Patrícia egyéves korában láthatta utoljára az apját, bár nem is emlékszik rá. A nagyanyja mutatott neki képeket róla, mivel az anyja mindet megsemmisítette, miután megtalálta férje búcsúlevelét amiben azt írta, hogy Amerikába megy új életet kezdeni, mert nem neki való az apaság, a család, túl fiatal ehhez és még élni szeretne. Erre derült égből apa, 25 év után beállított a lányához…

ujevi ajandek megbocsatas 01

Kép: pinterest.com

 

A történetet Patrícia szemszögéből fogom elmesélni:

 

Sokáig nem hiányzott apa az életünkből. Bár már egészen kisgyerekként is arról érdeklődtem állítólag, hogy hol van apa? Anyám pedig sok éven át azt válaszolta, hogy elment, mert dolga van és ezzel le is zárta a kérdést. De ahogy egyre nagyobb lettem, úgy már azt is szerettem volna tudni, mi dolga van és mikor jön haza. Így hát olyan 4 éves lehettem, mikor anyu leültetett maga mellé és azt mondta, hogy „Pati, apu sose jön már haza.” Külföldre ment egy távoli országba, hogy ott éljen és emiatt nem jön már haza. Soha. Rettenetesen sírtam. Sosem volt az életem része, mégis megsirattam egy ismeretlen férfit, aki elvileg az apukám, de mégsem, és soha nem fogom látni.

 

 

Anyámat hiába kértem, hogy meséljen róla. A nagyi is nagy titokban mert, mivel anyám megtiltotta neki, hogy bármit is mondjon róla. Csak annyit tudtam, hogy volt katona, hogy foglalkozását tekintve asztalos és hogy vidám, életteli teli, humoros férfi volt. Azon kaptam magam, hogy arról álmodozok, hogy egy szép napon váratlanul hazatér, magához ölel és soha többé nem ereszt el. Szinte minden nap vártam és esténként lefekvés előtt azért imádkoztam, hogy hazajöjjön.

 

Ahogy iskolás lettem sokszor kérdezték azt tőlem, miért nincs apukám. Meghalt? Azt mondtam nem, csak külföldre ment. Előszeretettel gúnyolódtak rajtam, hogy milyen rossz gyerek lehetek, hogy apám sincs. Sírva mentem haza az iskolából azt kérdezve

anyámat, hogy apu miattam ment el? Én tehetek róla, hogy megszülettem? De anyám éveken át titkolta, amit apám írt a levelében és azzal vigasztalt, hogy nem igaz, erről senkit nem tehet, apu így döntött és kész. De ez nem vigasztalt. Fájt a szívem, mikor azt láttam, hogy a játszótéren apa és lánya, fia, együtt játszanak és akkor is keseregtem, mikor az iskolába egy apuka jött a gyerekéért. Úgy tűnt, hogy csak nekem nincs apám.

 

ujevi ajandek megbocsatas 02

 

Tinédzserkoromban még többet akartam tudni. Hogy milyen volt, hogy ismerkedtek meg, miért hagyott el minket. De anyu mindig kitért a téma elől vagy mérgesen azt felelte, hogy nem akar róla beszélni vagy nincs nekem jobb dolgom, mint erről faggatózni? Jó darabig ráhagytam a dolgot, de 16 évesen annyira bepipultam, hogy követeltem, hogy mondjon valamit, mert jogom van tudni. Nem gondoltam bele, hogy ez neki annyi év után is pokolian fáj. Nem gondoltam arra, hogy őt is sérelem, veszteség érte, hogy próbál egyszerre lenni apám és anyám is, csak a saját fájdalmammal törődtem. Akkor csúnyán összevesztünk és hozzám vágta apám levelét. Olyan dolgokat írt, hogy nem képes arra, hogy apa legyen, nem való neki. Igen, miattam ment el, mert nem akart engem, nem akart családot.

 

Akkor azt hittem, hogy ott helyben meghalok a bánatban. Anyámmal együtt sírtunk összeölelkezve és akkor megfogadtam, hogy soha, egy árva könnyet nem ejtek többé apámért. Miért sírnék olyanért, akinek nem kellettem? És akkor felébredt bennem a gyűlölet. Undorodtam tőle, hogy lehetett képes ilyesmire, és hogy még a saját szüleit is cserben hagyta, nemcsak minket. A szememben egy szemét, jellemtelen, tisztességtelen ember lett, akit soha nem is akarnék látni.

 

Ami sok-sok éven át kitartott. Nem kérdeztem többé apámról és nagyitól sem akartam hallani róla. Elfogadtam, hogy csak egy anyám van és ő volt a mindenem. Csakhogy mikor huszonhat lettem a Facebookon kaptam egy üzenetet. Tőle. Hogy karácsonykor hazautazik és látni szeretne. Sokáig nem válaszoltam rá, és szinte minden nap rám írt. Végül annyit írtam neki vissza, hogy nem akarom látni és ne keressen többé. Még a képére, a profiljára sem mertem rákattintani, látni sem akartam! Kiderült, hogy anyura is ráírt, aki már az első alkalommal visszautasította. Nem is beszéltünk többet a dologról. Mégis valahogy izgalomba hozott és felébredt bennem a régi, kislánykori vágyam, hogy lássam, de hamar is el is csitítottam magamban. Nem vagyok kíváncsi egy ilyen alakra.

Megtartottuk a karácsonyt, ahogy mindig és úgy tűnt, az apám tudomásul vette, hogy nincs esélye. Nem írt. Arra gondoltam jellemző, pont ilyennek képzeltem, aki az első elutasításnál feladja. Jobb is, hogy nem adtam esélyt olyannak, aki még csak harcolni sem akart értem.

 

ujevi ajandek megbocsatas 03

 

Erre a legnagyobb meglepetésemre két évvel ezelőtt, beállított újévkor. Teljesen váratlanul ért. Kinyitottam az ajtót és ott állt. Meg se kérdeztem ki ő. Felismertem az aprócska képről és a szeméről a régi fotókról, ami semmit sem változott. Ott állt előttem az enyhén szakállas, magas, jó kiállású, már-már jóképűnek mondhat férfi, az apám. Az első reakcióm volt, az volt, hogy elküldöm a büdös francba, de elsírtam magam. Azt hitte, ez a megbocsátás jele, meg akart ölelni, de ráordítottam, hogy takarodjon, mert látni sem akarom. Akkor már az ő szemei is könnyben úsztak, és azt mondogatta „Pati drága, csak hallgass meg, hallgass meg kérlek!” Letérdelt elém és úgy könyörgött sírva, hogy hallgassam meg.

 

Végül valahogy megesett rajta a szívem, behívtam magamhoz és meghallgattam. Elmesélte, hogy anyutól tudja a címemet, akitől egyből idejött. Tőle is bocsánatot kért és tőlem is azt akart. Elmondta, hogy akkoriban még csak 24 volt, túl fiatalnak érezte magát és ezért menekült el a felelősség elől, mert megijedt, hogy vége az életének. Gyáva volt és nem akart felelősséget vállalni. Tisztában volt azzal, hogy helytelen, amit tesz, de mégsem mert bátor, érett férfiként viselkedni. Inkább kiment Amerikába, és ott vállalt munkát. Sokszor gondolt arra, hogy megkeres minket, de akkor már úgy érezte túl késő, biztos haragszunk rá és nem akarta megbolygatni az életünket. Nagyon fájt, mikor azt mondta, hogy harminchárom évesen megházasodott és született két gyereke. Őket bezzeg nem hagyta el. Ám ez a család bíztatta arra, hogy keressen fel minket és kérjen bocsánatot. Sírva könyörögött is, hogy bocsássak meg neki. Megérti az érzéseimet, de úgy érzi, képtelen tovább élni azzal a gondolattal, hogy haragszunk rá és anyu megbocsátott neki. Ezen kicsit felháborodtam, hogy anyu képes volt rá.

 

ujevi ajandek megbocsatas 04

 

Emlékszem, ott viaskodott bennem a gyűlölet, a gyerekkori vágy és a szeretet. Hosszú órákon át beszélgettünk, csak én és ő. Azon kaptam magam, hogy már magamról mesélek neki. Olyan volt, mintha sosem ment volna el, olyan közelinek éreztem őt magamhoz. Akkor jöttem rá, hogy képtelen lennék neki nem megbocsátani. Mindenkinek jár egy esély, belátta a bűnét. Ott ült velem szemben egy idős férfi, aki mindjárt ötven és már csak egy nyugodt életre vágyik, amit szeretne szeretetben eltölteni. Megbocsátottam neki. Pedig azt hittem, nem fog menni. Úgy éreztem, végre valami a helyére került bennem és békére leltem.

Megkérdezte, megölelhet-e és megengedtem neki. Soha olyan boldog még nem voltam. Végre, először életemben megölelt az apám. Kicsit sokára, de meghallgatta Isten az imáimat. Hazaküldte apát.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Hogyan alakíthatsz ki magadnak pozitív karmát ahhoz, hogy egyenesen feléd áradjon az áldás?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!