„A boldogságért tenni kell, ez az egyetlen, ami nem megszerezhető.”

Mielőtt lemegy a Nap c. film

Mi a boldogság? Hogyan lehetek boldog? Miért nem tesz boldoggá az életem?

Bizonyára nincs olyan ember a Földön, aki ne tette volna már fel magának legalább egy tucatszor ezeket a kérdéseket.

E kérdés a mai modern, impulzusokban és stresszben bővelkedő létformánk közepette talán még nagyobb aktualitással rendelkezik, mint korábban bármikor.

Tuti receptek következnek? Nem. Mert mindenkinél beváló tippek nem léteznek. A célom a rávilágítás, az inspiráció, az elgondolkodtatás. S igen, megint dolgoznunk kell önmagunk boldogságán. Nem fog ezen nemes állapot az ölünkbe hullani.

A boldogság, mint olyan, kulcsszerepet tölt be mindannyiunk életében. Keressük, kutatjuk, űzzük eme nemes fogalmat, amelyet az élet értelmének gondolunk.

Mi a boldogság?

Ez az igencsak megfoghatatlan fogalom két embernek sem jelenti ugyanazt. Különbözőek vagyunk, különféle dolgok tesznek bennünket boldoggá. Kérdezzetek csak meg egy tini lányt, számára jó eséllyel olyan tényezők kerülnek a boldogság fogalmának kalapjába, mint például: vékony testalkat, 5-ös érettségi, pattanás-mentesség, vegyen észre az a fiú, akit kinéztem magamnak már egy éve, elmehessek hétvégenként éjfélig otthonról. Ha megkérdezünk egy édesanyát, nagyjából a következő dolgok alkotják nála a boldogságot: a gyermeke mosolya, ölelése, átaludni egy éjszakát, venni egy forró habfürdőt egyedül, végre szobatisztaságra szoktatni a csemetét. Ha egy beteg embernél érdeklődnénk, mi számára a boldogság, szinte biztosan azt fogja megemlíteni, hogy negatív leleteket, jó közérzetet szeretne. Ezekből a nagy általánosságban, s a teljesség igénye nélkül felsorolt példákból is látható, a boldogság mindenkinek mást jelent. Személyiségtől, élethelyzettől, s kortól, nemtől függően.

Hogyan lehetünk boldogok?

Önismeret, reális célkitűzések

Életünk minden területének hatékony működéséhez elengedhetetlenül szükséges az önismeret. A létező legfontosabb kapcsolat az, amit saját magunkkal tartunk fent. Ismernünk kell vágyainkat, személyiségünket ahhoz, hogy reális célokat tűzzünk ki, amelyek teljesítése elvezet a boldogsághoz. Le kell csupaszítani a külső körülményeket. Nem egyszerű feladat. Tisztába kell tenni, mi az, amit mások várnak el, s mi az, amit én várok el önmagamtól. S utóbbit is felül kell vizsgálni, mennyire valóságos az, amit teljesíteni próbálunk.

Sok olyan esetet látni, amikor valaki mások elvárásainak igyekszik megfelelni. Megy a dolog? Persze! Boldoggá tesz hosszú távon? Aligha. A magamra erőltetett cselekedetek és útvonalak előbb-utóbb frusztrációt és boldogtalanságot okozhatnak.

Az első és legfontosabb lépés tehát a kommunikáció: beszélgessünk magunkkal! Tervezzünk, merjünk nagyot álmodni, s amit kiterveltünk, az legyen a sajátunk.

 lek1

Honnan tudom, mi a „jó” vágy?

Azontúl, hogy fel kell fedezni önmagunkat, bizony-bizony sok-sok kísérlet kell ahhoz, hogy rájöjjünk, mi a mi, saját vágyunk. Ámbár van egy fajta élmény, amely képes megerősíteni bennünket céljaink realizálásában. Csíkszentmihályi Mihály pszichológus ezt nevezte flow- élménynek. A flow-élmény teljes elmélyülést jelent. Amikor egy cselekedetet önmagunkért, s magáért a cselekedetért végzünk, külső jutalom nélkül, akkor képesek vagyunk elmélyülni abban, amit csinálunk. Kiteljesedünk, egybeolvadunk azzal a bizonyos dologgal. Megjelenik tehát a teljes bevonódás, s azt érezzük, hogy igazán jól érezzük magunkat közben, megszűnik az idő. Maga a boldogság érzése a cselekedet után váltódik ki.

Bármilyen tevékenység kiválthatja, természetesen az, hogy mi váltja ki, segít saját vágyaink és lényegünk megfogalmazásában, amely aztán egy értelmes célt hozhat létre. Akiknek gyakran van flow-élménye, azoknak az életminősége is jobb. Kísérletezzünk bátran, figyeljünk önmagunkat. S előbb-utóbb rájövünk, hogy mi számunkra a boldogság.

Távol a csak materiális tartalmaktól: ne tárgyakhoz, élményekhez kössük vágyainkat! Mások példáin keresztül is látható, hogy azok a vágyak, amelyek csak a kézzel fogható dolgokhoz kötődnek, nem mindig okoznak boldogságot hosszú távon, s egy idő után már semmi sem elég. Miért? A mai pénzközpontú világban jó eséllyel nem lesz túlságosan népszerű, amit írni fogok: a gazdagság látszatboldogság. Igen, fontos a megélhetés, az egzisztencia, pénzért lehet különleges élményeket vásárolni (ld. egy külföldi nyaralás, minőségi, éttermi étel stb). De ha csak a tárgyakért dolgozik valaki, ha azt nincs kivel megosztani, ha nincs egyéb tartalommal megtöltve az élet, akkor marad az üres tárgyfüggőség. Márpedig a tárgyak csak használati eszközök, nincs velük valódi érzelmi interakció. Bármennyire is igyekszik belénk sulykolni a rengeteg reklám, hogy csak márkás dolgokkal élhetünk boldog életet, én továbbra sem hiszek nekik. Ha azonban élményekért dolgozunk, a hatás örökéletű lehet. A drága nyakláncot ugyanis jó érzés viselni 1-szer, 2-szer, később már megszokottá, utána unalmassá válhat. Egy, a tengerpartnál eltöltött nyaralás élménye azonban mindig ott marad lelkünkben, s bármikor feltöltődhetünk a rá való emlékezés közben.

 lek2

Állomások, részcélok megélése, hála

Amikor valamilyen célért tesszük meg lépéseinket, figyeljünk oda rá, hogy a részeredményeket, állomásokat megéljük, adjunk érte hálát. Így újult erővel folytathatjuk, s igazán tartalmas megvalósításban lesz részünk. A hála érzése rendelkezik olyan fennköltséggel, mint maga a boldogság átélése.

Ne essünk a „majd ha” csapdájába. A „majd ha” váltson át mostra!

Ha megvizsgáljuk életünket, találunk benne örömet és boldogságot, bármily’ aprót is, de találunk. Nem akkor leszek boldog, majd ha, majd ha… Már most boldog vagyok, s teszek azért, hogy még több boldogság-élménnyel gazdagítsam életemet. Ha folyton csak a cél lebeg a szemünk előtt, elfelejtünk a mában élni, az egész folyamat átalakulhat feladat teljesítéssé önmegvalósítás és élményszerzés helyett.

Rögös az út, de megéri!

Önmagunk felvállalása, s boldogságra törekvésünk óriási kaland, ugyanakkor bökkenők, hullámvölgyek mindig árnyalni fogják a folyamatot. A lényeg, hogy tartsunk ki elhatározásunk mellett, tekintsünk tanító leckeként minden egyes nehézségre, amelyből erőt kovácsolhatunk, s szűrjük le a konzekvenciát. Az újratervezés is az élet része, ne féljünk kimondani: ez nem az én utam. S ne feledjük, sötétség nélkül nincs fény. Egyes pszichológusok szerint, amiért keményen megdolgoztunk, azt jobban értékeljük, s jobban átéljük a katarzis élményét, amikor elérjük célunkat.

A boldog élet titka

Mindeddig főként arról volt szó, hogyan találjuk meg a boldogságunkat. Miképpen készítsünk megfelelő, tartalmas terveket, találjunk rá életutunkra. Jöjjön most egy olyan tényező, amely nemcsak a boldogság elérésében segít, de egy egész életre örömöt adhat. Ez a tényező a másokkal való kapcsolat.

Egy 75 éven át tartó kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy azok az emberek, akiknek minőségi, tartalmas, szeretetteli kapcsolataik, barátaik vannak, tovább élnek, egészségesebbek és boldogabbak, mint magányos társaik. Csodálatos dolog önmagunkat felfedezni, s élményeket szerezni, de meg kell osztanunk másokkal is, hogy még tartalmasabb, gazdagabb életben legyen részünk. Az emberi kapcsolatainkat ápolni kell, energiát kell beléjük fektetni, hiszen egy autó sem működik üzemanyag nélkül.

 lek3

Párkapcsolat és boldogság

Örök kedvenc téma. Nem véletlen, hogy megszámlálhatatlan könyv, regény és film született a boldog párkapcsolat titkát kutatva.

Számos szakember mutatott már rá arra, hogy a boldog párkapcsolat alappillére az önismeret (már megint). Azok az emberek képesek igazán boldog kapcsolatban élni hosszú távon is egymással, akik tisztában vannak saját vágyaikkal. Különféle vágyainkat össze kell hangolni, vigyázva, hogy egyikünk se adja fel önmagát. Azonos (vagy közel azonos) célokkal, feltétel nélküli szeretettel sikeresen vehetünk mindenféle akadályt. A probléma ott kezdődik, amikor nem beszélünk önmagunkról, amikor meg akarunk felelni a másik elvárásainak, amelyek teszem azt szöges ellentétben állnak saját akaratunkkal, amikor két malomban őrlünk, teljesen eltérő értékrendet vallva. Rengeteg-rengeteg kommunikáció! Egy közös útirány szükséges, egy olyan útirány, amely mindkettőnk sajátja, színesítve saját, önálló céljainkkal, amelyben a másik, mint támogató fél működhet közre. A legcsodálatosabb feladatok egyike egy közös világot megalkotni valakivel, s megosztani azt egymással. Boldogságot adni és kapni: a létező legnagyobb varázslatok egyike. Ki kell mondanom azonban: ilyen párkapcsolat igen ritkaságszámba megy. Lehetne sokkal több, ha őszinték lennénk egymáshoz, ha dolgoznánk önmagunkon s egymásért, s ha nem ragadnánk bele teljesen működésképtelen dolgokba hosszú évekre, mialatt talán életre szóló sebeket ejtünk, s szerzünk.

A boldogság nem örök.

Sokan esnek abba a hibába, hogy a boldogságot valamiféle állandósult állapotként könyvelik el, amely csak úgy megtörténik, s meg is marad. A boldogságért tenni kell, és nem állandó, mint ahogyan az életben semmi sem az. S csak ismételni tudom önmagam, nem létezik fény sem a sötétség nélkül.

Merjünk hát önmagunk lenni, s csodás lényünket harmonikusan összeolvasztani más emberekével. Kemény munka olykor, s néha rögös az út, de megéri!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!