Persze úgysem fogod bevallani. Legfeljebb olyan formában, hogy számodra a család, meg mindenki más az első. A párod boldogsága a legfontosabb és mindent meg is teszel érte. Nem kétlem, hogy ez valóban így van. Csakhogy egyesek az önzetlenséget, segítőkészséget egy idő után hajlamosak szerepként felvenni, ha úgy látják, hogy ez bejön, és szeretetet, elismerést, figyelmet – ergo sajnálatot – kapnak érte. Ezért magukra öltik a mártír szerepet és eljátsszák, hogy ők a boldogtalan hősök, és valóban azok lesznek!

 

 

martir 001

 

Kép: videoblocks.com

 

Még akkor is, ha nem kellene szükségszerűen annak lenniük, hiszen a boldogság döntés, illetve választás kérdése. Ám a mártírok úgy döntöttek, hogy önként és dalolva lemondanak a boldogságról és az örömről és azt hangoztatják, mások boldogsága fontosabb, nekik nem számít, mennyit kell érte szenvedniük.

 

Elvégre nem fogják beismerni, hogy mártírok, hiszen akkor nyilvánvalóvá válna, hogy számítók. Számítanak arra, hogyha feláldozzák az idejüket, energiájukat, pénzüket, szívüket másokért megkapják cserébe azt, amire vágynak: szeretetet, figyelmet.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem más úton próbálják megszerezni? Miért kell feláldozni a saját örömüket? Főleg, úgy, hogy sok esetben elmarad az, amiért az egészet csinálják. Gondoljunk arra, aki áldozatosan mos, főz, takarít a kedvesére, egyedül cipeli haza a többkilós szatyrokat, maximálisan kiszolgálja a partnerét és azzal hitegeti magát, hogy ez a természetes, de közben rohadtul szenved, mert semmi ideje sincs magára. És most jön a lényeg: még egy köszönömöt sem kap érte. Ahogy mondjuk az se, aki ezerszer húzta már ki a barátját a szarból, de annak az természetessé vált és egy szikrányi hálát sem mutat érte. De jó példa az is, mikor az ember túlórázik, vagy kihajtja egésznap a belét és évek óta nem léptetik elő, és fizetésemelést sem kap, csak a vérét szívják. Elvégre ez a dolga, ezért fizetik…

 

martir 02

 

Ők mind csendben szenvednek, merthogy azt teszik, az nem kétség. De hogy jut épeszű embernek az eszébe, hogy elviselje, hogy mások kihasználják, szemetek vele, semmibe se veszik, vagy rabszolgának nézik? Nem azért, mert ezt szeretik vagy élvezik. Ha nagyon a lelkük mélyére szeretnénk ásni, akkor talán félelemből teszik. Félnek változtatni, elhagyni a partnert, nemet mondani a kihasználó barátnak vagy állást váltani. Félnek, hogy nem lesz jobb és pofára esnek. Ám ismertem olyat is, aki vallási meg spirituális okok végett meg volt arról győződve, hogy ő ezt megérdemli. A sok szart. Az előző élete, a karma meg a mit tudom én mi miatt. Talán tényleg így van. Ellenben lehet, hogy csak ő szeretné ezt hinni, mert ez megmagyarázza, miért történik vele annyi rossz. Könnyebb, kényelmesebb ebben hinni, mintsem elfogadni azt, hogy egyszerűen ők döntöttek így…

 

A leggyakoribb ok pedig, amit már többször is leírtam, hogy így akarnak szeretethez jutni. Hogyha nem is attól az embertől, akivel szemben jók voltak, hát attól, aki majd felfigyel szomorú, sanyarú életére vagy akinek ő maga elmeséli, hogy neki milyen rossz. Így kaphat egy kis „Jaj drágám, úgy sajnálom” meg „Úristen, milyen jó vagy és erős, hogy ennyi mindent kibírsz.” Ettől ő igazi hősnek érzi majd magát és további lendületet kap ahhoz, hogy mártírkodjon. Nem mondom, hogy nincsenek valódi hősök, csak éppen azt, hogy nem szaladgálnak az utcán.

 

martir 03

 

De vajon megéri az a pár pillanatnyi szeretet, elismerés a több órányi, napi, heti, akár évi szenvedést? Miért akarja valaki elcseszni az egyetlen életét azzal, hogy egy jó részét boldogtalanságban tölti? Hát tényleg arra hajaz, hogy Mennyekben VIP tag legyen? Valóban azt hiszi, hogy a mártírkodásával valódi boldogságot okoz másoknak? Mert a helyzet az, hogy ők már ettől nem boldogok. Nekik ez természetes, sőt, sokuk egyenesen elvárja, hogy a mártír megadja azt, amit. Nem minden ember hülye, sokuknak van egy érzékeny kis radarja, amivel felismerik az áldozat típusú embereket és szemrebbenés nélkül kihasználják őket. Vagyis ott már igazán nem a boldogításról szól a szenvedés. Az már csak üzlet. Ha a mártír szenvedni akar, megkapja rá lehetőséget…

 

Arról nem is szólva, hogy sok embert inkább idegesít a mártírkodás. Főleg azokat, akik nem kérték, hogy a kedvesük, barátjuk, tesójuk áldozza fel magát. Egyenesen sértésnek veszik, hogy megpróbálja a mártír rákenni, hogy miatta lett áldozat.

 

martir 04

 

Nem érdemes mártírnak lenni. Igazán senki sem lesz hálás érte. Csak pokollá teszed vele az életedet. Nyugodtan legyél önző, ha ugyan annak számít, hogy megtanulod használni a nem szót, nem hagyod, hogy mások összetörjenek, kihasználjanak, lábtörlőnek nézzenek, és végre jut időd magadra és úgy is meglelheted a boldogságot, a szeretetet, hogy közben nem koncolod fel apró kis darabkákra a lelkedet. Ezért is ér fel egy hosszú és elnyújtott öngyilkossággal. Mert elüldözöd magadtól az embereket vagy akik kihasználják, hogy szeretsz áldozat lenni, szép lassan kicsinálnak.

 

Köszönömök és elismerések helyett – amiket talán nem is kapsz meg – inkább valódi örömforrásokra törekedj. Egy olyan párra, barátra, aki valóban szeret és megbecsül. Egy olyan főnökre, aki legalább megfizeti a munkádat, és ez jelenti nála a megbecsülést. Érted? Megteheted, hogy változtatsz az életeden, de ezt neked kell akarnod. Az egyáltalán nem természetes, hogy feláldozod magad, senki sem várhatja el tőled, mert aki igen, az bizony nem jó ember. Az az elfogadható, ha boldog vagy, viszont a te dolgod elsősorban önmagadat azzá tenni.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

Valóban elfáradhatunk lelkileg? És mit tehetünk ellene?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!