos, hogy nagyon érdekel és nagyon inspirál, de erre nincsen rálátásom.Viszont az Uránia Nemzeti Filmszínházban bemutatott koncert show-mat tervezem megismételni.Kedvenc helyszínem volt.Imádtam az orfeum és a színházi közeg után megtapasztalni.

 

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!