Több, mint húsz kötettel, egy saját magazinnal és egy saját kiadóval büszkélkedhet. Ő a mi extra termékeny, romantikus regénygyárosunk, Fejős Éva, aki most már nem csak sikeres írónő, hanem egy rendkívül fitt anyuka is! A WMNO-val készült interjúban beavatott bennünket mindennapjaiba, titkaiba, de még az új regényéből is ízelítőt kaptunk!

 

fejos eva interju 01

 

Nem akárkivel volt szerencsénk beszélgetni, hanem a Nők Lapja egykori újságírójával, valamint az Erawan Könyvkiadó alapítójával, a Fejős Éva magazin tulajdonosával és azzal a lenyűgöző személyiséggel, aki megannyi köteten át kalauzolt bennünket egzotikus tájakra, hogy kalandokba keverjen bennünket és romantikával fűszerezze az életünket. Kifaggattuk Fejős Évát munkájáról, életéről, mindennapjairól, készülő regényéről!

 

Nagyon szeretném tudni, hogy hol kezdődik a személyes történetedet. Mindig is arról álmodtál, hogy író legyél vagy valaha másnak készültél?

 

Gyerekkoromban írtam az első rövid történetemet (még az általános iskola alsó tagozatába jártam), és akkor megéreztem azt az erőt és azt a fantasztikus állapotot, amit akkor érez az ember, amikor maga is „belekerül” az általa megálmodott sztoriba, amikor igazából inkább csak kísérője a szereplőknek, mint hogy irányítaná őket. Ettől kezdve nem volt megállás, nagyon jól éreztem magam, amikor – meglehetősen élénk fantáziájú gyerek lévén – újabb történetbe, újabb környezetbe, újabb szereplők közé helyezkedhettem. Gimnazistaként már regényeket próbáltam írni, igaz, az első befejezett regényemmel csak tizennyolc évesen tudtam elkészülni, mert addig, amikor írás közben elakadtam, inkább új történetet találtam ki. De már akkor tudtam, hogy egyrészt az írással, másrészt a történetmeséléssel szeretnék foglalkozni. Utóbbi kisiskolás korom óta vágyam volt, igaz, akkor még nem tudtam, hogy regényt vagy filmet fogok kitalálni. Aztán a kettő valahogyan ötvöződött, mert az olvasóim szerint meglehetősen filmszerűen írok, amikor olvassák a regényeimet, az az érzésük, mintha ők is ott lennének a történetek helyszínein.

 

Honnan meríted az ihletet? Csak a képzeletedből vagy a valóságból is? Mi a titkod, hogy képes vagy újra és újra valami új történettel előállni és meglepni bennünket?

 

 

A regény számomra fikció, a legnagyobb szabadságot az adja számomra, ha a fantáziámra bízhatom magam. Persze a helyszínek mindig valódiak, és mindegyik helyen, amelyen játszódnak a történeteim, jártam (többször is általában), és elég sok időt eltöltöttem ott. Több olvasóm például a Bangkok, tranzittal a kezében fedezi fel Bangkokot, Thaiföldet, én is találkoztam már a bangkoki magasvasúton olyan lánnyal, aki éppen a Bangkok, tranzitot olvasta. Meglepő, felemelő érzés volt. Szerintem egyébként az a „titkom”, hogy írás közben annyira benne élek a könyvben, hogy arra az állapotra újra és újra, minden befejezett regény után nagyon vágyom, azért kezdek mindig újba. És amúgy a stílusom is nagyon gyakran megújul, a műfajon belül is bátran szoktam váltogatni, most a politikai krimi áll hozzám nagyon közel. De nemrég egy olvasótalálkozón fogalmazta meg valaki nagyon kedvesen és talán találóan a „titkomat”: olyan regényhőseim vannak, akik bármikor beléphetnek az ajtón. Vagyis elég élethűre sikerülnek, nyilván beledolgozom a karakterekbe a rengeteg találkozást is, amelyben újságíróként részem volt, de talán fontosabb, hogy írás közben minden karakter másképp reagál, mint én reagálnék, vagyis teljesen átadom magam „nekik”, úgy azonosulok belül a szereplőimmel, hogy az ő jellemüknek megfelelő reakció következik belőlük, én nem erőszakolom „őket” semmilyen irányba. És szerintem ettől annyira olyanok, mint a lány a szomszédból vagy egy másik ismerős: senki sem csak fekete vagy csak fehér, mint ahogyan az életünk szereplői is összetett személyiségűek.

 

fejos eva interju 02

 

Tavaly adtál életet a kislányodnak, Lindának, aki egy igazi tünemény. Igaz, ami igaz, orvosi szempontból egy kissé későn történt, de szívből örülünk annak, hogy mind a ketten jól vagytok! De nem féltél a kései szüléstől? Bár olvastam másutt, ahol azt nyilatkoztad, hogy harmincas éveid elején nem voltak ideális a körülmények és utána pedig kiderült, hogy a pajzsmirigy-alulműködésed gátolt a terhességben. Most, mindennek a fényében, ha visszamehetnél az időben, előbb vállalnál gyereket?

 

Nem volt még pajzsmirigy-alulműködésem, csak az egyik pajzsmirigyhormonom a megengedett tartományt túllépte egy kicsit. Nem hinném, hogy ez gátolt volna, nagyon sokan teherbe esnek úgy, hogy nem is tudnak róla, esetleg a felső tartományban van ez a hormonjuk, de persze kaptam rá gyógyszert. Nekem egy kisebb műtét segített, erről elég sokat írok a bi. Bumm! című könyvemben, ahogy arról is, hogy persze örültünk volna egy babának, de nagyon boldogok voltunk addig, azelőtt is, hogy Linda megérkezett volna. Senkinek sem ajánlom egyébként a halogatást, mert irtó szerencsém volt, egyrészt azért, mert a műtét sikeres volt, másrészt mert a termékenységi mutatóim és így a termékenységem is jó volt, és talán nem is görcsöltem rá, de én azt tanácsolom mindenkinek, hogyha lehet, még negyven előtt szüljön vagy kérjen segítséget a pár, ha addig nem jön össze a baba. Minden hónap, minden év a siker útjába állhat negyven felett, persze tudok olyanokról, akiknek szintén jóval negyven felett sikerült, de nem érdemes – szerintem – kockáztatni. Ettől függetlenül úgy gondolom, az életemben minden úgy jó, ahogy van, imádom Lindát, és örülök, hogy most aranyozza be az életünket, nem változtatnék semmit akkor sem, ha tehetném.

 

fejos eva interju 03

 

 

Reméljük, hogy sokan meg is fogadják a tanácsodat és igazán jó tudni azt, hogy ennyire elégedett vagy az életeddel, hogy nem is változtatnál rajta! Egyébként mond csak, hogy bírod az anyaságot? Összebírod egyeztetni az írással? Egyáltalán most mennyi időd jut önmagadra?

 

Mivel a saját könyvkiadómat vezetem, a munkaidőmet is én osztom be, és általában késő este írok, amikor Linda már alszik, illetve ha hétköznap dolgom van, akkor anyukám, aki közel lakik hozzánk, örömmel vállalja a „napköziztetését” pár órára. De azért inkább együtt vagyunk, az életemben semmi sem olyan sietős, már csak azért sem, mert a kiadóban rendben mennek a dolgom, az én legfőbb „dolgom” és vágyam a regényírás (illetve cikkírás a rendszeresen megjelenő, Fejős Éva magazinomba), amire mindig van elég időm. Napi négy-öt óra azért akad mindig. Magamra és a páromra is fordítok időt, persze a Lindával töltött idő engem is feltölt mindig, de mellette futok, kutyázom, időnként a barátnőimmel találkozom.

 

Úgy tűnik, számodra az anyaság maximális örömmel jár és semmi sem kellett feladnod érte! Ugyanakkor most, hogy nem csak az írás tölti ki javarészt a mindennapjaidat, hanem anyuka is lettél, hogy alakul egy napod? Van még segítséged anyukádon kívül mindennapokban?

 

Linda reggel kilenc előtt nem szeret felkelni, úgyhogy ebben is szerencsém van. Délelőtt sokszor jövünk-megyünk, néha elviszem őt egy-egy találkozóra, máskor sétálunk, játszóházba, vagy anyuhoz megyünk, egyre többfelé fogunk megfordulni, ahogy jön a tavasz. Délután szokott aludni, akkor rendet rakok, teregetek, írok egy kicsit vagy a kiadó fontosabb ügyeivel foglalkozom, szóval elmegy a nap, de sosem érzem bezárva magam. Nincs bébiszitterünk, nincs rá szükség.

 

fejos eva interju 05

 

Ejha, neked aztán mozgalmas napjaid vannak! Csoda, hogy bírod szusszal, hiszen annyi mindent csinálsz! Mégis hogy csinálod, hogy ennyi feladattal kell szembe nézned a mindennapokban és így, 50 évesen is még mindig szörnyen fiatalos és gyönyörű vagy?

 

Köszönöm szépen, nem tudom, talán úgy, hogy mindig is fiatalosnak éreztem magam, szerencsére sosem fájt semmim, örömmel sportoltam és futottam régen, ahogy most is, és már a szülés után hat héttel kocogtam. De szerintem talán abban van a titok, hogy jóban vagyok magammal, és már sok éve nem is akarok másnak megfelelni, csak saját magamnak. A szeretteim véleménye persze érdekel, de az idegenek véleménye vagy elvárásai egyáltalán nem. Talán az is fontos, hogy jó ideje képes vagyok teljesen benne maradni a pillanatban, nem bánva semmit, ami a múltban történt, és nem görcsölve azon, hogy mit hoz a jövő.

 

Csodálatos életed van és nem tévedek, ha azt mondom, sokan irigyelnek is érte! Nem csak gyönyörű vagy, de megvalósítottad önmagadat, az álmodat, saját kiadód van, rettentő termékeny vagy és a könyveidet viszik, mint a cukrot, hogy a saját magazinról már ne is beszéljünk! Ezek után van még valamilyen megvalósítandó álmod?

 

 

Szeretném megőrizni azt, ami van, a szeretetet, a boldogságot, amit megélek. És persze utazások közben új élményeket szerezni, Lindának külföldet, új kultúrákat megmutatni (már járt Ausztriában, Olaszországban, Thaiföldön, illetve nemrég Balin is, és nagyon jól bírta a hosszú utakat). És persze mindig olyan regényen szeretnék éppen dolgozni – bár én az írást nem élem meg munkaként –, ami magával húz, izgat, kíváncsivá tesz; annyira kíváncsivá, hogy engem is hajtson a vágy, hogy megtudjam: mi lesz a vége? Így a legjobb írni számomra, hogy nem készítek vázlatot és fogalmam sincs, mi történik a szereplőimmel a következő fejezetben, mert mindig ki kell nyitnom a laptopot és írnom kell, ha ezt meg akarom tudni...

 

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy Te már az álmodat éled és ezt azért jó tudni, hogyha az ember tesz érte, akkor az élete valóban egy megvalósult álom lehet. Ha már az írásnál tartunk… égre földre kerestem, hátha találok valamilyen információmorzsát esetleg egy új, készülő regényedről! Nem szórnál nekünk valami kis morzsát ennek kapcsán?

 

 

Nyár elejére tervezem a Csak egy tánc megjelenését. Ebben nagyon izgalmas szereplők vannak, Csopakon játszódik a történet egy része, és mivel imádom a fiatal hősöket, szerepel benne a főhős pár tizenhat éves lánya is, élvezem nagyon. Egyébként a kiinduló helyzet, hogy a pár éve még balett-táncosként sikeres, ma tehetségkutató műsorban feltűnő hősnő apjának csopaki vendégházába beállít a hősnő exférje, egy laza életvitelű, kicsit megbízhatatlan újságíró, és a három gyerek informálja őt arról, hogy az anyjuk éppen eljegyzésre készül. Természetesen a sztoriban, ahogy a regényeim többségében is, nagyon erős a krimiszál. Egyébként vizuálisan visszatértem a korábbi borítóimra jellemző borítóhoz, vagyis rajzolt borítólányom van, Parádi Gabi álmodta meg a főhőst és táncpartnerét a könyv címlapjára. Nagyon sok olvasóm „követelte vissza” a rajzolt borítókat, és úgy éreztem, most elérkezik ennek is az ideje. Egyébként a Bébi. Bumm! nagyon klassz borítórajza szintén Parádi Gabriella munkája.

 

fejos eva interju 04

 

Jesszusom, de várom már, hogy olvashassam és fogadok a többi rajongód is így van vele! És azt kell mondjam, mint az egyik, hogy tényleg jó ötlet volt visszahozni a rajzos borítókat, amik mondhatni a te védjegyeid is. Fantasztikus munkát végzett velük a terveződ! Most már csak egy kérdésem, illetve egyben kérésem lenne hozzád… van valamilyen bölcs tanácsod, üzeneted, amit megosztanál a WMNO olvasóival?

 

Talán az, amiben én is hiszek: a mában érezzék jól magukat, hagyják a múlt és a jövő miatti aggodalmat. A múlton úgysem lehet változtatni, azt pedig, hogy mit hoz a jövő, előre nem lehet tudni. De a pillanat megélését és annak örömét értelmetlen dolog elengedni, hiszen ezek töltenek fel bennünket a következő percre, órára, napra.

 

Köszönjük a bölcs tanácsot és azt is, hogy beavattál minket az életedbe és az új készülő regényedbe! Már alig várjuk!

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

„Az intelligencia fontos tényező a külső mellett.” – Rákóczi Gabi fitneszedzővel beszélgettünk titkairól és arról, hogy milyen az ideális nő!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!